Anyukák, milyen gyakran lesz elegetek?

Minden anyukának van egy kis igaza. Kismamákkal sokat találkozom a munkámból adódóan és sok anyukát meghallgatok.Igaz az, hogy sok anyuka túl babusgatja a kicsit és elkényeszetetett lesz. Hozzászokik, hogy minden nyikanására ugranak és ezt ők ki is használják.(pár nap alatt hozzá szoknak) Átveszik a hatalmat. Azt is megfigyeltem, hogy főleg az olyan családokban fordul elő ahol sok a segítség. Aki teljesen egyedül van jobban rá van arra kényszerítve, hogy nevelje a gyereket mert akkor hamar kibukna, ahol sok a segítség ott hajlamosabbak arra, hogy amikor már a kibukás szélén állnak akkor lepaszolják a gyereket és kipihenik magukat. Nem keresnek megoldást a problémákra pl: éjszakai alvás mert nekik a probléma megoldása abból áll, hogy lepaszolják a gyereket. És ott szintén csak elkapatódik. Utánna meg 2-3 évesen nem értik miért olyan hisztis és miért nem fogad szót. Hát azért mert akkor kezdik csak megtanítani velük azt, hogy nem mindig úgy van ahogy ők akarják. És ez persze, hogy hisztivel jár.

Szerintem minden anyukánál néha betelik a pohár. De ezen túl kell lépni. Vanak rosszabb és jobb napok. Arra kell törekedni, hogy a jó napok legyenek többségben.Hidd el már holnap teljesen másképp fogod érezni a dolgot.

Én ilyenkor bekapok mindig egy magne b6-ot és várom tőle a csodát.

Én mint szülő soha nem fogtam rá, hogy a gyerekem ilyen természetű sírós, akaratos. Szerintem minden gyerek az csak valaki így valaki úgy kezeli. Nem biztos, hogy a majom szeretet a legjobb módszer. Ha a gyerek viselkedésében kivetni valót láttam mindig azon gondolkodtam el, hogy vajon ÉN mit rontottam el és próbáltam azon változtatni. Mert a gyerek a mi kicsinyített változatunk ha mi helyzeteket rosszul reagálunk le akkor a gyerek viselkedésén látszik meg.

Pl:minden gyerenél eljön az az idő mikor az anyukájának a nadrágjába csimpaszkodik. Nálunk is volt ilyen de én nem vettem fel hanem nyugottan elmondtam, hogy dolgom van megmutattam neki, hogy mit csiálok és utánna hagytam játszeni. Persze nálunk is volt sírás az elején de utánna megszokta. Valaki ezt másképp reagálja le és hónapokig a nadrágja szélén lóg.

Ha keveset figyelnek a gyerekre akkor sok gyerek rosszasággal hívja fel magára a figyelmet mert ha le is szidják de legalább rá figyelnek. Nem akkor kell foglalkozni vele amikor rossz hanem akkor amikor jól eljátszik egyedül, odamenni megdicsérni.

előzőre: ne csüggedj, én felpontoztalak (előtted lévő vagyok :)) eleinte engem is nagyon bántott, hogy csomóan lepontozzák a válaszomat, de aztán rájöttem,hogy én nagyon máshogy gondolkodom, mint az itt nagy többségben jelen lévő anyukák, akikkel mellesleg cseppet sem szeretnék azonosulni!!

Ezek azok a nők akik a beduin törzseket tartják mintaképnek és egész nap magukra kötözve hordják a babájukat, együtt alszanak vele, szoptatják őket tinikorukig :)) ami végülis nem gáz, mindenki úgy rontja el a gyerekét, ahogy akarja, de ők nem bírják elviselni, hogy valaki másként gondolkodik. Nem baj! A mi gyerekeink sokkal életre valóbbak, önállóbbak lesznek, így hogy nem erőltetjük rájuk a majomszeretetünket, ismerek olyat akit így neveltek, hát egyáltalán nincs jóban az anyjával, aki a mai napig nem tud róla leszakadni...

Na nézd meg ez a válasz milyen hamar lesz lepontozva!!! :))))

Én szerencsésnek mondhatom magam a babámmal, mert ő rendesen alszik éjjel, kivéve azt a néhány felkelést amikor a cumit kéri vissza. De ehhez csak hozzá kell szokni és kész. Engem inkább a férjem hozzáállása készit ki a legjobban. Távol lakunk a nagyszülőktől pár ezer km-re, tehát semmi segitségre nem számithatok. Tulajdonképpen már hozzászoktam, megtanultam hogy mindent magam oldok meg a baba körül és a háztartásban, de mikor adodna egy lehetőség hogy könnyitsek a dolgomon a férjem egyből megjegyzést tesz. Pl nem tetszik neki hogy üveges kaját adok neki, szerinte inkább főznöm kellene minden nap. Persze próbáltam neki főzni de mindent kiköp, ezért feladtam. Erre az volt a válasz hogy jó hamar feladtam. 8 hónapos korában! Persze emellett elvárja hogy minden nap legyen főtt kaja neki, de mellette még kotyvasszak a gyereknek, ami biztos hogy a kukában fog landolni, akkor meg minek. Majd megvárom mikor már azt eszik amit mi, nincs már messze, addig meg marad a bolti kaja neki, és nekem is könnyebb. Nálunk ez állandó vitatéma.

Amikor hazamegyünk és el tudnánk menni valahova kettesben, mert a nagyszülők szivesen elvállalják pár órára a babát, a férjem akkor is siet haza, mert idegesiti hogy nem velünk van a gyerek. Én meg ahelyett hogy egy kicsit kikapcsolódnék hogy pár órára szabad vagyok (ez kb 2 havonta fordul elő egyszer) amiatt idegeskedek hogy a drága férjem nyavajog. Annyira irigylem azokat akiknek természetes hogy van segitség, nem érzik azt hogy szégyen, mint ahogy én, mert én pont igy érzem, a férjem szemében olyasmit látok, mintha azért adnám oda a gyereket a szüleimnek mert már teher vagy ilyesmi. Pedig ez tényleg rittka, mondom pár havonta van egyszer.

Szóval nekem abből van elegem, hogy vannak dolgok amivel tudnék könnyiteni a dolgaimon, de ilyenkor azt éreztetik velem hogy nem vagyok gondos anya.

ha tudod, néha bízd másra. én senkire nem tudom bízni, mert apuka látástól mikulásig dolgozik, sokszor hétvégén is, anyukám már nem él, anyósom 400 km-re, barátok is más városban...na meg ennek köszönhetően, hogy midnig velem van, iszonyú anyás akislányom, más kézbe se veheti. 15 hós. de napról napra könnyebb vele, nagyon nehéz volt ez a 15 hóanp így, de már látom a fényt az alagút végén. kitartást!

amúgy igenis vannak babák, akiket nem lhet csk úgy arra szoktatni, hogy aludjanak...az enyém pl. nem csak kicsit sír, ha hagyom, ill. hagynám, hanem rekedtre, hányásig, kétségbeesésig...szóval lehet, hogy ehhez valakinek elég lelkiereje van, nekem nicns sajnos. lehet, hogy a gyerek lelke nem sérülne, de az enyém igen! :))mindenki döntse el magának, hogy hogy nevel, mint nevel, senkiből nem lesz ezért pszichopata. de az már igaz, hogy akár árbízod valakire, akár nem, most már mindig ott lesz! és ez jó, gondolj bele, ha most hirtelen elvenné valaki tőled, ugye, hogy belebolondulnál? :)))

nekem amúgy az hiányzik, hogy régen, amikor jóidő volt, mindig mentünk biciklizni, amerre a szemünk látott, 1 -2 hetes túrákat is tettünk. egyelőre ezt nem lehet, hát még ha úgy döntünk, hogy kistesó....na ezek nagyon hiányoznak. de majd nagyobb lesz, és mehetünk megint.