Mikor volt a legnehezebb a gyerekeddel és mikor érezted azt hogy végre kezd visszatérni az "életed", Tehát amikor már kicsit volt idöd magadra is és könnyebb lett?

Nekem lassan 2 éves,de még mindig semmit nem törődhetek jóformán magamban magammal,vagy kettesben párommal.Szerintem ha bölcsis,ovis lesz,vagy ha van kinek lepasszolni 2-3 havonta 1 éjjelre,az már maga az álom lenne.Nekem legalább is.

És nekem alszik éjjel,ettől függetlenül ugyanúgy itthon kell ülnöm,vagy vele mennem mindenhová.Ha nem lakna mindenki messze,akkor úgy lett volna szoktatva,hogy aludni tudjon másnál és el legyen mással,de így...

Alig várom már,hogy ovis legyen és a 3 hét nyári szünetből 2 hetet a nagyszülőkél legyen.Lehet kegyetlenség,de ettől függetlenül imádom,szeretem,hiányozna is,de nekem nagyon nehéz itthon ülni vele. És mielött bárki bármi miatt megszólna,én ugyan nem bulizni mennék meg nyaralni,ha valaki vigyázna rá,hanem párommal moziba,kajálni,sétálni,simán csak feküdni itthon csendben és nyugalomban.

A lányom 2 éves lesz, kezdődik nála az ellenkezés, dackorszak.

Nekem ez sokkal rémesebb, mint az éjszakázás volt, sose bírtam az esztelen hisztit, visítást, kiborulok ettől, mindig alig várom az estéket, hogy ágyba dugjam és csend legyen végre.

Én is alig várom, hogy végre jövőre óvodás legyen, nekem az maga lesz a megváltás, ha végre legalább fél napot külön leszünk és végre azt csinálhatok NYUGODTAN amit csak szeretnék.

Igaz, én egyedül nevelem, segítségem sincs sok, akinek van párja, annak biztos könnyebb.