Mi volt az, ami miatt aggódtál a gyerekeddel kapcsolatban, és kiderült, hogy felesleges volt, "túlparáztad"?

A köhögés az első évben. Egyszer volt tüdőgyulladásom, mert nem kezelték időben és a légúti betegségekre nagyon figyeltem. Havonta jártunk az orvoshoz, mert a kislurkó (nem volt még 1 éves) állandóan köhögött. (igaz nem hurutosan vagy ilyesmi, de az elején még nem tudtam megkülönböztetni, hogy mikor kell orvoshoz menni, és mikor felesleges). Egyszer aztán lebukott, ült az etetőszékben és amikor nem figyeltem rá próbált köhögni, de túl erőltetettre sikerült, és rájöttem, hogy direkt csinálja. Megfigyelte, hogy ha köhint, anya egyből ugrik.Aztán ezt nagyon jól alkalmazta a gyakorlatban.

A szoptatás. Kár volt így görcsölni. Miután hallgattam nálam tapasztaltabbakra mármint szakmailag tapasztaltabbakra, mindjárt ment minden: mérleget eltettem, nem néztem az órát, a kiságyat magam mellé húztam és hordoztam. Előbb kellett volna.

a nem evése. A hozzátáplálás egy görcs volt vagy 10 hónapig

3 hónapig minden szoptatás után mérés,"úristen,csak ennyit evett? Biztos nincs már tejem". Végül hagytam a fenébe a mérlegelést,úgy gondoltam,hogy ha elégedett,akkor nyugis,ha éhes,úgyis jelzi. Végül 11 hónapig szoptattam :) aztán,a hozzátáplálás... Miért nem eszik,miért csak ennyit,nem fog jól lakni,stb. Olyan 10 hós kora körül beláttam,hogy ezen is felesleges parázni,csak annyira szerettem volna tartani a napirendet,a mennyiségeket,hogy teljesen bekattantam. Azon is aggódtam,hogy keveset pisil,keveset iszik,sokszor kakil,nem kakil... Belegondolva,nagyon sok mindenen :)) a másodiknál már sokkal lazább leszek,sőt már most is az vagyok,de hát ezeken a dolgokon nem is kell már rugóznom,mert 20 hós a fiam. És neked,kérdező?

A szoptatás. Nagyon odafigyeltem arra, hogy mit eszem. Most már nem lennék ennyire görcsös és nem tartanék a tápszeres hozzásegítéstől.