2-3 éves gyerekeket miért hagynak sírni? (Bővebben lent. )
Nekem csak egy 7 hónapos babám van, akit 5-10 percnél tovább még sosem hagytam sírni, egyébként nem is szokott, nyugodt kiegyensúlyozott baba. Több szülő kardoskodik a sírni hagyás ellen, amikor még ilyen korú a baba, mint pl. az enyém. Kellemetlenül érint, ha sír a babám, de pl autóban nem tudok vele mit kezdeni.
A konkrét kérdésem az az lenne, hogy miért van az, hogy az apró babának 3 percig se lehet sírni, mert abból károsodás lesz, és úton útfélen azt látom, hogy a 1,5-2-3 éves gyerekek viszont óbégatnak a bevásárlóközpontban, és még rá is ordít az anyja, vagy bárhol, ahol elkezd nyafogni hogy ez kell meg az kell, arra vagy az a reakció, hogy meg se hallja (ahelyett hogy kezelné a helyzetet), vagy hangosan ráripakodik, hogy ne nyafogjon "mert fejbeveri". Ami kicsapta a biztosítékot, ma egy anyuka ment elől, mint egy fúria, mögötte lépkedett kb. 2 éves gyereke, és zokogott, gondolom indultak a bölcsibe. Esett az eső is. Az anya rá se hederített, üvöltött a gyerekkel, hogy azonnal szálljon be a kocsiba, merthogy ő elkésik, és hogy ne hisztizzen. Szívem szerint odarohantam volna, és megölelgettem volna azt a kisgyereket, akinek szerintem ugyanolyan rossz a sírás és a csalódottság, mint mondjuk az én 7 hónapos babámnak. Miért felejtik el az anyák, hogy egy évvel ezelott még egy világ omlott volna össze bennük, ha 3 percnél többet sírnak? Hova lett a türelem?
Mivel nem vagyok hasonló cipőben, nem tudom, hogy mi történhet, amitől egy anya hozzáállása ennyire megváltozik. Számtalanszor láttam ilyen esetet. Csecsemővel szinte egyszer sem. Miért? Főleg olyan anyák válaszait várom, akiknek van már nagyobb gyerekük, de természetesen mindenki véleményét meghallgatom.
Szia!
Az én babám még csak három hónapos múlt, de nem szeretem sírni hagyni. Azt olvastam, hogy ilyen pici babánál, ha nem tudod hogy miért sír, fáj valami vagy csak hiszti, akkor is fel kell venni, hogy érezze a közelséged. Nagyobbacska gyerek 2-3 éves el tudja mondani, hogy mi "fáj" meg kell vele beszélni, pl.: most élelmiszert vásárolunk,és nem játékot,de kap mondjuk egy pudingot...
valóban sok időm van... és én nem bíráltam senkit, aki úgy vélte, az olvassa el még egyszer. csak érdeklődtem, hogy ez vajon mitől lehet.
utolsónak igaza van, mert valóban lehet kompromisszumot kötni, de ez az anya, akit reggel láttam, meg sem hallgatta a gyerekét.
olyat sem írtam, hogy ugyanúgy kellene kezelni, mint egy csecsemőt, de szerintem egy dolog ugyanúgy megmarad: kideríteni a sírás okát, és valahogyan orvosolni.
ha valakinek a lelkébe gázoltam, akkor elnézést kérek tőle.
Jó a kérdés..
2-3 éves korban jön el a rettegett hisztikorszak.A hiszti leghatékonyabb kezelése pedig az, ha nem veszel róla tudomást.
Míg nem volt gyerekem, én is borzadva néztem az ilyen anyákra.
Aztán lett egy kegyetlen hisztis lányom,aki kétévesen a bevásárlóközpont padlójára feküdt, és ordítástól lila fejjel pörgött körbe. Én meg hátat fordítottam neki, és akkor láss csodát, abbahagyta. Nem volt többé közönsége, nem volt érdemes ...
Most már 3 éves, szerencsére kezdi kinőni..
A fiammal ennyire nem volt súlyos, de mentünk mi is úgy oviba, hogy sírva baktatott mögöttem-előttem, hidd el, nincs értelme olyankor babusgatni (ő nem is hagyta magát, mert haragudott rám), sokkal nehezebb mindkettőnknek.Majd megszakadt a szívem, mikor az üvőltő gyereket beadtam az oviba, hazafele végig bőgtem, erre kiderült, mikor eljöttem azonnal abba is hagyta a sírást.
Pici még a babád,sok minden vár rátok -remélem nem lesz részed nagy hisztikben, de hidd el, nem minden az,aminek látszik..az újszülött angyalkákból bizony könnyen kisördögök lesznek, akik nagyon is tudatosan feszegetik tűrőképességünk határait,és ha határozott fellépés, következetesség nélkül nevelünk, az nagy baj. Hisztist nem lehet vigasztalni, babusgatni, kitombolja magát és kész.Aztán elmúlik ez a kor, és jön másik.....
2 gyerekes (3-5 éves) és 24 hetes km
Az én kisfiam is 2 éves.
Hál Istennek még a bevásárló központban nem volt hiszti.
Remélem nem is lesz.
De sajnos mi minden reggel sírva megyünk bölcsibe. ÉS hiába vigasztalom,beszélek hozzá szépen, elmondom, hogy hova kell mennie anyának, nem hat rá.
de amikor becsukom a terem ajtót, rá 1 percre már nem sír. Délután viszont mindig azt mondja, hogy jó volt gyerekekkel. Kérdezem tőle hogy jövünk holnapi is. Válasz: Igen.
ÉS ezt nem értem, hogy reggel meg sírva megyünk. Remélem megszokja.
Na igen.
Ez a kérdés valóban azért mrült fel benned, mert kicsi a babád. Lesz ő még nagyobb is és akkor megértesz mindent. Míg a lányom kicsi volt én is csodálkoztam, hogy hova lett a türelm. Most már tudom. Ebben a korban már igencsak tudják, hogy mi az amivel ki lehet hozni az embert a sodrából.
A lányom rendszeresen azt csinálja, ha indulunk valahova, hogy elbújik az asztal alá, ahova én nem férek be és az istenért sem tudom kiimátkozni, csak kiráncigálni és már indul is a hiszti. Na most képzeld ezt egy úgy, hogy időre mész valahova, mondjuk dolgozni, -ahol engem konkrétan fegyelmi alá vonnak, ha elkések- a gyerek ordít, Te sietsz, mert hiába kelsz minden nap korábban soha nem sikerül időbe csatasorba állítani a családot. Na ilyenkor néha nekem is elszakad a cérna. Azért ez nem mindennapos, de megesik.
Ja és nagy siettség közepette a gyerek még háromszor visszaszalad a lakásba sáros csizmával, még kitalálja, hogy inni kér és nem ezt a játokt akarom vinni, hanem azt, és nem ezt a sapkát hanem azt. És még sorolhatnám a végtelenségik, hogy mire nem képesek. De majd Te is megtudod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!