Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Mást is megvisel ez a 0-24...

Mást is megvisel ez a 0-24 órában a gyerekkel levés?

Figyelt kérdés

A férjem sokat dolgozik, a munkája miatt sokszor hetekre is elmegy, volt már, hogy néhány hónapra is. Ha itthon van, az jó, mert el-el viszi a fiunkat a játszótérre, de igazából addig is csak takarítok, vagy főzök valamit vagy hasonló. (Most épp a boltba vitte bevásárolni..) Két éves elmúlt, eddig kétszer voltam fodrásznál mert már tök törött volt a hajam és nem bírtam kifésülni, egyszer kozmetikában, egyszer gél lakkoztattam a körmömet, utóbbi kettőt is csak azért, mert esküvőre mentünk, amúgy nem mentem volna... Ezen kívül néha anyukám "vigyáz rá" vagy is a délutáni alvása alatt elmegyek bevásárolni, vagy egyszer itthonra szerelő jött, zajjal és felfordulással járt, ez volt kb. 2.5 óra, amit szintén az alvás idejére időzítettünk, addig volt anyukámnál. Amúgy én nem megyek sehova, nem csinálok semmit nélküle. Anyukám nagyon sok időt tölt/töltött vele, folyton azzal jön, hogy hogy imádja meg stb. de mindig csak úgy, hogy én is ott vagyok. Babakocsival nélkülem kétszer vitte el sétálni míg kisebb volt, mikor náluk voltunk. Én addig porszívózhattam, pakolhattam a mosogatógépet stb.


Odáigjutottam, hogy újabban egy csomót sírok, úgyérzem ki vagyok idegileg attól, hogy már elnézést, de két éve szarni nem tudok egyedül, a férjemmel kettesben addig vagyunk, amíg alszik, azon kívül, hogy a férjem elviszi játszótérre senki nem viszi el, senki sem vigyáz rá, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem, pedig pl. anyukám fitt, fiatal ráérne bőven, még ő még elő is adja, hogy mennyire imádja, meg hogy szeret vele lenni, meg azzal idegesít, hogy még egy unokát akar minél előbb meg ilyenek. Én meg úgy érzem, hogy én ezt soha a büdös életbe nem tudom végig csinálni, mert úgy érzem, hogy ez lelkileg teljesen kiszipolyoz, hogy annyi egyedül/kettesben töltött időnk van több mint két éve, míg alszik. Ráadásul sokszor olyan fáradt vagyok, hogy este el is alszok vele, amitől megint rosszul érzem magam, mert akkor még ennyi sincs meg esetleg cseszhetem, hogy valami olyat megcsinálhattam volna, amit addig sokkal nehézkesebb míg ébren van... A férjem a házimunkából is kiveszi a részét nincs vele baj, próbál lelket önteni belém, de úgy érzem, hogy lelkileg teljesen kiégtem ebbe az egészbe. Imádom a fiamat, élvezem a vele töltött időt, de annyira jó lenne, csak egy fél nap egy héten, vagy valami... Igyekszem türelmes lenni vele, de pl. mikor valami miatt hisztizik és kezdi ezt a hangos BOOOOHOOOOOHOOOOO sírást egyszerűen már úgyérzem, hogy szétreped a fejem és mindig ezt kell hallgatnom, pedig nem, de már egy perc után is teljesen ki vagyok tőle. El vagyok fáradva...

Én megértem azt, aki alig várja, hogy bölcsődébe menjen a gyerek. Én nem akarom ezt feltétlen, mert azt akarom, hogy heti hét napból ötön 9 órát eltűnjön, csak egy picit néha... Rádásul én munkába se megyek el, hanem itthonról dolgozok.


És emiatt az egész miatt annyira rosszul érzem magam. Mert másnak még a férje se segít, meg a magamnak szültem stb. De olyan rossz, mikor azt látom, hogy pl. a sógornőmnek anyósom már az első héten vigyázott a gyerekre, meg azóta is rendszeresen vele van félnapokat, hogy a sógornőm ki is tudjon kapcsolódni, pedig még most lesz egy éves. Nem az, hogy nagy ritkán egy-egy órára, míg valami elkerülhetetlent intéz... Sajnos nekem anyósom nem tud segíteni, az ország másik végén lakik, alig látjuk, így nem lenne el vele a gyerek pedig ő nagyon szívesen segítene..


2020. jan. 22. 18:46
1 2 3 4 5
 1/50 anonim ***** válasza:
91%

Igen, engem is nagyon megvisel.

Miért nem iratod bölcsibe?

2020. jan. 22. 18:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/50 A kérdező kommentje:
Egy bölcsőde van, nem fér be. Meg nem is akarnám egész napra odaadni, de azt meg nem is néznék jó szemmel, mert van akinek jobban kell, nem olyan luxus életet él, hogy otthonról dolgozhat. Szeptembertől amúgy is óvoda köteles, szóval, ami késik nem múlik, de na...
2020. jan. 22. 19:05
 3/50 anonim ***** válasza:
100%
Az enyémet nem lehet beadni, gondok vannak az evéssel, de ha nem így lenne, szerintem másfél éves kortól nyugodtan mehet. Magánbölcsi sincs? Esetleg baby sitter, bár ilyenben mi nem gondolkodtunk. Anyukádat is megkérhetnéd vigyázzon rá.
2020. jan. 22. 19:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/50 anonim ***** válasza:
100%
Nyugi engem is megvisel. Most lesz egy eves, és még nem alussza át az éjszakákat... De fogtam magam és próbáltam a jobb oldalát nézni és elfogadni ,hogy most ez van ahogy telnek a napok könnyebb lesz, egyre könnyebb. Nekem a párom itthonról dolgozik, sokat segít viszont mi is csak akkor tudunk picit nyugiban lenni mikor alszik. Segitsegunk nincs, a nagyik messze, barátok más városban... Ennyi, kitartást!
2020. jan. 22. 19:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/50 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon fontos a sajat ido. Nekem a nagyszulok sokat segitenek, sokszor tudok elmenni ideoda. Enelkul megbolondulnek. 2.5 hos es 5 hos gyerekek. Ha a helyedben lennek, maganbolcsit keresnek heti 2x fel napra.
2020. jan. 22. 19:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/50 anonim ***** válasza:
100%
Bébiszitter esetleg? Vagy anyukáddal nem tudnál beszélni erről? Lehet ő egyáltalán nem gondol arra, hogy neked erre szükséged lenne, mert lehet, hogy neki nem volt szüksége tőled külön töltött időre, programokra amikor kicsi voltál. Én anyukám is ilyen volt. El sem tudta képzelni, hogy valakinek "minek" kell gyerek nélküli program, gyerek nélküli idő, nem azért mert rosszindulatú, hanem azért mert ő máshogy van összerakva. Nem próbáltál beszélni anyukáddal erről?
2020. jan. 22. 19:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/50 anonim ***** válasza:
100%
Na ez pont jókor jött ez a kérdés. Novemberben múlt 1 éves a fiam. De egyre csak nehezebb minden, pedig első perctől igazi több emberes baba volt. De most már szó szerint harcolni kell vele. Ma olyan napom volt vele, hogy altatás közben az járt a fejemben, hogy milyen jó lesz ha felnő és elköltözik. Persze most hogy végre békésen szundizik, már azért nem így gondolom. De az egész napos harc az evéssel, altatással, házimunkával és hogy pár óránként újra és újra ismétlődik minden, nap mint nap... Hát én úgy érzem ebbe kezdek teljesen beleőrülni. 2 évesen ő bölcsibe megy, remélem nem lesz baj a beszoktatással.
2020. jan. 22. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/50 anonim ***** válasza:
100%

Kb.18-20 év , aztán talán kevésbé viselnek meg. :D

Így van ez.

2020. jan. 22. 19:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/50 A kérdező kommentje:
Sajnos anyukámmal nem megyek sokra. Ő úgy gondolja, ha véletlen ő félszemnél többet tart rajta, addig én csináljak valami hasznosat. Ami különösen azért esik rosszul, mert a a családban minden más kisgyerekesnek nyomja a szöveget, hogy pihenniük kell meg mindenkinek mondja, aki az ő gyereküknél besegít, hogy de amíg figyelnek a gyerekre mondják, hogy pihenjen anyuka, ne a "dolgát csinálja". Nekem megjegyzéseket tesz folyton, pl. volt, hogy náluk voltunk és az altatásba bealudtam a gyerekkel és rendesen éreztette, hogy nem tetszik neki, hogy minek aludtam el, mert addig se csináltam semmit...
2020. jan. 22. 19:59
 10/50 A kérdező kommentje:
Így persze mindenki azt hiszi, hogy nekem milyen jó lehet, pedig nem. De nem mondom senkinek, hogy valójában mi a helyzet, mert nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Mindenki odavan, hogy nekem mennyit segít...
2020. jan. 22. 20:00
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!