Szülői túlféltésről és elkényeztetésről írnátok nekem?
Sziasztok!
Fontos lenne, aki tud, írjon kérem!
A szülői túlféltésről, az elkényeztetésről és az elrontásról szeretnék összeszedni mindent, amit csak lehet.
Kérlek Benneteket, ha tudtok, írjatok pár esetet, amikor a szülők nem ösztönszerűen, hanem a modern kornak engedelmeskedve nevelik a gyereküket!
Már olvastam itt pár esetet, amikor felállt a hátamon a szőr, és úgy döntöttem, ezeket dokumentálom a szakdogámhoz.
Köszönöm mindenkinek előre is!
doki




















szia!
nekem a barátnőmmel volt ilyen élményem 13 éves volt a barátnőm mikor én 15 és az anyukája sehova nem akarta elengedni csak akkor ha ő jön vagy az apukája vagy pedig anyukám vagy bárki felnőtt akit ismer még moziba se mehettünk el pedig csak az utca végén volt a mozi egy utcányira se engedte el de hozzánk se jöhetett le (egy lépcsőházba laktunk és 1 emelet volt köztünk) csak ha anyukám itthon volt meg jégkrémet nem ehetett nehogy megfájduljon a torka egész nyáron pár gombóc fagyit ehetett
ezeknek az lett a következménye hogy a barátnőm hazudott mindig hogy ezért meg azért egy kicsit tovább marad bent a suliba és ekkor átjött hozzánk és mindig egyre többet hazudott és valamelyik osztálytársával elmentek biciklizni és szegény úgy elesett hogy enyhe agyrázkódása lett és ezután az eset után jöttek rá a szülei hogyha ennyire féltik hogy nem engedik sehova akkor hazudik és ha történik vele valami nem biztos hogy értesülnek róla ezért egyre többször engedték el és most már bárhova elmehetünk :D
16/ L





A kedvenc témáim a következők ezen az oldalon ezzel kapcsolatban: 1: a gyerekem csak ölben/cicin alszik el, az ágyában nem hajlandó, 2: két évesen ragaszkodik a szopihoz, függő, 3: nem engedem meg senkinek, hogy a babához nyúljon, sétáltassa, még a nagymama sem kapja meg fél órára ( a kérdésben 7 hónapos baba volt), stb
Összességében azt gondolom nagyon elharapózik ez az igény szerinti nevelés, aminek az a vége, hogy a gyerek uralkodik a családon, és persze anyámasszony katonája lesz. Szerintem ennek az oka a nők gyerekfüggősége, akiknek ez az egyetlen értelme az életüknek, ezért minden pillanatban a gyereken lógnak, és nem hagyják önállóvá válni. Minél tovább babának nézik, és akkor boldogok, ha a gyerek is függ tőlük teljes mértékben.





Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást/és a linket! :)
Jegyzetelek szorgalmasan!





Egy ismerősöm nagyon túlfélti a babáját. 2 éves, de a széltől is óvja. Télen a meleg ruhában berakta az autóba, ahol befűtött. Miután jól átmelegedett az autó, nem nyitotta ki az anorákot, hanem mivel elaludt, még be is takarta. Persze jól leizzadt. Nyáron a 38 fokban is azon aggódott, hogy berakja-e a langyos vizű kerti babamedencébe, nehogy megfázzon. Nagyon beteges a kislány, habár az is igaz, ha egyet köhint, szerinte már beteg a gyerek, és viszi az orvoshoz. Hiába mondjuk neki, hogy ez a folyamatos túlöltöztetés és túlzott féltés miatt van.
Volt egy ilyen lány osztálytársam is, késői gyerek volt. Az anyja 15 fokban is kötött sálban és sapkában küldte az iskolába. Ő is nagyon beteges volt, sokat hiányzott az iskolából. Még felső tagozatban is eljött elé az anyukája az iskolába, amitől 10 perc sétára lakott. Akkor már mindenki egyedül járt haza. Persze sokat gúnyoltuk emiatt, és barátai sem voltak.
Egy másik eset, ez nem túlféltés, hanem szülői szigor. Egy gyerekkori barátomat még 16 éves korában se nagyon engedték el otthonról, egy héten 2x-3x jöhetett ki maximum este 7-ig. A szülők diplomásak, az egyik iskolaigazgató, a másik pedig egy nagy cég vezető beosztású személye. Nagyon szigorúak voltak, az apját csak Gestapo-nak becéztük. A srác egyik nap besokallt és lelépett otthonról, több fegyveres rablást követett el, évekig börtönben volt. Felnőtt korára se tért egyenes útra. A testvére is lelépett otthonról egy nap a család megtakarított pénzével. Nem is tudjuk, hogy éltek, a baráti társaságból csak az ő házukban nem voltunk bent soha.
Igen sajnos, én is nap, mint nap szembesülök hasonló esetekkel :(
És a pláne az egészben, amikor megpróbálják megmagyarázni, hogy ez így jó, és kiegyensúlyozott a gyerek.
Nekem nem kell beszélni a gyerekről. Elég ránéznem és látom, hogy rendben van-e vagy valamit nagyon elrontottak.
És sajnos az utóbbi kezd a gyakoribb lenni!
Köszönöm a hozzászólást!





További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!