Kezdek Megőrülni? Annyira elegem van, hogy be vagyok "zárva" itthonra a kicsimmel. Kint ugye 32 fok van,11-16-ig nem "szabad", s akkor még a kicsim is alszik...

Nálunk 5 hós, nekem senki "barátnőm" nincs, megértelek. Én is sokszor be vagyok zárva a babámmal az időjárás miatt a 4 fal közé, nincs autóm, hogy elmenjünk plázázni. Ha meg kimegyünk, max a babámnak beszélhetek. Nálunk a gyógyszertár már programnak számít. A párom éjszakáig dolgozik, heti 2 nap van itthon, akkor tudunk csak menni igazán.

Barátnőkkel mi újság? Nekem ha lennének barátnőim, vinném akkor is a babám, engem nem zavar, de sajnos nincsenek, illetve elfoglaltak.

Baba-mama programokra nem szoktatok járni? Torna?

Szia! Én megértelek, mert tényleg megváltozik az ember élete egy kisbaba mellett. Már nem mindig tehetjük meg azt, amit tehetnénk. Az én "szabad programom" kimerül a 2 havi fodrászkodással és 3 hetente a kozmetikussal. Egyébként pedig semmi. Még a barátnőim is elmaradtak. Szomorú ezt leírni, de tényleg így van. Azt tudnám neked tanácsolni, hogy bízd a fiad egy kicsit a párodra és kapcsolódj ki pl.: vásárolgatás, barátnőzés, mozi. Beszéljétek meg a pároddal, hogy a héten melyik délután lehet a tiéd. Remélem tudtam segíteni.

Egy 7 hónapos anyatejes (ezért hozzám láncolt) kislány anyukája

Érdekes, amiket írsz. Nekem 18 hónapos a kisfiam és EGYETLENEGYSZER sem bíztam senkire, mert nagyszülők "nincsennek", másra pedig eszembe sem jutott volna bízni.

Én pörgős voltam egész életemben, de a mostani életem csodálatos, pedig ugyanúgy telik, mint nálatok.

Nekünk se kocsink, se luxus, semmi, csak a játszóterezés, mégis imádok vele lenni. Nem tartom unalmasnak a napjainknak, mindennap egy csoda.

Elsőre összejött a kisfiúnk, mégis csodaként tekintek rá és hálát adok a Jóistennek a mindennap vele eltöltött időért.

Én apára sem bíztam sose, mindenhova együtt megyünk, ha ő is itthon van.

Nekünk így jó.

Annyira gyorsan eltelik ez az idő, inkább élvezd minden pillanatát.

Ez az én véleményem.

Detto ugyanez,1 éves a babám,27 vagyok....de én már nálad is dögebb vagyok,és ha most nem írhatom ki magamból beleőrülök.Én már teljesen befordultam.Imádom a kicsim,meghalnék érte,de egyszerűen már nem tudok vele leülni játszani,vagy sétáltatni,nem tudok vele semmit élvezettel csinálni,mert az elmúlt 1 évben napi 24 órában velem volt(kb.10 órát nem össz-vissza).Egyszerűen nem bírom tovább...és már nagyon rossz irányba megy el a dolog nálam.Imádom,de ez így nem lesz jó,nem gondoltam volna,hogy ilyen nehéz lesz.Nem vagyok anyának való mégsem?A szívem szakad meg érte,de már nem tudok vele foglalkozni....Ellátom,szopizik még,soha nem hagyom sírni,de inkább ösztön mint érzés...meghalok a bánattól és,hogy milyen anya lettem....

Ne haragudjatok,muszáj volt....