Ha anyagilag nem lennél rászorulva, akkor is bölcsibe adnád a gyereked (2 éves), hogy dolgozni mehess?

Igen, mert mindkettőnknek jobb így. Nem is gondoltam szülés előtt, hogy ennyire fog hiányozni a felnőtt társaság, mert elég introvertált vagyok.

Nincs érdemi segítségünk. Nekünk az anyagiak miatt is muszáj lesz a bölcsi, de ha nem, akkor is beadnám.

Igen. Amúgy nem adtam be, mert 2 éves korában jött a kicsi, így nem is veszik be, hogy itthon vagyok, de már 2 éves kora után nagyon kellett volna neki a tartósabb gyerektársaság.

Most 3,5 lesz, mire szeptemberre oviba megy, és már borzasztóan unatkozik itthon, az összes urcabeli kisgyerek bölcsis, így napköznen nincs kivel játszania (a játszótéren sosincs senki), most amúgy nem is lejet már bírni vele emiatt. Egyszerűen nem vagyok neki társaság, de ő mindig szerette a gyerekeket, 2 évesen már kint bandázott, focizott, motorozott a többiekkel, bejönni sem akart sosem.

Szóval én beadtam volna, ha lett volna rá lehetőségem, és nem magam miatt, hanem miatta.

Nem, bar igaz, hogy nálunk nagy a csalad (kozel lakunk nagynenik, nagybacsik, unokatesok, nagyszülők), szocialis ingerben nincs hiany. En otthonrol így is tudok dolgozni napi 2 órat.

Szerencsesnek erzem magam, hogy itthon maradhatott, ugy hogy kicsit dolgozni is tudtam, neki meg mindig volt tarsasaga.