Kezdek Megőrülni? Annyira elegem van, hogy be vagyok "zárva" itthonra a kicsimmel. Kint ugye 32 fok van,11-16-ig nem "szabad", s akkor még a kicsim is alszik...

Én sajnos kezdetektől éreztem, hogy egyszerűen nem tudok lelassulni, és nem tudok itthon ülni egész nap. A lányommal nagyon jókat játszom, most 5 és fél hónapos, de mindig éreztem, hogy hiányzik valami. 37 éves vagyok. Bántott is a lelkiismeret, mert éveket vártunk a kicsikére. De aztán elfogadtam, hogy én ilyen vagyok, nekem a munkám hiányzik. Szerencsém van, mert mindkét nagymama készen áll arra, hogy vigyázzanak rá, így eldönöttem, illetve eldöntöttük a férjemmel, hogy ha 1 éves lesz, 4 órában visszamegyek dolgozni, és a nagymamák illetve az apja fog vigyázni rá. Dolgozhatom akár délután is, tehát elméletileg nem maradok le semmiről, lehet végig alussza majd, amíg nem vagyok itthon. Így már teljesen megnyugodtam, mert látom a hosszú itthonlét végét.

Téved az, aki azt hiszi, hogy mi ezért rossz anyák vagyunk. Imádom a lányom, ahogy nő, egyre jobban. De muszáj lekötni az agyam, illetve nem is lekötni, hanem egyáltalán használni. Szülés előtt már 14 évet dolgoztam napi szinten komoly szellemi munkát végeztem. Nagyon hiányzik, jó bemenni a munkahelyemre, hiányzik a társaság is. Szóval nekem ez lesz a kikapcsolódás. Majd ha teljes időben fogok dolgozni, akkor meg a család lesz az:-)

Valóban próbálj időnként a babád nélkül csinálni valamit, az sokat segít, és ne törődj azzal, hogy ki mit gondol, mond. Légy önmagad amennyire csak tudsz, úgyis minden anya a gyerekének az érdekeit fogja nézni, és ehhez hozzátartozik a nyugodtság, kiegyensúlyozottság és elégedettség is. Én úgy érzem, hogy így leszek az.

De jó olvasni ezt a sok happy anyukát!

Kerek és szép az életük....és persze elégedettek a külsejükkel,mert ugye bomba nő maradt mindegyik!!!???

Na nekem azt senki ne mondja,hogy az addig pörgős élete után a lakótelepi séta tök boldoggá teszi!Az ilyen álszent álljon már a tükör elé!)hónapos a kisfiam IMÁDOM,Ő az ÉLETEM,de igen is vannak szar napjaim,amikor meg tudnék bolondulni a falak látványától.Attól még hiszem,hogy jó anyja vagyok,mert nem rá haragszom,csak nem elég a tér,ami igencsak beszűkűlt az elmúlt időszakban.Szerintem a "tökéletes" kiegyensúlyozott anyukáknak van szükségük segítségre,mert talán az eddigi életünkhöz szokva ez teljesen természetes.