Bűntudatom van, ez normális?

Levezetem logikusan,hátha így mindenkinek világos lesz.

Van egy társad,remélhetőleg tényleg megtalálja az ember a párját akivel szeretné leélni az életét,jobb esetben nem olyan alapon választ a nő,hogy kitől lesz szebb,okosabb gyereke hanem úgy,hogy akit szeret akivel meg van az összhang a vonzalom.Eljön az idő mikor a pár úgy dönt szeretnének gyereket,kiszeretnék egészíteni a családot 1-2-3 gyerekkel,mert úgy érzik erre vágynak.Megszületik a baba aki a szüleire van bízva,kiszolgáltatott és az önálló életre még képtelen,de egy külön személy egy picike ember, a szülei feladata gondozni,szeretni,boldoggá tenni,nevelni,határokat szabni,foglalkozni vele,felkészíteni az évek alatt arra,hogy amint felnő elkezdhesse a saját önálló életét,legyen párja később saját családja.Miután kirepül a két szülő továbbra is család,és teljesen természetes módon,élik tovább az életüket,bővül a családjuk gyermekük párjával az unokákkal és bizony el is kell engedni Őket ugye fokozatosan a felnőtté válás alatt,mert ez a természet rendje.Normális,érett szeretettel kell szeretni a másikat,nem túlragaszkodó,kisajátító,egészségtelen módon,földöntúli csodalényként tekinteni a gyermekre,ugyanis hihetetlen problémákat okozhat a gyermekben és sokszor sajnos nem tud leválni a szüleitől,kiszolgáltatott lesz.Remélem csak félreértések miatt ilyen támadó a kedves válaszoló,és túlzóan fogalmaz de amúgy Ő is egészséges módon szereti a gyerekét.Ugyanis itt egyik ember sem úgy beszélt a gyerekről,mint valami tárgyról ami jó ha van, csak jó páran észnél vagyunk és tudjuk a szavak igazi jelentését.