Meddig szoktátok "hagyni sírni" ha közben más dolgotok van a gyerekeket, babákat?

Semeddig, az más tészta hogy a 2 és fél évesem éppen a dackorszakát éli és ilyenkor mindenért nyafizik, akkor szoktam hagyni amíg lenyugszik.

Amikor picurka volt sosem hagytam sírni, nem volt sosem fontosabb dolgom, és most sem hogy nagyobb.

Ha sír akkor szaladok és megbizonyosodok róla hogy van-e valami baja.

Akkor leteszem a szűrőt és lehúzoma kaját a tűzhelyről, ha wc-n vagyok akkor kitörlöm a vallagam és megnézem mi a baja, mert a bajhoz elég egy pillanat.

6 hónapos volt mellettem feküdt az ágyon és elfordultam már lenn volt a földön.

Ha nem nézed meg mi baja, akkor nyugodtan tudod tovább csinálni a dolgod úgy hogy sír?

Ha estetleg nem látom a gyereket, azaz klotyón vagyok a gyereket kizárom ő a nappaliban jönmegy, és egyszer csak elkezd sírni (de nem úgy. hogy üti az ajtót, tehát nem be akar jönni) akkor azonnal abbahagyom amit csinálok, és rongyolok kifelé, mert ugye felmászik, leesik, lenyeli, beveri, bedugja stb bármi lehet.

Ha LÁTOM a gyereket, pl. konyhában vagyok főzök és pl szűröm le a tésztát, ő a konyhaajtóban bömböl, mert be akar jönni (csak rács választ el) vagy, mert pont olyanja van, akkor odapillantok, ha azt látom nincs baj, akkor leszűröm a tésztát, és odamegyek hozzá, azaz befejezem amit csinálok. Ez van porszívózánál is, ha látom a gyereket, éső egyszerűen csak unja, hogy nem körülötte ugrabugrálok azért nyíg, akkor hagyom nyígni amig befejezem a dolgom.

Amíg nagyon kicsi volt, addig mindig a szemem előtt volt, így láttam, hogy tényleg baj van-e, vagy csak nyafizik, mert unatkozik, stb.

Ha baj volt pl. magára húzott egy takarót, lefordult a matracról, stb. akkor egyetlen pillanatig sem haboztam, hogy ugorjak hozzá. És igen, volt, hogy leégett a szósz emiatt, de nekem fontosabb volt, hogy a gyereknek ne legyen baja.

Ha csak nyafiról volt szó, akkor 1-2 perc belefér, hogy amit épp csinálok, azt nagyon gyorsan befejezzem...

Most, hogy már nagy 2 éves, mindig megkérdezem, hogy mi a baj, és a választól függően eldöntöm, hogy mi a teendő.

Szerintem nem lehet egy szósz olyan fontos, hogy ne győződjek meg egy kiszolgáltatott kisbaba, vagy egy veszélyérzet nélküli örökmozgó biztonságáról.

Hozzáteszem, hogy mi általában minden házimunkát együtt csinálunk: adogatja a csipeszeket teregetésnél, bedobálja a mosógépbe a ruhát, amikor főzök, akkoris ott téblábol és pakolászik körülöttem, kavargat egy pohárban, "ő is főz"....

Ha szem előtt van látom hogy semmi veszélyhelyzet nem állt elő és már nem egy pár hetes (bár nekem akkor sírtak a legkevesebbet épphogy) akkor befejezem a dolgom, leszűröm a tésztát, befejezem a varrást pár perc nyüszibe nem hal bele.

Mivel 3 kicsim van igen előfordul nem egyszer hogy az egyikkel csinálok valamit miközben a másik sír, akkor nyilván igyekszem gyorsan befejezni az egyikkel a dolgom de nem dobok el mindent ami a kezembe van, meg kell tanulniuk azért hogy egyedül is ellegyenek kicsit meg hogy várjanak a sorukra (nem 10-2 perceket gondolok meg nyilván mint írtam nem kicsi babára mert az még valóban csak akkor sír ha baja van tényleg éhes szomjas kakis pisis fél etc.)

Az első babámnál én is rögtön ugrottam. Mióta két picikém van , ugyanúgy járok el, mint az előttem szóló 3 gyerekes anyuka.

Mit csinál vajon egy ikres anya?? :-)

"pl.: főzöl szűröd le a tésztát és elkezd sírni a szobából...de neked a kezedben szűró a másik kezeddel a szósz kavargatod h le le kozmáljon......ülsz a wc-n és elkezd sírni, de még csak most ültél rá hogy elvégezd a napi nagy ügyedet.....porszívózol és még csak az egyik szoba rész sikerült kiporszívozni egyszer csak elkezd sírni......varrsz géppel, és épp a dolog felénél jársz már csak a beszegés van hátra....ilyen helyzetekre gondolok, tehát nwm úgy h épp a kedvenc műsorod megy a tv-ben és ezért nem mész oda, és tegyük fel tudod h nem lehet éhes mert fél órája evett ivott."

Ezek mind olyan dolgok amit előbb befejeznék, kivéve talán a ház kiporszívózása, aztán mennék a síró kicsihez ennyibe nem hal bele!!!!