Akik sokat panaszkodnak egy gyerek mellett, miért vállaltak be még egy tesót?

Nekem egy 7 éves gyerekem van, rengeteget panaszkodtam, mert irtó nehéz gyerek.

Már tudom, hogy szeretnék még egy gyereket felnevelni.

Egyrészt azért, mert reménykedek benne, hogy könnyebb lesz, sokaknak összejön egy könnyű gyerek is(de ha nehéz lesz, akkor majd nyafogok még pár évet:)

Másrészt úgy érzem már jobban tudnám csinálni sok tekintetben.. az egészet.

Egyébként meg érdekel, milyen embert lehet még összehozni belőlem(meg a páromból), hogy fog kinézni, milyen természete lesz..

Meg annak is örülök majd, hogy újraláthatom a fejlődését, végigkísérhetem az életét az elejétől.

Meg annak is, hogy a gyerekemnek lesz testvére, de azért mégse annyira, hogy kicsinálják egymást, mint kis korkülönbségnél, mindkettőnek lesz támasza, mintha két egyke gyerekem lenne.

Meg azért is, mert ahogy nő a gyerekem, egyre inkább eltávolodik és kicsit hiányzik az az érzés, hogy másnak is szüksége legyen rám.

Meg azért is, mert ha megszületne, még nem lennék túl idős anyuka(lassan 30 leszek)

Meg azért is, mert ha megszületne később még maradna aktív nyugdíj előtti korom, hogy megvalósítsam, ami akkoriban a vágyam lesz.

Meg azért is, mert így mindkét gyereknek megélhetem az aktív nagymamasegítős korát is, mikor unokáim lesznek, ismerhetem őket és segíthetem a gyerekeim(ha akarják) a szülő szerepben is.

Hű utolsó, milyen szemetek az emberek, hogy kifejezik az érzéseiket akkor is, ha azok nem pozitívak!

Egyébként attól, hogy minden 10. percben kiakaszt, 9 percig nyugodt vagyok és imádom nagyon, sőt a 10. percben is imádom, csak épp kiakaszt.. Azokat is szerethetjük, akik miatt panaszkodni szoktunk, mert az ember nem így megy, hogy csak ilyen vagy csak olyan.

Egyrészről szerintem mindenki panaszkodik, nem csak az anyák. Hányszor hallod, hogy valaki a munkáját szidja, a párkapcsolatát, a lakást, amiben lakik, a szüleit stb.

Másrészről panasz és panasz között is különbség van. Igen, mindenkinek van az a barátja, akinek a szájából még pozitív dolog a gyereknevelésről nem hangzott el. Őket én sem kedvelem és nem nagyon tudom, hogyan kaphatna kedvet bárki a gyerekvállaláshoz, ha a környezetből mindig csak a rossz dolgok hangzanak el? Ugyanakkor az, hogy néha néha az emberből kijön, hogy fáradt, vagy mára egy kicsit elege van, mert reggel óta megy a cirkusz vagy mert a gyerek összespagettizte a falat teljesen természetes és normális. Mint ahogy még álmaid munkájában is előfordul, hogy valami nem úgy sikerül és emiatt elkenődsz, amit ha el is panaszkodsz valakinek, még nem jelenti azt, hogy amúgy az a munka ne okoznak jóval több örömöt, mint bosszúságot.