Szerintetek elítélendő hogy csak 32 éves korom körül szeretnék gyereket?

Inkább csak nem mered magadnak se bevallani, hogy nem akarsz gyereket.

45 évesen se lesz jobb érzés a négy fal között ülni vele, ha az elmúlt 45 évben azt csináltál, amit akartál. Sőt, egyre nehezebb alkalmazkodni az új dolgokhoz. Egy gyerek pedig a legnagyobb változás.

A gond az, hogy te erre negatív változásként tekintesz.

Ha 45 évesen utazgatni és bulizni se lesz erőd a fizikai állapotod miatt, akkor gyereket nevelni lesz? Saját magamon tapasztalom, hogy 10 éve nem volt gond az éjszakázás a baba mellett, meg cipelni, sétálni vele. De most a tesóval néha rottyon vagyok reggel, és leszakad a derekam. 34 évesen nem vagyok öreg. De azért annyira fiatal se... Húzósabb, mint a bulizós évek. Senkit se érdekel, hogy fáradt, beteg vagy álmos vagyok, ha este szól a sziréna, akkor bevetés indul. :)

Szerintem ülj le magaddal egy pohár borra, és gondold végig, hogy mi fog változni 5-10 év alatt. Nem fogod megunni a nyaralást. Nem fogsz ráunni a társasági életre. Se a spontán programokra. Nem lesz kisebb áldozat otthon ülni, vagy este ötször kelni. Nehezebb teherbe esni, szülni. Nem lesz könnyebb a játszótéren sprintelni a műanyag motor után.

Azt látom, hogy akinek ennyi idősen, stabil kapcsolatban nincs ihlete a babázáshoz, annak később se szokott jönni az a mindent elsöprő babázhatnék.

Nincs gond azzal sem. :) Szerencsére nem kötelező, és nem is jó erőltetni a családalapítást.

Csak lássátok tisztán a pároddal, hogy egyáltalán akarjátok-e, és ugyanarra haladtok.

Nem az, bár kérdés, hogy ez most miért merült fel benned. Talán téged zavar?

Én megfogadtam, hogy az elsőt mindenképpen 30 éves korom előtt szeretném szülni, mert egyrészt látom a környezetemben, hogy az idősebb anyukák már nem annyira bírják a kisbabázást, másrészt ilyenkor még a test, a szervezet jobban bírja mind terhesség alatti változásokat, mind pedig jobban regenerálódik szülés után.

Ez mindenkinél más! Mondjuk én nem tudok azonosulni veled, egyáltalán nem így gondolom, de az a véleményem, az embernek meg kell érni a gyerekvállalásra. Aki nem akar, azt emiatt nem szabad megszólni vagy sürgetni, mert annak csak a gyerek inná meg a levét.

Időd még van, módodban is áll meggondolni magad, akkor miért lenne ez gond?

Az lenne a gond inkább, ha elvárásoknak akarnál megfelelni.

Nyilván nem vagy rá érett, ezzel nincs gond. A problémát inkább az jelenti, hogy van aki ugyanígy gondolja, mint te és mégis vállal...aztán a gyerek elhanyagolt, bántalmazott és defektes lesz, az anyuka meg jobb esetben depis, rosszabb esetben bekattan és gyermekgyilkos.

Tanulság: ne akarj megfelelni senkinek, csak magadnak. A kérdésed maga az elítélendő!

Akkor vállalsz gyereket, amikor jónak érzed. És ha nem akarsz gyereket, akkor sem tartozol senkinek sem magyarázattal.

Egyetértek azzal, aki írta, hogy felelősebb így dönteni, mint társadalmi nyomás miatt szülni és aztán nem törődni vele.

De azért egy mondatot engedj meg, és nem győzködni akarlak, de azért azt tudd, hogy attól, hogy gyereked lesz még nem lesz vége sem a világnak, sem az életednek.

Én annó úgy képzeltem, hogy 25-27 év között jön az első,30 körül legkésőbb a második.Nem úgy sikerült.36 évesen szültem az elsőt és 38 évesen a másodikat.Viszont nyugodt szívvel elmondhatom kiéltem magam, amit akartam megtettem és nem kiábrándultan nézem a ,,fiatalkori álmaim" hanem megéltem őket.Ha neked 32 évesen van kedved a gyerekvállaláshoz akkor akkor.

Amúgy azt egyáltalán nem értem ,hogy ha valaki 30 felett tervezi a gyereket az miért jelenti azt, hogy ő nem is akar gyereket.:D Nem kötelező 18 évesen az első pasitól teherbe esve élni az életet.

Én is kitűztem egy "hatàridőt",hogy addig mehet a buli,meg a ràkészülés,aztàn indul a baba készítés.Jó volt így!

De arra figyelj,nehogy vmi rejtett eü gond akadàlyt jelentsen,mert akkor a 32 màr picit sok.Nem bàntàsból,sajàt tapasztalatom.