Melyik volt a legkínosabb szituációd a gyerekeddel? Utólag viccesnek találod?

Ebben a szituban én voltam a gyerek. 5 éves lehettem, anyuhoz jött egy néni, nem tudom, ki volt az, de pont akkor jött rám a produkálás kényszere. Tudni illik, hogy anyuék otthon nem beszéltek előttem csúnyán, amit tanultam, azt vagy félszavakból lestem el, mikor nem tudták, hogy hallom, és véletlenül kicsúszott a csúnya szó náluk, vagy oviban...

Mégis, mikor a néni kérdezett valamit, azt mondtam, hogy anyukám ezt meg azt szokta mondani, és mindezt mosolyogva tettem, és mondtam a legtrágárabb kifejezéseket, aminek az értelmét sem tudtam... Anyám majdnem elájult... én meg nem tudtam, mit csináltam :D

Most már én is anya vagyok, és valamelyik nap eszembe jutott ez a szitu, rögtön kérdeztem anyut, de ő nem emlékezett rá... Szerintem jobb is.

Trolin utaztam az egyéves kislányommal, sokan voltak, és pont a babakocsi mellett állt egy kb 25 éves fiatalember, nekünk háttal.

Kislányomnak egyik pillanatban elkapta a nadrágját, és elkezdte rángatni, neki ez vicces volt, én viszont majdnem elsüllyedtem. Pasi megfordult, ránk nézett, de nem szólt semmit. Még jó, hogy a következő megállónál leszálltunk:-D

velünk még nem nagyon volt ilyen mert nem beszél még, ezért "elszólni" se tudja magát :D

szüleimet hoztam egyszer nagyon kínos helyzetbe. volt egy ovodatársam akit vert az alkoholista apja és mindig rémtörténeteket mesélt az oviban. egyszer ezt megirigyeltem tőle és elmeséltem az óvónéninek, hogy tegnap apukám nagyon részegen jött haza és miközben kergetett minket a lakásban jól megvert minket anyukámmal és testvéremmel, végül elmenekültünk otthonról.

másnap behívatták a szüleimet és egy pszichológust, hogy megvitassák a kényes családi életünket!

szegény apukám majd elsüllyedt, soha egy kortyot nem ivott és végképp nem emelt ránk kezet :D

remélem velünk ilyen nem fog történni :D

Tavaly nyáron történt ez velem és kisfiammal: szomszédéknál voltunk éppen, hozzáteszem kisfiam addigra már rég leszokott a szopizásról, de a mániája volt, hogy rángatta a ruhámat, természetesen dekoltázsnál. Belecsimpaszkodott a felsőmbe, a mellem meg kibuggyant, persze a szomszéd pasi jelenlétében. Egy kicsit ciki volt, de azóta már csak jót röhögünk rajta. :)

A másik sztori családunkban történt, de nem az én kisfiammal. Anyuka elvitte kisfiát hallásvizsgálatra, mondván a gyerek nem beszél, nézzék meg, minden rendben van-e a hallásával. Anyuka és a doki éppen beszélgetnek, amikor is a kisfiú az ott lévő játékok közül ki akart húzni egy kis biciklit, de nem bírta, mert beszorult a többi játék közé. Kínlódott egy ideig, majd megszólalt: IKKEN BAKKA MEG! A doki csak ennyit mondott erre reagálva az anyukájának: Anyuka, de hiszen ez a gyerek beszél! Szegény majdnem ott süllyedt el szégyenében... :)

Ismerősünk gyereke egy idős néninek a buszon: "Néni, tudod, hogy te nemsokára meg fogsz halni?"

Nem irigylem az anyját...:))

Egy ismerősömmel és gyerekével voltam a boltban, mire a gyerek hangosan megkérdezte: "Anya, itt lehet lopni?". A körülöttünk lévők sejtelmesen mosolyogtak. Nagyon égő volt. Mondanom sem kell, hogy nem egy "lopós" családról van szó. Ugyanazon nap sorbaálltunk a pékségnél, én voltam a gyerekkel, az anyuka arrébb állt, találkozott valakivel. Sorra kerültünk, mire a gyerek megkérdezte tőlem: "Ugye neked sok pénzed van? Mert akkor szeretlek..." Az eladó hölgy pedig készségesen kijavította a gyereket, hogy mit mondjon (:pénz nélkül is szeretlek, anya). Csak annyit tudtam kinyögni, hogy nem én vagyok az anyja :D

Ugyanez a gyerek ukrán vámnál - még jó régen (szülei vettek néhány karton cigit "illegálisan", amit az autó belső terében rejtettek el. A vámnál egy hölgy volt, kérdezte, van-e elvámolnivaló - cigaretta, alkohol?. A szülők mondták, hogy nincs semmi. Mire a gyerek megszólal: de anyáék vettek cigit!!! A vámos nőci érezhette a helyzet komikumát, mert tessék-lássék szétnézett, de véletlenül nem talált semmit :)

Nálunk a testvéremék alkottak. Nos a bátyám olyan 5 éves forma lehetett, a nővérem 1,5 évvel fiatalabb. Nagymamámmal mentek a Dagályra strandolni. A nővérem hozta a formáját és elkeveredett a tömegben. Anyukámék éppen akkor értek ki a strandra értük, amikor bemondták a hangosbemondón, hogy a testvérem ott várja a szüleit. Rögtön mentek is érte. Csakhogy apukámnak mindig is volt bajusza, de mielőtt elindultak volna a strandra anyukámmal fogadtak, és vesztett. A tét a bajsza volt. Szépen leborotválta. Szóval mentek a nővéremért, de aztán szétváltak, hogy Anyu szóljon a Nagyiéknak, hogy ne aggódjanak. Apu odament a nőhöz és a nővéremhez, hogy elvigye őt, de a nővérem nem ismerte meg őt. Zokogógörcsöt kapott, hogy Apu nem az ő Apukája. Végül igazoltatás után elvitte a nővéremet. A bátyám később csak ennyit mondott a nővéremnek: "De buta vagy Anikó! Én a papucsáról megismertem volna."

A másik mondat is a bátyámtól ered. Nagymamám megkérte őket, hogy tapossák meg a hátát, mert annyira fáj neki. Kedves testvérem nagy hévvel nekiállt és annyit fűzött hozzá: "Nagyi! Most megdöglesz!"

Én, ovisan: beteg lettem és sokadszor is visszaestem a takonykórba, anyukám berágott és körzeti helyett elvitt már egy magándokihoz is, aki kikezelt rendesen. vissza kellett menni kontrollra a háziorvoshoz is, és lelkesen konstatálta a doki, hogy na hát végre meggyógyultam, erre közöltem, hogy "persze, mert elmentünk végre egy nomrális (SIC!) doktorbácsihoz is!" :)))) ezután váltottunk orvost...

kisfiam: két és fél évesen mindenki "csúnya" volt neki, akinek színes, sebes, pattanásos volt a bőre, vagy akár bekente valami látható krémmel. Játszótéren voltunk, csúszdázott egy kislánnyal, aki irdatlan szeplős volt, kis vöröshajú. Megkérdezte, miért lett csúnya az arca...persze jó hangosan, az anyja előtt...és hát volt vagy 6 éves a csajszi, szóval értette szegény :(