Szerintetek az normális, ha az összes családtagom felelőtlennek tart és kikészítenek idegileg?
Már pár éve elmúltam 20 éves, mégis gyerekként kezelnek. A lényeg az,hogy külföldre megyek szerencsét próbálni, van ismerős, keresek munkát, de mégis ellenem vannak és azt mondják,hogy felelőtlen, meggondolatlan vagyok, engem el fognak taposni, nem leszek boldog (ezt különösen anya mondja). Hogy van bátorságom ehhez. Az a pár családtag, anya, tesómék, unokatesók, unokatesók párjai,nagynéném. Így, szinte egy emberként sorakoznak fel egymás mellett. Mikor ma neném és anya le akart beszélni és azt mondták ismét,hogy felelőtlen vagyok, majd meglátom, hogy nem lesz munkám sem, akkor ott hagytam őket. Mikor visszamentem azt mondta neném,hogy menjek pszichológushoz,hogy így viselkedek. Hónapok óta hallgatom ezt, mégis hogy kellene viselkednem? Már annyit bőgtem emiatt.
Elmondok egy másik történetet is. 20 évesen megkisebbítettem a mellemet, mert nagyon zavartak a nagy melleim és nagyon szégyelltem, boldogtalan voltam emiatt, a testem börtönében éltem.
Na, akkor ugyanezt eljátszották. Hogy én akkor mit kaptam. Unokatesóm hosszú hónapokig szóba sem állt velem. Nem értették, hogy én miért teszem ezt, mikor unokatesómnak is nagyok a mellei, nővéremnek is (hozzátenném, hogy szinte már a hasukat verdesi) és ők el tudják fogadni magukat, én meg nem. Még annyit,hogy a saját párom előtt nem mertem levetkőzni, takargattam magam, görnyedve jártam, de persze ezt valahogy figyelmen kívül hagyták.Mondtam nekik,hogy én szép,kerek mellett akarok magamnak, mert én így tudom elfogadni magam. Persze akkor is pszichológusért kiáltottak. De nem érdekelt, elmentem, megcsináltattam és teljesen megváltoztam, pozitív irányba, többé nem szégyelltem magam, nyugodtan hordhattam szép,csinos felsőket, kivágottat és a párkapcsolatomban sem zavart többé.
Na szóval, csak azért írtam le,hogy áttekinthetőbb legyen a helyzetem.Persze szeretnek a családtagjaim és én is őket, tudom,hogy féltenek, de én ezt túlzónak találom és úgy érzem,hogy magányos vagyok mellettük és nem értenek meg.
a leírásból ítélve neked van igazad.. nem lehet hogy egyikük sem elég nyitott, régimódi gondolkodású, te meg valamiért más lettél,
menj csak külföldre, legalább nem tudnak majd hülyeségekkel piszkálni, éld a saját életed, és csak akkor találkozz vagy beszélj velük ha normálisan tudnak kommunikálni veled és nem csak leoltanak. én teljesen elhatárolódnék, mert csak rossz hatással vannak rád és negatívak. normálisan is meg lehet mondani véleményt, hogy "menj kislányom, próbáld ki magad, ha netán mégsem sikerülne, mi itt leszünk"...
a szülőnek hinni kell a gyerekben akkor is ha az krokodilvadász vagy űrhajós akar lenni.
2. de az is lehet, hogy irigyek, hogy ilyen bátor vagy... anyukádat elynomta az ő anyukája, őt az ő anyukája stb aztán azért ezt szajkózzák, mert egyikük se merte megvalósítani az álmait.
nekem az egyik nagymamámnak az elején nagyon nem tetszett, hogy búvároktató leszek, mert "tisztességes munkát" szeretett volna, ha keresek. most már csak annyit mond, hogy "jaj nagyon vigyázz a cápákkal" :-D egy idő után idősebb emberek is képesek pozitív irányba változni, vagy toleránsabbank lenni. pedig ő tényleg nem az a típus, és mégis.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!