Mi a véleményetek a kötődő nevelésről?Ti alkalmazzátok?

A sírni hagyás azt jelenti, hogy nem veszed fel a gyereket, mert azt gondolod, tanuljon meg egyedül lenni v ilyesmi.

Az hogy kivárja míg mondjuk az ikertestvérét tisztázod, az nem sírni hagyás. Főleg kb 2 hónaposan már messzebbről is lát és megismer, beszélsz hozzá, nem hiszi hogy ott hagytad a ragadozóknak.

8-nak: én ezt az egy benti nagy teret irigylem a földön a legjobban.

Mienk kis területre épült szinteltolt ház: alagsor: mosókonyha, földszint: konyha, ebédlő, 1.emelet: nappali, 2.emelet: hálók.

Kert.

Aki itt elvégez minden teendőt egyedül úgy hogy végig egy helyisègben van a gyerekkel, az zseni. Kendőben én nem tudok dolgozni (nagy baba, én is duci és vmennyire melles vagyok, rövid a karom), hátrakötve csak séta közben volt el, plusz az enyém onnantól, hogy mászik, nem is marad meg semmilyen kis térben, egy helyiségben.

Lent kő van és hideg, fent vagy 3-4 fokkal több stb.

Nagyszülők idősek, apósomnál a párom vegzi a kerti és a nehezebb házimunkát, anyu apukámat ápolja, akit nem lehet 1-2 óránál többet egyedül hagyni hát kb annyi hozzánk tölük az út.

Szóval nekem olyan érdekes élmény, amikor magyarázza vki egy lakásból, napi 8 órát dolgozó, 7vegén otthon lévő párral, fiatal, naponta látogató nagyszülőkkel, hogy ha 1 percet is sír a babád, akkor minek szültél....

De amúgy maga az irányzat ezt nem is mondja

Szerintem egy kisbabánál 2 célnak kell lennie, ami mindent felülír, 1. Életben tartani (fizikai szükségletek), 2. Biztonságos kötődést adni neki (pszichés szükségletek). Ez a kettő alapozza meg a következő 70-80 évét.

Én az első 4 hónapban úgy tettem, mintha még mindig terhes lennék, szinte állandóan a kendőben volt rajtam. Tudatosan döntöttem el ezt is, mert a terhesség a tudományos álláspont szerint az idegrendszer érettségét nézve ideálisan 13 hónapos lenne, de akkor már nem férne ki a szülőcsatornán, ezért a természet beállította 9 hónapra, amikor az idegrendszer már éppen elfogadható a fej meg még éppen kifér. Az első pár hónapban a szimbiózis a természetes, a baba számára megnyugtató. 7-8 hónaposan, kezd drámaian szétválni az én tudat az anyától, itt már lehet távolodni, annyira amennyire még nem okoz elviselhetetlen szeparációs szorongást. 12-15 hótól lehet már célzott neveléssel erősíteni az önállóságot, eddigre a kötődési stílus bevésődik, ilyen korban szokták vizsgálni is.

Mindenféle elvnél lényegesebb, hogy az anya jól legyen. Ha van bármi, amit a kötődő neveléses dogmákból az anya nem bír, akkor azt nem kell alkalmazni. Mindennél fontosabb egy kiegyensúlyozott édesanya.

Nekem ez volt az első számú elvem. Beválni látszik!

Kisbabanal akkor sir altalaban, ha ehes. Tehat igy gyajorlatilag megvonnad tole a kajat? Par honapos gyerek ugyse fogja fel higy miert nem adsz neki.

Ha teged eheztetnenek, az milyen lenne (tudom, rossz pelda)

Előzővel egyetértek. Nálunk párkapcsolat szempontjából nem zavar az együttalvás, mi amúgy is a gyerek előtt is a nappaliban bandáztunk, meg van vendegszoba is, raadásul nekem pl nagyon tetszik, hogy nem hálóingben az ágyban van a szex, mert "epp ott vagyunk", hanem kicsit randisabb.

Nekem az éjjeli szopi a bajom vele, amikor nem lehet levenni mellről. Engem picit undorít az egész már jó ideje.

És itt jön amit az előző írt: az igény szerinti szoptatás. Amíg pici volt a babám és az egekben a hormonok, addig szerettem szoptatni úgy, hogy bekuckóztunk, magány, szopipárna, akár 40 perc is.m mindegy, de elkezdòdött és vége volt.

Később már kellemetlen volt a mellbimbóm érintése, nem csak pszichésen, hanem hányingert, émelygést provokál, és az ilyen percenkènt egyet szoppant és rágja a mellem pl mosogatás vagy séta közben, az nekem kizárt.