Ha egy férfi nem szereti és nem foglalkozik a gyerekével, csak egy hétvégi apuka, az miért nem baj? Ha egy nő nem szereti és nem foglalkozik a gyerekével, csak hétvégi anyuka, akkor őt miért szólják meg?

Nem derült ki a kérdésből hogy anyuka milyen munkarendben dolgozik, de azért én nem hiszem el, hogy ne lehetne megoldani.

Ha délelőttös, akkor ugye meg van oldva, reggel elviszi oviba a kislányt, munka után értemegy és együtt vannak.

Ha délutános, akkor reggel elviszi az oviba, közben együtt készülődnek, útközben tudnak beszélgetni stb. Aztán délután apuka értemegy. Olyan minimális időnek tűnik, de higgyétek el hogy rengeteget számít ez is egy kisgyereknek, pláne ilyen korban.

Ha éjszakás akkor este elviszi apához, reggel apa viszi az oviba, délután meg anya értemegy és együtt is tudnak lenni.

De itt persze a végső megoldást a munkahelyváltás jelentené, de ugye ez a jelenlegi helyzetben nem megoldható.

Olyan pedig nincs hogy apuka bejelent bármit is. Bíróságon le kell fixálni mindent és ahhoz tartania magát.

Ha délelőttös, akkor nem tudja oviba vinni hiszen reggel 6kor kezdődik a műszak.

Du-ban éjjel kell hazavinni a gyereket azért, hogy reggel ő vihesse oviba.

Nálunk legalábbis a de 6-14

A du 14-22

Az éj 22-06ig tart

12-es!

Én azt gondolom semmi baj nincs azzal, ha a párod marad otthon a gyerekkel!

De ez a kérdés nem erről szólt! Itt ezt a szerencsétlen kislányt mindenki csak dobálta. Természetesen egy átmeneti helyzet lehet az, hogy apukánál lesz a gyerek, de nem végérvényesen. Az nem megoldás, hogy anya belenyugszik a helyzetbe és hátradől hogy akkor ő most hétvégi anyuka.

Emlékezzetek csak vissza a kérdésre. Apuka kinder maxikinggel zabáltatta a gyereket, és a kislány azt csinált amit akart mikor vele volt. Szerintetek ez felelősségteljes apukai viselkedés? Egy ilyen emberre kell bízni a gyereket minden hétköznap?

Nem hibásabb jobban, természetesen apukának kéne észhez térnie. De ha látom, hogy apuka nem felelősségteljes, akkor rászólok hogy mit kéne másképp csinálnia. És ha ezek után se csinálja máshogy, akkor a gyerek érdekeit nézem és inkább magamnál tartom mert én legalább tudom hogy mi a jó neki.

Egy hülye embernek lehet magyarázni, hogy mit KÉNE csinálni, de ha nem csinálja, akkor muszáj átvenni az irányítást. Majd mikor 10 év múlva a gyerek nem lesz képes a társas kapcsolatok kialakítására és egészségügyi bajai lesznek, akkor anyuka azt mondja majd, hogy ja hát bocs, apád nem értett a szép szóból?

Értem a problémát. Apukának változtatnia kellene a hozzáállásán, ez teljesen világos. De ha nem fog? Én anyaként nézem a helyzetet, és azt látom, hogyha apuka nem változtat, akkor én nem hagyom, hogy ez a helyzet a gyerekeim egészséges fejlődésére kihatással legyen. Kicsit félre kéne tenni ezt a kukacos viseledést, hogy "én már csak azért sem" és társai. Ilyenkor egy normális szülő lenyeli a békát és azt mondja, hogy oké, ha te nem, akkor majd én. Mert itt nem apa meg anya csatározásáról van szó, hanem egy gyerek egészséges fejlődéséről.

Mi lenne ha az okos enged szamár szenved elvet alkalmaznánk? Mert attól, hogy a másik fejéhez vágjuk hogy mit kéne csinálnia, attól nem oldódik meg semmi. És ilyenkor a saját kezünkbe kell venni az irányitást.

Ha szexista gondolkodás az, hogy képes vagyok a gyereket előtérbe helyezni a párommal való kicsinyes vitával szemben, akkor büszkén vállalom!