A mai világban már az a normális ha 28-tól és felfelé alapítunk családot? 20-24 évesen még olyan felelőtlennek nézik az embert?

Csatlakozom,hogy az utolsó előtti válaszadó picit bezsúfolt mindent 2-3 évben,de természetesen ez csak egy vélemény.

Én 28 évesen szültem, azért mert 20-25 évesen éltem, nem voltam kész egy gyermekre.Közben dolgoztam, tanultam,kiélveztem hogy saját otthonom van,megtaláltam a párom(akinek nem 1 év után akartam szülni)nem éreztem azt akkor hogy itt lenne az ideje egy babának, holott meg lett volna hozzá minden.

Igy mikor megérett bennünk a gondolat hogy babát szeretnénk tettünk is érte, és sikerrel jártunk:)Amúgy meg a második babámat sem fogom elsietni, de még 35 év kor előtt szeretnék szülni.Addig visszamegyek dolgozni, élvezem a kislányommal töltött időt.És ha úgy fogom érezni hogy jöhet a következő akkor újra belevágunk.Nincs semmi korhoz kötve.

Szerintem "atrocitások" mindenkit érnek, kortól függetlenül.

Én mindig azt kapom meg, hogy minek vártunk ilyen sokáig.

Akkor elmondom az én sztorimat: a férjemmel 8 éve ismerkedtünk meg, akkor ő már nappalis egyetemista volt, én meg épp egy felsőfokú tanfolyammal végeztem, és már dolgoztam.

Nem várhattam el tőle, hogy a nappalis tagozatát lecserélje, meg hát az elején még nem ilyen komoly egy kapcsolat, hát két év után úgy döntöttem, hogy így nem jutunk ötről hatra, hát elkezdtem két állásban dolgozni, hogy legyen majd tőkénk a lakásvásárláshoz.

Ő friss diplomásként nagyon nehezen helyezkedett el, aztán leépítették, meg megszűnt az új munkahely, meg ilyenek, és végül ott tartottunk, hogy eltelt 3 év, és még mindig nem volt biztos állása.

Végül megtalálta az "igazit", és akkor belevágtunk az esküvőbe, saját lakás vásárlásba, neki minden vágya volt, hogy saját autója legyen, vettünk azt is (persze használtat, de kit érdekel?), és 28 évesen tartottam ott, ahol már 24 évesen szerettem volna...

Mert így elrohan az idő az ember mellett, amíg megvalósít egy tervet, aminek a "futamidejére" nincs közvetlen ráhatása.

Hát ennyi.

28 évesen vállaltam a terhességet, mert akkorra voltak adottak a feltételek, pedig a belem is kidolgoztam 6 éven át két munkahelyen, hogy minél hamarabb "célba" érjünk.

Most persze fordult a kocka, én itthon babázom, és a férjem dolgozza ki a belét két helyen, hogy ki is tudjuk fizetni a "célunk" hitelhordalékát... :-S

Nem egyszerű, ha nincs a szülőktől anyagi háttér.

Sokkal könnyebb lett volna egy készen kapott lakás, akkor már elszaporodtunk volna, mint a nyulak... :-D

én 25 voltam, mikor született a fiam. előtte kiéltem magam: meló, suli, buli... van, aki 18 évesen érett a babavállalásra és van, aki 30 évesen sem. én magasról tettem arra a terhességem alatt is, h ki mit gondol és h néz rám. pedig mi sem vagyunk házasok a párommal, ráadásul a kapcsolatunk sem tartott már 10 éve mikor terhes lettem:) az ő szülőfalujába költöztünk, itt őt mindenki ismeri, engem mindenki utált ( a költözésünket megelőzte az ő válása, stb...) szóval gondolhatjátok a megvető pillantásokat... mindenki összesúgott a hátam mögött, h felcsináltattam magam a párommal, h el kelljen válnia a feleségétől. pedig akkor már hónapok óta nem éltek együtt, de ezt hirtelen mindenki elfelejtette. :)) szóval én rövidre zártam: aki bámult, v megjegyzést tett, attól megkérdeztem, h ugyanmár így ismeretlenül mi alapján ítélkezik és mi a gondja velem. a 3. ilyen után már néha köszöntek is az utcán:) lassan 3 éve itt lakunk már, és mostmár szeretnek, mert rájöttek, h én is ember vagyok:)))) ezek után, h a hivatalokban, munkahelyen, h néztek rám, h "fiatalon" terhes lettem, egyáltalán nem érdekelt. ezzel nem kell foglalkozni. mindenki élete, sorsa más, amibe kívülállóként nem látunk bele. és azt se felejtsük: ne ítélj, h ne ítéltessél...

aki megteszi, az meg magára vessen:)))

Szia! Én most 25 vagyok, 23 évesen szültem a lányunkat. Igaz nekem már az asszony nevem szerepelt a taj kártyámon, de van egy dolog ami az életem végéig elkísér :)) Még most is 25 évesen 16 évesnek néznek. Adódott ebből már kellemetlen problémám és már egy párszor kinéztek a rendelőből mikor nagy pocakkal terhesgondozásra mentem, de hát nem tudhatják hogy nem 16 vagyok hanem 25. Volt olyan is hogy egy másik nő finoman célozgatott hogy húú te nagyon korán szültél, nem értettem mire leesett hogy nem néz többnek 16-nál és mikor megmondtam a koromat nem tudott mit szólni. Szóval én még ha 30 fölött vállaltam volna a babát akkor is így jártam volna.

EGyébként a barátnőm aki szintén férjes asszony most 35 éves, és amikor 4 évvel ezelőtt megkérdezte tőle hogy nem vágynak-e babára, akkor annyit válaszolt hogy ő abszolút nem érzi úgy hogy szülnie kellene. Pedig akkor már 31 éves volt. Ezt csak azért írom mert én 23 évesen érettnek tartottam magam, más pedig még 30 fölött sem érez ilyesmit. Hiába, nem lehetünk egyformák.