Elítélendő, ha én kizárólag családanyaként érzem jól magam és nem érdekel más?
Tanultam, jó egyetemet végeztem, jó munkahelyem volt, de nem érdekelt különösebben egyik sem. Nincs olyan munka amit szívesen csinálnék, egyszerűen csak csináltam mert kellett, meg elvoltam vele. Karrierépítés nem érdekel, utazás nem érdekel, unalmas, egy-két nap után meguntam mindig.
Sportolok, de különösebben nem élvezem, azért csinálom, mert hízékony vagyok és csak így tudok formában maradni. Hobbijaim nincsenek, az otthonom, a házimunka és a kertem szépítése köt le még, ezeket szívesen csinálom.
Egyedül a férjem érdekelt, vele voltam szívesen, illetve, amikor megszületett az első gyerekünk, akkor jöttem rá, hogy én ezt mennyire élvezem és mennyire szívesen csinálom a gyereknevelést. Azóta született még két gyerekünk, nem érzem fárasztónak, sőt. További gyerekeket is szeretnénk. Dolgozni nem akarok visszamenni, főállású anyuka vagyok, az is maradok, erre is rendezkedtünk be.
Viszont ahogy észrevettem, sokan megvetnek emiatt, van aki lenéz, van aki gúnyolódik ezen.
Megvetendő dolog, ha egy nőt nem érdekel más, és a családanyaságban tud teljes mértékben kiteljesedni?
válasza:Én meg többször is dolgoztam,és többször (2szer) voltam.itthon,és itthon sokkal jobb.
A munkahelyeimen a szarkavarás ment,a másik kifurása ... és ez több helyen is.Na hát inkább a háztartás es egy hisztis 2 éves.
Zöldséget, gyümölcsöt én is termesztek, magam főzök és takarítok, de szappant nem főzök és ökopelust sem használok. Az elsődleges ok, amiért itthon vagyok, azok a gyerekeim, ha mindent csinálok úgy, mint régen az asszonyok, nem marad időm a gyereknevelésre.
Valóban úgy gondolom, hogy a gyereknek az a legjobb, ha itthon van az anyja és a bölcsi szerintem csak végszükség esetén megoldás, de soha nem szoktam senkinek a torkán lenyomni a véleményem. Ellenben azt sokszor megkapom a dolgozó anyukáktól, hogy mennyire könnyű nekem, hogy el van tartva a seggem. Vagy hogy így könnyű üdének és kipihentnek lenni.
Anyagi problémáink jelenleg szerencsére nincsenek, gondoltunk a jövőre is, illetve, ha valami gond adódna, vannak befektetéseink és biztosításaink is.
A mintát egyébként az én családomból hozom, úgymond, édesanyám 30 évig volt otthon, mindig feltalálta magát, nem telepedett ránk, sőt. Unatkozni nem unatkozott soha, 5 évre visszament dolgozni mikor már nagyok lettünk, de mire a legkisebb tesóm elvégezte a gimit, már jött is az első unoka a legidősebb nővéremtől, szóval, elfoglaltsága az volt bőven. :) Édesapámmal nem mentek szét, soha nem használta ki úgymond a helyzet, nem is értem miért tette volna, hiszen mindketten kivették a részüket a család életből, csak másképp. Úgy gondolom, hogy én is jól választottam, persze, ezt előre nem tudhatom, de bízok a férjemben.
Valamelyik válaszoló írta, hogy hogyan fogjuk elindítani az életben a gyerekeket. Ha ez azt jelenti, hogy mindegyik lakást meg kocsit kap, akkor sehogy. De ha egy gyerekem lenne csak, neki se raknék semmit a feneke alá.
Fontos, hogy megkapják otthon az érzelmi biztonságot, és hogy támogassam őket a tanulmányaikban, de ezek után az ő feladatuk megteremteni maguknak, amit szeretnének.
válasza: válasza:Én nem ítélem el, mert nem az én dolgom. Az viszont undorító, ha valaki csak azért szül, hogy ne kelljen visszamennie dolgozni. Számomra a gyerek az nem menekülés a munkából.
Amúgy én is éreztem igy a nagyfiam után, hogydejo lenne főállású anyaként, a sok gyerek körülöttem, de én nehezen tűröm a monotonitást. Most már 2 gyerek van, de végül vissza is akartam menni dolgozni, és sokkal jobb volr így itthon maradni a kicsivel is.
Fontosak a gyerekeim, de a karrierem is, nekem rossz érzés lenne ennyire függni valakitől, kb 0 bevétellel, de mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné. Rám azértnéznek ufóként, mert nem akarok 3.babát, rád meg azért mert imádod az otthonlétet.... Soha senkinek nem lehet igazán megfelelni, de én nem is akarok, szerintem te se akarj, és tojd le, ki mit mond... Ha te így vagy teljes, akkor hajrá.
válasza:Semmi nem elítélendő, ami megfontolt, tudatos, végiggondolt, saját szempontok alapján meghozott döntés. Ti így döntöttetek, mert úgy gondoljátok, hogy nektek így a legjobb. Ez szuper! Azt kellene megérteni mindenkinek, hogy nincs két egyforma élet, két egyforma egyéniség, két egyforma jellem, két egyforma család. Ezt mondjuk neked is ajánlom figyelmedbe, mert "a gyereknek az a legjobb, ha otthon van az anyja", ez mint általános elv egyáltalán nem állja meg a helyét. Vannak nők, akik például hivatást választottak és nem olyanok, mint te, hogy nem érdekelt a szakmád. Ha valaki elhivatott orvos, az jó eséllyel egy idő után beszorítva, haszontalannak fogja érezni magát otthon gyereknevelve, az kinek jó? A gyerek is megérzi. Az én anyám pont ilyen volt, mindhárman bölcsődések voltunk, semmi kárát nem láttuk, volt egy boldog, kiteljesedett anyukánk, és egy apukánk, aki minden rezzenésünket ismerte, hiszen ő volt velünk mindig, amikor anya ügyelt. Csodálatos gyerekkorunk volt. Nem érdemes általánosítani, mert baromi könnyen önigazoláshoz vezet ("én csinálom igazából jól, a többiek pedig nem"). Ezen kívül egy nagyon aktív, nagyon extrovertált kisgyerek talán már a legjobban bölcsiben, csanában érzi magát, saját korúak társaságában. Sőt, vannak olyan nők, anyák, akik türelmetlenebbek, hiába háztartásbeliek, nem olyan jók a gyereknevelésben, kiabálnak a kicsivel, ott sem az a legjobb a gyereknek, ha az anyjával van összezárva.
Sokfélék vagyunk! Ha boldogok vagytok, akkor mindenképpen jól csináljátok! :)
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:29-es valaszig olvastam. Mintha csak én írtam volna. Tökéletesen egyetértek. Szerintem bele lehet őrülni az egész napos dedózásba és hogy minden nap ugyanazokat a harcokat nyomjuk le. Én egy másfél éves gyerek anyjaként irigylem is azokat akik ezt tényleg élvezik. Imádom a gyerekem, de piszkosul hiányzik a munkám. A sikerek, a beszélgetések. És hogy ne egész nap mondókázzak, meg ismetelgessem a könyvekben mutogatva hogy
"látod a kacsát?"
"ott a kacsa bizony"
"mit mond a kacsa?"
"háp, háp"
Nekem ez ennyi idő után az agyamra megy. Elismerésem mindenkinek aki ezt szívből tartósan tudja élvezni. Én sokkal kevesebbnek érzem magam tőlük. Mintha emiatt nem lennék ízig-vérig anya
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!