Mit tehetek, ha nem szimpatikusak a gondozónők és nem tudok bízni bennük?

Szerintem egy kicsit túlreagálod. Minden hisztire minden gyereknek még beszoktatás alatt sem ugorhatnak.

Van lehetőséged vidd át másik bölcsibe vagy csanába.

Szerintem meg teljesen jól érzed a dolgot.

Lehet az elöttem válaszolok gyerekei mindenkivel lebarßatkoznak, nekem a lányaim sem egy barátkozó típusuak, de pillanatnyi sírásokkal simán beszoktak.

A nagy szeptemberben kezdte az ovit, arról nem is írok sokat, csak annyit, hogyöt sem hagyták magában sirdogálni, habár nála gyorsabb elvárás volt, de ott voltak mellette(és most is) ha baja van.

A kicsi januárban kezdte a beszoktatást. ùgy hogy 10 fös csoportba 3 gondozó van. A közvetlen gondozónöje volt csak ott 1 hétig velünk, és csak 3 másik gyerek(minden nap más más a csoportból, addig a többiek elmentek tornázni). Ez azért volt, hogy a gondozónöjével könnyen kialakítson kapcsolatot, ésa sok másik hangoskodó kicsi ne riassza el. A teljes beszoktatás 3 hétig tartott, a harmadik hétvégére érte el, hogy egész délelött ott volt, és nem sírt egy aprócskát sem.

Közben megszokta a többi gondozót is. De volt, olyan is, hogy egyik gondozónöje sem volt még reggel ott, és megszeppent, hogy nincs senki sem, éssírt is, de a gondozónö egyböl kézbe vette, és elkezdett csak a síró gyerekkel foglalkozni.

A mi bölcsinkben egyetlen gyereket sem hagynak a földön sírdogálni, vagy akár hisztizni.

Sajnos itt ezen a forumon ezer ilyen sztorit hallok, föleg bölcsis beszoktatásról. Képzett gondozónök de nincs egy koncepciójuk a beszoktatás menetéröl. Nálunk eleve azzal kezdtük a megbeszélést, hogy hogyan is lesza beszoktatás, mi a koncepciójuk. Nálunk tudatos gyermekgondozás folyik, nem csak felvigyázás. Habár ez abból is látszik, hogy csak 10 gyerek van egy csoportba(3 gondozóra), és4 csoport va összesen az egész épületben.

De bizony lehet egy gyerekkel foglalkozni, ha az ezt követeli meg, persze nem állandóan, de ha ez 1 nap, mert az nyügösebb vagy rosszul érzi magát, akkor bizony nem hagyhatja a gondozónö földön fetrengeni a gyereket. Azért van még 2 gondozó ott rajta kívül, ha egy gyereknek segítség kell akár órákon keresztül is tudjon vele foglalkozni.

Hogy mit csináljál nem tudom, de nekem sem tetszene egy ilyen intézmény.

Szerintem is jól látod a dolgokat, nem így kellene hozzáállniuk. Ha tudják, hogy ott vagy és ezt csinálják, mi van akkor, ha nem vagy ott?

Lehetetlen kérdés, de nem lehet másik csoportot kérni? Esetleg beszélj a vezetővel finoman.

Jajj, ez elég sz*r hely :(

Ilyenkor áldom az eget, hogy ott vagyunk ahol...még mi is beszoktatás alatt vagyunk egyébként.

2 hétig, hetente 3x csak játszani jártunk be 9-től délig, mert még 2 hónap múlva kell csak visszaállnom a munkába. De ezalatt is inkább háttérbe húzódtam és a közvetlen gondozója játszott vele leginkább, vagy egyedül. Aztán első alkalommal, mikor magára hagytam, az kb 1,5 óra volt, de közben végig mellette volt a gondozója, beszélt hozzá nyugtatta. (mindent hallottam a szomszéd szobából) Ebből kb fél órát sírt, próbálták vígasztalni először az udvaron, később bementek vele, hátba benn könnyebb lesz. Meg is nyugodott, utána játszott, meg is ebédelt. De mikor erre sor került egyébként már nagyon összebarátkoztak, sokszor odabújt hozzá a lányom puszit is osztogatta neki :)

Azóta is tart a szoktatás, de biztos vagyok benne, hogy sokat foglalkoznak vele azóta is, azok alapján, amiket mesélnek...

És teljesen igazad van, most az lenne a cél, hogy megszeresse őket, bízhasson bennük, meg tudják vigasztalni, de ez így nagyon gáz :(

Még benn voltam régebben, amikor az egyik pici gondozójának el kellett mennie, a mi gondozónk maradt ott vele, a kicsi nagyon ki volt bukva, hiába vigasztalta, nem maradt meg az ölében sem, ledobta magát a földre, úgy sírt hason fekve jó 5 percet, mert nem lehetett felvenni, viszont végig ott volt mellette, beszélt hozzá kedvesen, és simogatta a hátát, végül meg is nyugodott, és beült az ölébe...

Szóval ez amit leírtál borzasztó :( Így is megszakad a szívem, hogy nem lehet velem majd a lányom egész nap, de én legalább tudom, hogy jól bánnak vele, viszont ha ezt látnám, amit leírtál...hát nem is tudom mit tennék :(

Biztos beszélnék velük, és megkérdezném, hogy akkor mi is a beszoktatási terv, mert kicsit félsz tőle, hogy nem igazán volt alkalma a gyerkőcnek közel kerülni hozzájuk és ugyan az 5 perc nem sok sírással (tényleg nem az), de hogy ilyenkor nem szokták vigasztalni a gyereket, vagy legalább mellette lenni?!

Szerintem ez nem normális hozzáállás :(