Férfiak! Gyerekvállalás 50. évesen, vagy a fölött? Ki mit gondol erről? Az egyik 50. éves haverom és 38. éves barátnője, élettársa gondolkodnak ezen.

Minek?

Hogy a gyerek 12 éves korában meghaljon, vagy demensként még gondozhassam őt is? :D

Hagyjuk már...

#10 leírt mindent.

Ezt ha vki kimagyarázza az írjon mese filmet! :D

14-es, a 10-es csak a saját esetét írta le. Nehogy már ráhúzzuk a többi családra ezt az egyedi esetet. Akkor is hátrányt érzett volna a 10-es, ha az apja 40 évesen csinálja meg őt a másik 5 féltestvér mellé.

Apukát kiszívta az előző 5 gyerek, persze, hogy nem akart már játszani a 6.-al, inkább ment volna horgászni és a gondtalan életét élni.

Miközben vannak olyan férfiak, akik az első (vagy 2.) gyereküket 50-hez közel, vagy akár egy kicsivel utána vállalják be, pont azért, mert akkor érzik elérkezettnek és nyugodnak le.

A férjem 32 éves volt, amikor az első házasságából a fia született és menekült ezerrel bele a munkába. A fiát szerette, de a házasságát és a velük járó kötelezettséget nem, csak a család csesztette, hogy ennyi idősen kell már saját család, erre elvette az akkori nőjét, hogy "nesztek itt az asszony és az unoka, engem hagyjatok békén". Az unoka is 2 év után jött csak össze. Aztán el is váltak.

49 éves volt, amikor találkoztunk. Én nem árultam zsákba macskát, mondtam, hogy én fiatal vagyok, akarok gyereket, így ha nem akar, akkor ne is raboljuk egymás idejét. Ő akart, és örült is neki. Terveztük. Hamar össze is jött, 50 volt. A fiúnk most 3 éves, ő a férjem mindene. Sokkal több türelme van, mint nekem, imád vele játszani.

Hogy meddig él? Ki tudja? Hogy én meddig élek, pedig fiatalabb vagyok 16 évvel?! Ki tudja? Lehet, hogy hamarabb megyek el, mint ő. Sőt, sokan vannak, akiknek kisgyerekkorában meghalt a 30 év körüli apja (betegség, baleset...). Szóval a kor semmire nem garancia.

Egyik barátnőm már nagyon vágyott családra, gyerekre, a vele egykorúakkal nem jött össze neki, vagy nem akart gyereket, vagy már volt neki, vagy nagyon gáz volt. Barátnőm szép, normális, kedves csaj. Egy munkatársával jött össze végül (53 éves pasas). A gyerek is összejött nagy nehezen....viszont a pasi nagyon nem bírja a gyerekzsivajt, egyszerűen idegesíti a gyerek. Megvannak a saját szokáskái, életmódja, alvásigénye, nagyon rugalmatlan. Barátnőm sokszor panaszkodik, hogy bizony ezt a gyereket lényegében egyedül vállalta. Kistesóról szó sem lehet :(

A másik ilyen példa a bátyám akinek szintén "későn nőtt be a feje lágya" , mindig úgy volt vele, ráér még családot alapítani. Az én gyerekeimmel a 30-as éveiben iszonyú jól kijött, aktívan , vidáman, flottul, teherbírón.

Aztán megszületett a sajátja, és fáradt már hozzá szintén. Türelmetlen, vagy túlságosan megengedő (sajnos a felesége is ez a típus) és nagyon látszik a kisfiún.

Nagyon szeretem a testvéremet, de én is látom, hogy egyszerűen rugalmatlan, és kevésbé terhelhető lett.

Hozzátenném , mindkét apuka sportol, kirándulnak is, nincsenek elhízva , nem dohányoznak, szóval az életmódjukkal nincs gond.

Mégis egészségileg már nincsenek a toppon.

A gyerekek meg baromira igényelnék a szaladgálást, kergetőzést, bírkózást stb apával. És az anyukák is igényelnék a segítséget (és nem csak azt hogy apa haza "talicskázza" a pénzt).