Miért nem akarnak egyre többen gyereket?

Mert kinyílt előttük a világ, és egy európai nő életében lettek alternatívák a házasságon és gyereknevelésen kívül. Attól vagyunk emberek, hogy nem csak az ösztöneink szerint élünk, van szabad akaratunk is. Régebben is voltak olyan nők, akik nem akartak gyereket, csak sajnos nem annyira volt alternatíva. Nem véletlen a mondás, miszerint egy nő 2 dologért képes bármire: hogy legyen gyereke és hogy ne legyen.

Teszem hozzá, sokáig én sem akartam, nincs problémám a gyerekekkel, párkapcsolatban nem akartam élni. Ennek az az oka, hogy nem akartam magam mellé egy hímsovén bunkót, aki szerint az asszonynak a tűzhely mellett a helye, miközben én egész életemben tudtam, hogy olyan karriert akarok, amivel vígan fenn tudom tartani önmagam. A környezetemben sajnos olyan férfiak domináltak, akiknél bizony gondot okozott volna, hogy anyagilag potens vagyok mitöbb, lehet én keresek jobban. Szerencsés vagyok, hogy olyan férfira leltem, aki partnernek tekint, örül annak, ha jól keresek és egy màsodpercig nem várja el tőlem a kanapén ülve ès sört iszogatva, hogy ugyanannyi munka után ugráljam őt körül, mert ő fáradt. A hideg kiráz az átlag magyar “mindenhez IS értek” férfitól, aki otthon egy tányért elmosogatni nem tud, a saját gyerekének a bugyikáját fingja nincs, hol keresse, meg elő van adva, hogy a kutya közönséges munkája felér egy kutató fizikuséval a CERN-ben. Sosem lettem volna képes olyan mélyre süllyedni, hogy felnőttként pénzt kelljen kérnem valamire, mert nekem mondjuk nincs. Igen, képes lettem volna inkább gyermektelen maradni, minthogy így járjak. Szerencsére nem kellett. A környezetemben vannak egy páran, akik inkább lejjebb adtak az igényeikből, és hozzámentek az első szembejövőhöz, őszintén nem boldogok. Mártírkodás az egész életük. Nem látom, hogy a gyerekek feledtetnék velük a megaláztatásokat, a csicskáztatásokat.

Miért van az, hogy ennyien kampányolnak a gyerekcsinálás mellett és én ennek ellenére még 1 db boldog, kisimult anyukát nem láttam?? Ovi és suli mellett lakom, rengeteg szülőnek látszik az arcán, hogy sírva tudna fakadni, annyira nyűg neki a gyerek. Mikor a villamoson elkezdenek hisztizni meg visítani, akkor meg főleg ez látszik. Zombi anyukák tolják a babakocsit a környéken, egy db mosolyt nem láttam még az arcukon. Sőt inkább berakják séta közben is a nagy fülhallgatót, csak ne kelljen a gyerek hisztijét hallgatni. A lépcsőházunkban is nonstop üvöltenek a gyerekek, az anyukák már kínjukban kitolják a folyósóra, hogy inkább ott sírjanak, ők meg nyugodtan tudjanak sz*rni egyet vagy esetleg elmosogatni. Utána jön a dackorszak, utána kiskamasz, visszapofázik, később kamaszkor, szökik, iszik drogozik, rossz társaság stb. 10 éves gyerekek játék helyett szelfiznek a játszótéren, kutatások szerint napi 4-6 órát telefonoznak. Ha büntetésből elveszed a telefonját egy napra, akkor már öngyilkossággal fenyegetőznek (ismerősömnél megtörtént eset).

Mindezeket cserébe azért, hogy néhanapján legyen egy nyugodt pillanat, amikor tudsz csinálni egy képet róla és felrakni facebookra, hogy 'életem értelme' , persze a maradék 23 óra 59 percben meg a falra tudnál mászni tőle és inkább eléb*szod az Ipadet, csak hagyjon békén.

Valahogy én ezek közül egyiket sem tudom irigyelni és egyik sem hangzik az élet értelmének...

Aztán az anyagi részéről még nem is beszéltünk, mert ma Magyarországon 18 milla felnevelni egy gyereket egyetem nélkül. Mi van, ha én azt a 20 milliót szeretném magamra költeni vagy félretenni a nyugdíjas éveimre?

Mi van, ha én vasárnap szeretnék nyugodtan 10ig aludni anélkül, hogy hajnali 5kor keltsen a gyerek? Mi van, ha én hétköznap este munka után elmennék inkább edzeni majd megnéznék egy filmet ahelyett, hogy rohanjak az oviba majd a hisztiző gyerekkel boltba bevásárolni, főzni, házit írni, mondókázni, csicskáztatva lenni?

Utolsó elég részletesen leírta, én sem akarok gyereket soha.

27N

Ez pont idevág: [link]

No comment....

Én se láttam az utóbbi időben boldog és kiegyensúlyozott anyukát. Pedig a környezetemben sokan szültek, de egyikük életformáját sem irigylem.

Nem tudom persze, hogy ennek hány százaléka mártírkodás, de olyannal már tapasztaltam, aki pl. szereti a munkáját és látszik is ez rajta. Gyereknél ilyet az utóbbi időben nem láttam.