Mi a legnehezebb számotokra a babagondozásban?

Az első hetekben sokat feszült a mellem (1 alkalommal be is gyulladt, de szerencsére időben elcsíptem a bajt), sokszor fejnem kellett, illetve sokáig nem tudtam melltartó és betét nélkül aludni, mert minden elázott a tejtől.

5 hónapos korában volt egy kis műtétem és 1,5 napig az előre lefejt tejet kapta cumisüvegből az apjától, ami egy kínszenvedés volt, mert alig akarta elfogadni (előtte csak ciciből kapott).

A fogzás miatti éjszakázások sem kellemesek, de ez csak átmeneti.

A fentiekben leírtak alapján nem panaszkodnék, viszont a legrosszabb időszakot akkor éltem át, amikor kórházban töltöttünk pár napot a betegsége miatt. Pozitívan álltam hozzá, de nagyon fárasztó és nehéz volt.

Lányom 7 hetesen átaludta az éjjelt már,így azzal nem volt gondom.Cumisüvegből kapott hozatott anyatejet,meg tápszert,ha az kevés volt,ez sem volt pepecs.

Nekem az otthon ülés volt a legrosszabb,hogy semmi felnőtt társaság nem volt,aztán most már 3 éves,mindig beteg,nincs munkám,itthon ülök vele,megint szörnyen érzem magam. ÉS ráadásképp be se áll a szája,de egy mp-re se,néha szétrobban a fejem már,nem győzöm mondani neki,csak kicsit hallgasson már.Kaja közbe is teli szájjal dumál. 0-24,megőrjít néha.

Hát majd ha lesz kistesó,ő nem tudom milyen lesz,végülis lehetne olyan,mint lányom,csak csendesebbe :D

Altatás - csak sétálgatva alszik el, ami a 11 kg-jával már fizikailag is borzasztó nehéz.

Etetés - mindent megeszik, de csak akkor hajlandó, ha megy valami mese. Kismilliószor próbáltam leszoktatni, de nem megy :(

Az első időkben a szoptatás. Minden jól ment addig amíg be nem került a kórházba és mint valami robot azt mondták h csak 3 óránként ehet és csak max 90 millit... És ott álltak és nézték h lemérem e szopi után. Onnantól összevissza volt tejem, és már ő sem akart szopizni... :( 4 hónapos koráig szenvedtünk, aztán feladta ő is és én is.

Amúgy meg, hogy nem tudok akármikor leülni a gép elé egy kicsit kikapcsolni az agyam. Kialvatlan nem vagyok, szerencsére még 6 hetes kora előtt úgy döntött h innentől átalussza az éjszakákat.

én 3 hónapos koráig szoptattam a babámat, akkor olyan gyógyszert kellett elkezdenem szedni, ami miatt hipp-hopp el kellett választani.... na az kemény volt! lelkileg is, meg fizikailag is. sírtam, úgy fájtak a melleim.

úgy egyébként meg a születésétől fogva kínlódok azzal, hogy elég "kiszolgáltatott" lettem, már abban az értelemben, hogy pl. nem tudok vele egyedül, csak úgy spontán módon akármikor elindulni sétálni vagy vásárolni, mert mindig kell valaki, aki segít a babakocsit le-fel cipelni... nehéz, nem bírom egyedül. :((

más olyan nagyon nem zavar. próbálom a dolgokat nem "túlfújni".... a kialvatlanságot meg már megszoktam. :)