Mikor volt a legnehezebb a gyerekeddel es mikor erezted ugy hogy vegre kicsit visszatert az eleted a regi kerekvagasba?

Az én szemszögemből a legnehezebb az volt mikor hazajöttünk a kórházból és valamiért a férjem "meghátrált".

Nem igazán foglalkozott velünk, amúgy is problémás hetekig alig alvós volt a születése előtti napok. Totál ki voltam bukva.

Ez szerencsére megváltozott.

Aztán a következő mélypont mikor rá kellett döbbennem, hogy a barátok nem is olyan igazi barátok.... nem kerestek,elkoptak.... jött az őszi időszak és korán sötétedett ugye, na meg sokszor egyedül voltam a kisbabámmal, alig tudtunk kimozdulni.

Most hogy már nem vagyunk pl. szopizási időhöz kötve, nem sír olyan sokat idegenektől, minden sokkal másabb. Több szabadidő, szinte bárhova el lehet menni vele és már sok mindent megért. Sokkal másabb minden.

A második gyerek megszületésénél éreztem hogy ez nekem nagyon nehéz. Akkoriban helyezték át a férjem, távolabbra kellett utazni, az a kevés amit egyébként tudott volna sesgíteni nullára redukálódott. Egyéb segítségem nincs. A kicsi éjszakai bagoly volt, sokat kelt fel. Az első könnyebbség az volt, mikor a nagy ovis lett, mert hirtelen nagyon könnyen elvégeztem mindent 1 gyerek mellett , a délutánjaink meg szabadok voltak, csak csaviztunk a fiaimmal. Ez egy nagyon kellemes időszak volt. Ráadásul volt lehetőségem magánbölsibe vinni a kicsit , ha egyéb elfoglaltságom akadt, így hetente 1x-2x 1-2 órát ott töltött a kicsi, ha pl. intézni valóm volt, vagy orvoshoz kelett menni.

De visszatérni az "életbe" csak most tudtam, mikor visszamentem dolgozni. Imádtam itthon lenni, és maximálisan a gyerekek kedvében jártam, de ezáltal minden női szükségletemről és szórakozásról le "kellett" mondanom.

Valamint kellett már olyan elfoglaltság, ami értelmileg is kielégítő, nem csak érzelmileg, mert sajnos ezt éreztem az utolsó időben már.

Most ugyan kicsit rohanósabbak a napjaim, de van időm olvasni, munkába menet. Végre!! Ez hiányzott a legjobban!

A munkahelyemen el tudom intézni az esetleges hivatalos ügyeket, mert lecsúszhatjuk, ha van plussz időnk. Tehát pl. a posta, a banki ügyintézés nem 2 sanaxal és a gyerekeknek 2 nyalókával történik, hanem normálisan, gyorsan és értelmesen, ahogy a felnőtt emberek szokták. :-)

A bevásárlásnál is nyílt lehetőségem, hogy egyedül intézzem. Nekem nagyon fárasztó volt 2 gyerekkel nagybevásárolnom, nem tudom más hogy van ezzel..

Ráadásul így nagyon várom mindig a délutánt, és valóban kizárólag rájuk figyelek. Felértékelődött az idő amit velük töltöttem. A hétvégére mindig van valami extra program, nagyon jó így. Valahogy most érzem teljesnek az életem, mert minden jelen van, amitől önmagam vagyok!

az első 6 hét kemény volt, akkor azt éreztem, semmi sem lesz már úgy mint rég, főleg hogy nagyon rossz alvó volt, és semmi időm nem volt se magamra, se a kertre, romokban állt körülöttem minden, a férjemnek egy rántottát nem bírtam megcsinálni, az anyósomék takarítottak, nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam.

aztán a 2. hónap tájékán megjavult az alvókája, ma se alszik napi 10-12 óránál többet, de legalább alszik nap közben is.

a 2. hónap tájékát, az első vasárnapon - pont a házassági évfordulónkon - adott nekünk két órát azzal hogy aludt: rendeltünk egy kis kaját és összebújtunk filmet nézni. ez nekem nagyon jól esett mert 2 hónap után végre azt csinálhattuk amit akartunk :) azóta minden nap alszik gey keveset én is betudom már osztani az időmet, úgyhogy végre kezdem élvezni az anyaságot. soha sem lesz már olyan életem mint rég, de így ezen a ponton ezzel most elégedett vagyok :)

Az első hónap nagyon rossz volt. Még én is tanultam, mit hogyan kell, gyógyultam egy elég kemény szülésből, közben semmire se jutott időm. A gyerek folyton ébren volt, sokat sírt, éjjelente 2-3 körül volt hajlandó elaludni, de 5-kor már kelt. Napközben 2 óránként evett, 1 órán keresztül... Mivel tovább voltunk kórházban, ezért igazából csak engem ismert, még az apjával se maradt el egy kis ideig sem. A fáradtságtól ingerült voltam, rengeteget sírtam éjjelente, főleg amikor a férjem éjszakás volt és esélyem se volt hajnal előtt ágyba kerülni.

Most se alussza végig a gyerek az éjszakát, mert felkel egyszer enni, de aztán vissza is alszik. Így azért 8-9 órát alszik, vele együtt mi is. Nappal elég sokat eljátszik magában, így azért jut időm másra is.

Nekem mint utólag kiderült a szoptatás volt nagyon megterhelő. Egy éves koráig mindenképp szerettem volna szoptatni, de leválasztotta magát 8 hónaposan. 1-2 hónap múlva amikor visszatért az erőm, olyan lettem, mint akit kicseréltek. Addig a lakás romokban, főzni se tudtam stb... de azóta mindig van meleg kaja és a lakás is tip-top, nem esek össze a fáradtságtól ahogy elalszik a gyerek,nem kell fejni, van időm összeszedni magam.

Meg nekem az elején nem bírta a baba a babakocsit, alig tudtunk kimozdulni, de amióta bírja, az is sokat segít hogy napi 1-2 órát kint vagyunk, el tudok menni boltba stb...

Amúgy nekem sincs segítségem, a férjem fürdetésre ér haza, és legtöbbször szombaton is dolgozott. Most új munkája van és úgy néz ki, nem kell szombatozni, nekem ez is nagy megváltás már!

Nekem először igazán kb 1.5 éves korától lett könnyebb, majd 2 éves kora után (itt voltak persze hisztis időszakok). De most hogy ovis és 3 éves elmúlt nekem nagyon klassz!

Nekem egyáltalàn nem nehezebb, könnyebb! De én korábban is mondtam ezt mert hamar ráébredtem h nekem az újszülött-/babakor ami megterhelő.

Nyilván még megannyi időszak előttünk áll, talán kamaszkorban már a babakort sírom vissza de most jó így:-) kistesó is hamarosan születik.