Anyukák! Kérlek legyet őszinték! Volt már olyan, hogy kicsit durvábban bántál a babáddal, gyerekeddel mint szabadott volna?

Persze!

20 hónapos kislányom van, éppen a dackorszakban.

A kezét is fogtam meg erősebben, mert már 30 perce éktelenül visított valamiért.

Ne csinálj ebből rendszert, de hidd el, egyszer mindenkinél szakad a cérna, ettől nem vagy rossz!

Nekem mostanra alakult ki a teljes türelmem, kb 1 hónapja semmivel nem tud felhúzni, illetve fel tud, csak megtanultam magamat kontrollálni.

Ehhez is idő kell.:-)

én, ha tudom az okát, kapásból empatikus vagyok maximálisan.

nálam akor szakad el aior nyűgösködik, sír és teljesen olyan, mintha nem lenne oka, nem értem mire véljem, amikor azt hiszem végre megnyugodott, kezdődik előlről, kb átmegyek a kikészülési szakaszba(észrevettem, ez leginkább akkor esik meg, ha kialvatlan vagyok)belőlem is ki jött már sírva ordítás, komolyam kezdtem azt hinni megbuggyantam és doktor kellene...és de jó, hogy "senki" nem látta..

de utólag mindig kiderül, hogy mi volt a baj (kibújt egy fog - az első szülinapjára jött 2, amikor süöttem, vásárotam, főztem, díszítgettem, vendégeket szerveztem, vártam volna, azt sem tudtam hol áll a fejem, erre nem lehet le se tenni a kicsit, totál kibuktam, itt vigasztaltak, hogy hagyjuk azt a szülinapot, megtartjuk máskor. este meglátta nicsak 2 fogacska világít..)

szóval mindig megfogadom, hogy legközelebb tudni fogom, ha kikészít, akkor tuti valami baj van és jobban oda kell figyelnem. mert soha nem ellenünk irányul bármi van.

meg ha nekünk is fáj valami, ki tűrné némán szó nélkül?ő nem tud magán segíteni, hát így tud kérni.

de az éjszakázós korszaknak is megvolt a kálváriája.

engem is furdal a lelkiismeret komolyan nem tudom, hogy maximálisan megbízik e bennem :( néha látom hogy figyel komolyam, hogy miért vagyok hangosabb, hogy most nevetni fogok vajon, vagy haragszom, ha haragszom, vagy szomorú lesz, vagy elsírja magát.

nehéz mindig jófejnek maradni, de nagyon öreszem rá, mert ne ezt tanulja, nem így kell szociális kapcsolatokat majd kiépítenie sem.

Talán ha nem szoptatod akkor néha ihatnál citromfű teát, az enyhén nyugtató hatású. (baba csak 1 éves kora után kaphat)

Szerintem az ilyen mindenkinél előfordul. Nincs az az ősanya aki sosem veszti el a türelmét :)

Nem vagy ettől rossz anya, maximum hulla fáradt....

Igen volt amikor fogyott a tejem (akkor még nem jöttem rá hogy ez a baj) és üvöltve ráncigálta a cicimet, rúgkapált és feszengett. Sírva hívtam fel a férjemet hogy most jöjjön haza mert én nem bírom tovább, persze a kislányom is üvöltött a karomban. És neki is mondtam sírva hogy "most mi a baj?, fejezd már be!"

Szerencsére hamar rájöttünk hogy éhes és kapott pótlást.

Most indul nálunk a dackorszak+szeparációs szorongás, hiszti ezerrel, csak anya jó, valahogy ezt jobban bírom. Persze most is van hogy felemelem a hangom, de annak oka van és ezt ő is nagyon jól tudja.

Nálam akkor volt ilyen,hogy rákiabáltam vagy elsírtam magam, mikor éjszakai ébrenlétre volt beállva. Elmúlt 1 éves, rég kijött az éjjeli evésekből már, és akkor elkezdte ezt. Felkelt éjfélkor és 4 vagy 5 körül aludt vissza. Na olyankor gyakran előfordult.

Most meg itt van az akaratossága és az önfejűség az örökös hisztikkel... Néha kell az 5 perc,hogy megnyugodjak.

Ne hibáztasd magad semmiért! Mindenkinél kiborul a bili néha.