Ha egy férfi nem szereti és nem foglalkozik a gyerekével, csak egy hétvégi apuka, az miért nem baj? Ha egy nő nem szereti és nem foglalkozik a gyerekével, csak hétvégi anyuka, akkor őt miért szólják meg?

Azt hiszem tudom melyik kérdés ihlette a tiédet.

Nagyon megdöbbeentem azon hogy az anyukát mennyire elítélik azért mert nem ő szeretné nevelni a gyereket. Pedig a leírtak alapján én is teljesen indokoltnak láttam hogy apukával lenne egyszerűbb maradnia.

Ennyit az egyenjogúságról.

A nőnek joga van hallgatni!

Tűrni és mindent feláldozni.

Megjegyzem h ráadásul ha a pasi lelép azért is a nő a hibás mert "minek szültél egy ilyen parasztnak" nevetséges.

A férfiaknál meg "áhh küld a gyerektartást 'oszt mennyé"

Mind a kettő probléma.

De most nézzünk egy egyszerű helyzetet, nő vagyok, ahogyan abban a ominózus kérdésben a kérdező lánya is. Anyukám fürdetett kicsiként, ő volt otthon velem 3 éves koromig. 9 hónapig benne nevelkedtem. Amikor elkezdtem menstruálni, vele beszéltem meg. Amikor szerelmes lettem, neki mondtam el. Vele osztottam meg minden ilyen dolgot, pedig apukámat is imádom. De mégsem beszélek meg vele ilyen dolgokat.

A nőkben anyai ösztönök vannak, hiszen életet adtak egy gyermeknek, táplálták, nevelték stb.

Abban a kérdésben egyértelmű volt a provokáció. Ki ír olyat, hogy nem bánná ha csak hétvégén lenne a lányával, mert nem hiányzik neki a hiszti?

Azt hitte hogy a gyerekek nem hisztiznek?

Egy szó mint száz engem nagyon megviselt volna ha anyám lepasszolt volna hét közben. Persze ha nincs más megoldás az oké.

Szóval az anyai ösztön miatt kell a nőnek nevelnie a gyereket.

Ennyi erővel a szaporodás is egy ösztön, ne védekezz!

Anyuka valóban kicsit sélsőségesen fogalmazott, de összességében én totál megértettem hogy miért gondolja h jobb lenne ha az apjával lenne hétköznap.

Az pedig tényleg igaz h ha ugyan ezt az apuka írta volna ki, akkor a többség azt mondta volna h igen ez az egyszerűbb megoldá. Cuccolj és menj!

És te felül akarsz kerekedni az anyai ösztöneiden?

Egyébként magát az ösztönt itt pozitív jelzőként gondoltam. 2 gyerekem van, ha a fene fenét eszik se lennék képes arra, hogy csak hétvégén lássam őket. Oké, 3 műszakban dolgozok, apuka jobban ráér. Akkor elviszem a kislányt hozzá, majd mikor végzek a melóval megyek érte és viszem magamhoz. Amikor a lányom a dackorszakát élte és 0-24ben hisztizett, akkor megfordult bennem az, hogy de jó is lenne egy kicsit egyedül lenni. Rábíztam anyukámra. Első 2 órában már rosszul voltam, hogy nincs velem. Miért? Mert szeretem.

És ha a gyerek hisztizik akkor nem az a megoldás, hogy "jóvan, mennyé apádhoz", hanem megpróbáljuk megnyugtatni, kitalálni mi miatt van ez és ha nincs alapja a hisztinek akkor büntetést kap. Abból nem fog tanulni, hogyha mindenki csak félredobja.

Azért ezt a kivitelezést megnézném h x kmert mész (lehet h busdzal, mert ez szerintem nem derült ki) este 10 után h hazavidd a gyereket akit reggel (valószínűleg ugyan oda) viszel vissza suliba vagy oviba🤔 aztán haza furikázol(vagy buszozol) majd elmész dolgozni

Egyébként bennem is felmerülne a kérdés hogy akarok e az exemre támaszkodni ilyen mértékben. Mert mi van ha bejelenti h neki újélete van (kötelezettsége viszont nincs) és nem kíván többet h~tközben vigyázni a gyerekre