Ti szoktátok néha csak hagyni a babát sírni?

Én nem igazán hagytam sírni. Egy-két esetet leszámítva, amikor épp hajat mostam nem hagytam sírni. Extra sírós babám volt, minden bántotta (szeles idő, brutál hasfájás, zajok, minden). Napi 14 órát volt a kezemben, semmivel sem tudtam haladni. Egy kézzel teregettem ki, mostam fel, főzés persze esélytelen volt. Néha magamra csatoltam a hordozót és akkor tudtam két kézzel haladni valamit.

Ez egy ilyen időszak, sok elmélet van mit csinálj és mit ne. Én azt mondom próbálj meg az ösztöneidre hallgatni. Döntéseidnek te fogod viselni a következményét. Kezdő anya vagy pici babával és mindenki elmehet aki kritizál.

Egyébként az én babám ma már 3 éves nagylány. 1 éves korig együtt aludtunk, 1,5 éves korig szopizott, mindkettőről sírás nélkül ment a leszoktatás. Tündéri segítőkész, beszédes, nyitott kislány. Szóval nem feltétlenül igaz, hogy egy életre elrontod a gyereked meg az ilyen idegesítő dumák.

Második gyerekem sokkal könnyebb volt. Igazából második gyerek mellett jöttem rá, hogy egy gyerekkel mennyire sok időm is volt. És meglepő módon, két gyerek mellett már főztem, takarítottam, boltba jártam, programoltam. Igaz így is úszik a ház de már nem zavar. :-)

Nem, soha nem hagytam, pláne nem két hetesen.

Oké, hogy a fizikai szükség letudtad, de van annak a picinek érzelmi élete, lelke is. Kilenc hónapig hallottam a szívdobogásod, veled együtt szuszogott. Most is erre vágyik!

40 fokban se bűzlőtt soha a lakás a szaros pelustól, működik a csomagolás sima kukával is.

Az üveget fél kézzel is be lehet áztatni, de ez bizonyára magas.

2 hetes mellett nem is volt mit takarítani.

Az étel pedig házhoz jött. Luxus?

Nekem a sírni hagyás lett volna luxus.

Ez egy ilyen időszak(nak kellene lennie), amikor minden mást háttérbe szorítasz és csak a pici a fontos.

Elmúlik idővel.

Nem lehet hogy csak túlfáradt? Nálunk akkor volt ilyen, mikor kicsit sikerült túltolni az altatást és akkor nehezen aludt el, többször fölsírt,amíg elaludt. Amikor már kicsit is látszik rajta, hogy fárad, akkor kezdd el altatni és ne húzd az időt mással.

Illetve nekem ilyenkor jól jött a nyugtató zene. Youtube-on sok ilyen van, az én babám az elején sokat aludt Mozart zenére. Elkezdtem lejátszani,elaludt a karomba, leraktam és a zene miatt gondolom nyugodtabb volt és aludt tovább. Volt hogy egész alvása alatt ment mellette halkan és nagyon jókat aludt így.

Végső megoldásként meg nálam is előfordult, hogy végig rajtam aludt. Volt hogy 2-3 órát feküdtünk így, jól el is gémberedtem, de olvasással vagy netezéssel elütöttem az időt,amíg fel nem ébredt.

Ilyen pici baba még fel sem fogta, hogy te meg ő külön test, külön ember vagytok.

Ha nem tudom altatás után letenni, de dolgom van, akkor magamra kötöm, és csinálom a dolgom. Pár hónap alatt amúgy is tök jól össze lehet rázódni, ő is jobban megszokja már a kinti világot, és nem fog mindig felébredni rá, hogy letetted. De sose hagynám, hogy álomba sírja magát. El tudod képzelni, hogy mi játszódik le benne akkor, amikor téged hív, de te nem reagálsz rá, és annyira kétségbeesik, hogy aztán inkább feladja és elalszik?

Uramisten. A gyerekednek a testkontaktus ugyanolyan elemi igénye mint az hogy megetesd vagy kicseréld a pelenkáját. Pláne két hetesen. Basszus, 2 hete még BENNED élt, most meg elvárnád tőle hogy beteszed a kiságyba és kussban elaludjon?

Olvass utána milyen agyi elváltozásokat okoz bizonyítottan a rendszeres sírni hagyás.