A mai világban már az a normális ha 28-tól és felfelé alapítunk családot? 20-24 évesen még olyan felelőtlennek nézik az embert?

Tudom, miről beszélsz, én is így jártam. 22 évesen szültem az első gyermekemet, aki abszolút tervezett baba volt. Ekkor már férjnél voltam 1 éve, volt saját lakásunk, stb. Mégis, ennek ellenére úgy néztek rám mint valami űrlényre. Az mondjuk hozzá tartozik az igazsághoz, hogy én még most is (24 évesen) úgy nézek ki mint egy tizenéves tini. Nem tehetek róla, egyszerűen ilyen típus vagyok. Az is ritka, hogy nem a testvéremnek nézik a fiamat. Sajnos emiatt rengeteg helyen kinéznek és automatikusan elkönyvelnek rossz anyaként meg megesett gyermeklányként. Bennem az tartja a lelket, hogy mikor a fiam középiskolás ballagására megyünk majd, én leszek az egyik legcsinosabb anyuka. :-P

A kórházban különben az első nap reggelén mikor behozták szoptatni a picúrt, így megkérdezte a mellettem lévő ágyon fekvő anyuka, hogy: "És, örökbe adod?". Azt hittem, leesek az ágyról a meglepetéstől. Mondtam is neki, hogy fél évig küzdöttünk, hogy egyáltalán összejöjjön, miért adnám örökbe?! Na, akkor ő képedt el. Pont ekkor jöttek be felvenni a gyerkőc születési anyakönyvi kivonatához az adatokat és mikor férjezett nevet diktáltam be és legmagasabb iskolai végzettséghez a diplomát, még jobban elképedt a kedves szobatárs. Persze után elnézést kért, és elmondta a szokásos: "Én azt hittem, hogy..." típusú szöveget, de akkor is rosszul tud esni az embernek, amikor a külseje alapján ítélik meg. Amúgy a fiam már két éves és nagyon boldogok vagyunk továbbra is az apukájával, immár 7 éve. Szóval még csak azt se mondhatják, hogy egy pár hónapos kapcsolatban szültem gyereket. De sajnos ez ilyen, genetikailag kódolva van az emberekben, hogy első látásra valamilyen véleményt alkotunk a másik félről, sokszor nem is szándékosan. A dolognak az intelligenciától függő része itt jön el, hogy beszólunk-e az illetőnek vagy megtartjuk a véleményünket.

11.11 től kérdezném 22 évesen hogy volt diplomád már? (csak érdeklődöm).

Én 25 évesen lettem terhes a fiammal, engem is mindenki kb. hülyének nézett...A férjem (aki akkor még nem volt a férjem) 27 éves volt, mindenki azzal riogatott hogy túl fiatalok vagyunk még (holott minden felmenőnk ekkor már szülő volt ennyi idősen).És hogy majd jól megterheli a baba a kapcsolatunkat (4 éve voltunk már együtt) és majd jól elhagy...

Szerencsére nem lett igazuk és a második babánk is megszületett már azóta, akire viszont 1 évet várnunk kellett mert nem igazán akart sikerülni a teherbeesés, szóval ha várunk 30 éves korunkig, lehet spontánul már nem is lehetett volna gyerekünk.

Nem "megvalósítják magukat", kedves első, hanem megteremtik az alapokat, ha a szülők nem olyan tehetősek, hogy alátegyék...

29 évesen szültem, mert akkorra lett saját lakásunk, autónk, és annyi tőkénk, hogy bele merjünk vágni a gyerek-projectbe.

Ja, és azt se felejtsétek el, hogy van, akinek évekig nem jön össze a baba.

Barátnőmék 6 évet vártak arra, hogy babájuk legyen, mert valamiért nem jött össze.

30 évesen szült, éééés?

Mondjuk én sajnálom, hogy előbb nem tudtuk bevállalni, mert már "öregnek" érzem magam, jobb lett volna 24-25 évesen szülni, és akkor most már kistesó is lehetne.

De az embernek vannak elvárásai magával szemben, csak úgy, a habokba nem akartam szülni.

Nem arról van szó, hogy nem normális, hanem arról, hogy szociológiai okok miatt kitolódott a gyerekvállalás. a továbbtanulás olyan magától értetődő lett mint a középiskola. ez egybefügg emancipációs folyamatokkal is, lehetősége nyílt a nőknek is saját, független egzisztenciát kialakítani. a hagyományos családmodell, miszerint az anyuka fiatalon szül és otthon marad gyereket nevelni, miközben az apa adja haza a pénzt, eltűnőben van. márpedig tanulás és munka mellett nagyon nehéz megvalósítani a gyereknevelést, ezért tolódik egyre későbbre. én 24 vagyok, még csak most fogok végezni az egyetemen (10 féléves) és az órarendem nem tette soha lehetővé, hogy fix állásban dolgozzak. ilyen körülmények között képtelen lennék gyereket vállalni és a párkapcsolatom sem elég érett hozzá valamint még én magam sem törtem ki teljesen a gyerekstátuszból.

ha valaki képes arra, hogy egy kalap alá vegye a tanulást, a munkát és a gyereknevelést és lelkiekben is érett rá, annak minden elismerésem. én erre képtelen vagyok még és tudom, hogy még jópár évig nem is lesz gyerekem.

Szia!

Hát, sajnos tényleg egyre többen szülnek 30 után. Szerintem nem túl normális, de az előttem szólók nagyon jól látják.

Mondjuk én azért szültem 31 évesen, mert addig kerestem a páromat.. Egész egyszerűen nem találtam a páromat, manapság szerintem egyre nehezebb normális pasit találni. Én így látom, az összes barátnőm ezzel a problémával küzd.

De hogy furcsán nézzenek rád amiatt, hogy fiatalon szülsz, ez durva. Lehet, hogy inkább irigykednek, nem?:)