Szoktátok sírni hagyni a babátokat?

10 hónapos, de sosem hagytam sírni. Nem is fogom. Ezért vagyok én az anyja, hogy megtudjam, mi a baj.

(olyan szó nincs, hogy felkapatni, max. elkapatni. ha arra gondolsz, hogy folyton felvenni esetleg, akkor arról annyit még, hogy 6 hónapos koráig igenis fel kell venni, amikor igényli. a 2,5 éves meg már tud várni, most a kicsi az első én nem szorítanám őt háttérbe)

direkt én sem hagytam sírni. Olyan viszont volt, hogy tiszta pelusban, szopi után, tök fáradtan sírt, még a karomban is, akkor letettem aludni, 5 perc után bealudt. Ez kb. 1 hétig volt így. Azóta leteszem és egyedül elalszik.

most fél éves

Egy ilyen picit még nem szabad hagyni! Majd ha már nagy lesz és hisztizik na azt lehet. 1 hetesen még minden idegen, ha baj van vagy éhes/kakis/pisis/fázik...stb csak így tudja jelezni. Ezzel nem fogod elkapatni.

Soha nem hagytam sírni a lányomat míg pici volt. Már 15 hónapos, ha hisztizik, és nem érdekli hogy rászólok, akkor hagyom sírni/hisztizni, majd abbahagyja. De ha baj van, akkor ugyan úgy felveszem. A kistesóval is így fogom csinálni (34 hetes vagyok).

Urálom a "ridegtartást". A kicsinek szüksége van az anyukája testközelségére, legalább annyira, ha nem jobban, mint ételre, pelusra és ruhára. Sosem hagytam sírni, és nem lett "elkapatva".

[link]

Az első hónapokban bizony a legfontosabb szükséglete a csecsemőnek a testközelség és a szopás. Ezt sok újdonsült édesanyának nehéz elfogadnia, mert nem erre számított, vagy mert nem ezt hallja a környezetétől. Esetleg éppen ellenkezőleg, arra biztatják, hogy a néhány hetes csecsemőt kezdje kondícionálni, szoktatni, nevelni, csúnya szóval: idomítani. Azok, akik ezt javasolják, egészen biztosan nincsenek tisztában ennek a módszernek a rövid,-és hosszútávú következményeivel.

Ha egy kisbabát letesznek, és nem veszik fel, amikor sír, azzal azt tanítják neki, hogy ő nem fontos, a jelzései sem fontosak, nem érdekesek és egyáltalán nem érdemes szólnia, ha valami baja van. Azt hiszem világos, hogy ez hova vezethet. Valóban megtanulja a kicsik nagy része néhány nap alatt az új „rendet”, a kérdés az, hogy valóban ez-e a cél. Sok szülő értetlenül áll később a két-három, vagy hat-nyolc, tizenkét-tizenhat éves gyermeke ellenszenve, idegensége és agresszivitása előtt. Sajnos a szülők nem hozzák összefüggésbe azt, ami pedig nyilvánvaló.

Nem.

Kicsit árnyaltabban: amíg kicsi volt sosem hagytam. Ki kell nyomozni mi baja. És ehhez nem kell mindig felvenni, elég odaülni mellé, mondjuk a nagy ágyra, vagy odafeküdni kicsit, hogy érezze a közelségedet és megnyugodjon. Ilyen kicsiknél ez is (mármint anyahiány) sírást eredményezhet.

Most már 19 hónapos a lányom, na most van, amikor hagyom, hadd bőgjön, mert valami olyat csinált, amit nem szabad és megszidtam. Nem hagyom ott, hanem megvárom, amíg abbahagyja, vagy csitul, de ezt így nehéz körülírni, nálam ez érzésre megy, hogy mikor meddig kell "kitartanom".

Nem. Még most sem hagyom 14 hónaposan, csak ha 100%-ig nyafog vagy hisztizik. (hiszti még eddig 3-szor fordult elő)

Mikor icipici volt, azt mondtam, hogy 6 hónapos koráig biztos, hogy nem hagyom sírni. Minek? Az miért jó nekem? És miért a babának? Valami oka kell, hogy legyen, ha ilyen picin sír. Aztán 6 hónapos elmúlt, és azt mondtam, hogy csak akkor hagyom sírni, ha 101%-ban biztos vagyok benne, hogy hiszti. Nem érzem úgy, hogy ölbebaba lenne, nem nyafog többet, mint más babák ha ketten vagyunk, sőt, inkább elbeszélgetünk, ha meg máshol vagyunk, sosincs egy hangja sem. Egy hetesen??? Te atya ég! Egy hete még bent volt a pocakodba, jó hogy sír szegénykém!

Én úgy gondolom, hogy igen, egy gyerekkel sokat kell foglalkozni, hiszen gyerek. Függetlenül attól, hogy ki gondolja felkapatásnak, és ki nem. Valaki már azt is felkapatásnak gondolja, ha 1 éves kora körül az anya nadrágjába csimpaszkodik és nyafog, hogy vegyük fel... pedig szerintem ez normális, ha tényleg nem állandóan csinálja. A fiam is szokta, de elhanyagolható mennyiségben.

Bocsi a hosszúságért, még egy példa anyóstól, ami pont az ellenkezője: Párom az idősebb, őt hagyta sírni két hétig egy hónapos korában, utána egy hangja nem volt. Az öccsét már mindig fel kellett venni, egyéb okok miatt, hogy ne sírjon (ne zavarja az ott lakó nagypapát a pihenésben) ő már kiabálósabb volt, nem volt annyira nyugodt. Anyósom azt mondja, hogy elrontotta. Én úgy gondolom, hogy a párom akkor is nyugodt gyerek lett volna, ha nem hagyják sírni, az öccse meg akkor sem, ha hagyták volna. Szerintem ez babafüggő. Mint az is, hogy valakit hordozni kell, valaki meg elvan egyedül 2 hónaposan is.