Anyukak, en nem ertem, ti hogy birjatok ezt?

Nekem két fiam van, a nagyobbik 3,5 éves, ha nem beteg akkor 3-ig oviban van. A kicsi 1 éves. Nálunk nincs semmi veszélyes, vagy tönkretehető dolog elől. Persze azért van néhány dolog, amit nem engedek neki. Ha a fiókokat kezdi huzigálni, akkor odamegyek, becsukom, mondom neki, hogy nem szabad, egy pár percig hisztizik, aztán megy tovább. Eljátszik szépen magában, ha közelében vagyok. Simán tudok főzni tőle. Amúgy meg 11-14-ig alszik általában, olyankor takarítok vagy éppen azt csinálok amit akarok. Utána megyünk az oviba a nagyért, egy kis séta, aztán délután együtt játszanak, néha én is beszállok, vagy segítek valamiben, ha valamelyikük igényli. De mondjuk ha csak autóznak-fogócskáznak-rohangálnak, akkor felesleges vagyok, közben vasalok, vagy mosogatok, vagy netezek vagy bármi más, persze úgy hogy mindig látom és hallom, ogy mit csinálnak.

A kicsi éjszaka alszik, akkor is ha a foga jön, már 15 foga van. Esetleg ha beteg, akkor előfordul, hogy felsír éjszaka, de könnyen meg lehet nyugtatni. Mikor kisebb volt sokszor elringatva altattam el és énekeltem neki, nekem ez nem jelentett problémát, de leszokott róla olyan 6-7 hónaposan, persze előtte se kellett mindig ezt csinálni, volt hogy elaludt simán a kiságyban egyedül, inkább csak akkor kellett ringatni, ha már túl fáradt volt. A nagy viszont sokszor felébreszt éjszaka, van hogy csak álmában beszél, de előfordul, hogy pisilnie kell, és néha még az is előfordul ritkán, hogy bepisil mire felébred, na akkor átöltözés, mosakodás, ágyneműcsere...stb.

Amúgy a naggyal annak idején sokkal nehezebb volt babakorában, ő meggyőzhetetlen kategória, neki hiába tiltottam valamit ugyanúgy százszor, akkor is ment és hajthatatlan volt, sírósabb volt, nehezebb volt megnyugtatni, 15 hónaposan már képes volt felmászni az ablakba, ha nem figyeltem egy másodpercre ...stb,stb., folyton a nyomában kellett lenni. Most is olyan, ő most is nagyon lefáraszt, a kicsi nem, ő más típus.

Ja az lemaradt, hogy van egy rács, amit felteszek a szobaajtóhoz, ha valamiért nem szeretném, hogy kijöjjön a konyhába-nappaliba. Szóval néha ő is el van kerítve. Ez jól jön, ha felmosok, vagy ha befűtök a cserépkályhába.

Két dolgot tudok ajánlani. Az egyik a hordozás - talán segítene akár csak 1-2 órára, a másik pedig, hogy MINDENT pakolj el ami veszélyes rá vagy egyből oda kell szaladnod. Nálunk is így van. Beletörődtem hogy pár évig ez még így is lesz. Csak ki kell alakítani mindent. :)

Mondjuk az én kislányom szépen elvolt / elvan magában is. Azért kipróbálhatod ezeket, hátha...

Ismerős a helyzet, én néhány hetente átviszem anyumékhoz rosszalkodni kicsit, akkor szoktam szőrteleníteni meg hasonlók. Sportolni nem tudok, azzal vígasztalom magam, hogy napközben csak babakocsiban alszik, legalább sétálok. Éjjel az én lányom rendesen alszik, 1x-2x ébred, azt ki lehet bírni, ha jön a foga, akkor viszont egész éjjel ordít, hiába kap fájdalomcsillapítót sajnos.

Nagytakarítani szombaton szoktam, akkor férjem elviszi sétálni pár órára, hétköznap csak próbálom szinten tartani a dolgokat.

Sminkelés nekem 2 perc, addig elmászkál a csajszi a lakásban. Nálunk egyébként szó szerint minden el van pakolva, amihez nem nyúlhat hozzá, ill. amit nem tudtunk elrakni, arra meg lett mondva, hogy nem szabad, és komolyan is vesszük, ha kezdené piszkálni a virágokat, azonnal szólunk, hogy nem. Úgyhogy én nem vagyok folyton a nyomában, ha felfedezni akar, mehet egyedül, amíg hallom, hogy motoszkál, addig ok, a csend gyanús :) olyankor általában rosszban sántikál.

Ja igen, körmöt azt hiszem Karácsonykor festettem utoljára - most rendeltem a netről gél lakk készletet, az a terv, hogy az két hétig fennmarad, és nem kell párnaponta lakkozni.