Mi az amiből soha nem engedsz a gyerekeddel kapcsolatban? Laza vagy inkább mindent túlaggódó anyának tartod magad?

Nem aggódok túl semmit, racionális vagyok. Vannak (reális) nevelési elveim, azokból nem engedek, én a következetességre esküszöm, 4 gyereken teszteltem és nagyon bevált.

De mindenkinek a tanácsát szívesen meghallgatom, átgondolom, de az utolsó szó enyém és a páromé.

A veszélyes dolgok evindensek.

Amiből nem szoktam engedni, az a táplálás. Anyósom és apukám már etetnék mindenféle dologgal a gyerkőcöt, de én akkor sem engedem, hogy tejjel, pörkölttel, mézzel, nem neki való dolgokkal itassák, etessék, bőven ráér még.

Amit még szeretek betartani, az az alvása. Én tudom, hogy mikor fáradt, mikor kell aludnia, ebből nem engedek, a gyerek érdekében. (Persze, nem fél óra csúszásról beszélek).

Egyébként laza anyukának tartom magam, de vannak szabályok, amiket be kell tartani a gyerek testi és lelki egészsége érdekében és ezt nálunk mindenkinek tudomásul kell venni. (pl. nem hagyunk szanaszét cipőt, mert a gyereknek az az első dolga, hogy megrágja...)

A veszélyes dolgok kitétel is elég megfoghatatlan, mert valakinek csak a kés a veszélyes, de valakinek az is, ha hat hónapos kor előtt almát kap a gyerek.....

Nálam fura a dolog, de én pont abban vagyok "túlaggódós" (ilyen szerintem amúgy egy anyánál nincs), hogy kivel hagyom ott a gyereket. Nálam alapszabály, hogy csak olyannal hagyom ott, akivel folyamatos kapcsolatuk van, és kölcsönösen ismerik egymást. Engem sokat támadnak rokonok azzal, hogy miért nem hagyom anyóséknál, hiszen hát nagyszülők ők is, na meg hát felneveltek már gyereket ők is. Ám én úgy gondolom, hogy mivel havonta találkoznak egyszer két órát, a gyerek nem ismeri őket eléggé, és ők sem a gyereket. Nekem ez dönt, nem a vérségi szint.

Kajákban nem vagyok egy tankönyv-anyuka, azaz nem tartottam a hat hónapig csak anyatej dolgot, de azért persze csirkecombbal sem tömtem féléves korában. Játszótéren viszont a sarkában vagyok mindig, ezért is "kikaptam" már más anyukától, hogy ne féltsem má' azt a gyereket annyira.

Amiben még úgymond aggódósabb vagyok, hogy pl, ha elesik, én odamegyek megnézem, nincs-e baj, de volt már rokon, aki konkrétan rámszólt, mikor odamentem a saját fiamhoz ha elesett, hogy: "ne, hagyjad!"

Nem szeretem azt, ami napjainkban megy, hogy minden anyuka leszól mást, amiért az "túlaggódós", meg "parás", stb., ugyanis emiatt az anyukák állandóan túl akarják licitálni egymást hogy jaj de milyen vagány meg laza anyucik meg kismamák.

Én bevallom: aggódós kismama voltam és aggódós anyuka vagyok. Nem fogok senkivel versengeni sem a laza-kismama, sem a vagány-anya címért :) Akkor sem, ha követ vetnek rám.

Kajában nagyon engedékeny vagyok, vagyis megengedem, hogy válogasson. Minden másban igyekszem következetes maradni. És nagyon aggódós vagyok, amikor görkorizni tanult betegre izgultam magam pl., ezért ma már inkább oda se nézek, ha sportol. Ha elmegy táborba, belebetegszem, de előtte próbálok laza maradni, persze már átlát rajtam.:)

Amiből nem engedek, az, hogy előbb a feladat, aztán a játék. Valamint a "normális" viselkedés, veszélyhelyzetek elkerülése.