Bűntudatom van, ez normális?
Most egy éves a lányom, megjártunk sok mindent eddig, mint mindenki más.. hasfájás, fogzás stb. Egy szóval nehezen éreztem az elején az anya érzéseket, a kötődést. MOst érzem azt igazán, hogy összecsiszolódtunk a magunk módján és mindketten kötődünk egymáshoz.
Van egy távoli barátnőm, akinek 3 hónapja született babája. 2 hónaposan voltunk látogatni, minden rózsaszín köd nekik, se hasfájás, se sírás, kis mintababa az elmondásuk alapján és szememmel is láttam.
Most is látom, ahogy a facebookra kiteszi a képeket: életem kincse, szerelmem, tündérkém, manóm.. stb aláírásokkal.
Visszagondolva nekem ez nem ment ilyen jól anno és elvesztegetett időnek tekintek rá, de valahogy nem is éreztem jól magam a sok nemalvástól, sírástól.
Érzett valaki így? :(
válasza:2 éve szültem, soha, a mai napig nem éreztem se rózsaszín ködöt, se szerelmet.
Én kifejezetten nyálasnak, cigányosnak tartom, ha valaki a saját gyerekét a szerelmének nevezi.
Szeretem a lányom normális mértékben, bár nálam nagyon lassan alakult ki a kötődés.
Nem vagyok ősanya, aki csak a gyerekének él, megvan a saját életem, szerelmes vagyok a férjembe, élvezzük egymás társaságát, a szeretkezéseket, nem csak a gyerek körül forog az életem, megvannak a régi hobbijaim és nekem ez így nagyon jó.
válasza:Hú jól le lett pontozva az első,pedig igaza van. Manapság ez a nyálas rózsaszín ködös a gyerek az élet értelme, az anyuka szerelme erőltetett is és úgy érzem ilyen kényszeres dolog.
Egy álca amit látsz,dehogy rózsaszín senkinek sem rózsaszín,még annak sem aki becsavarodik és a gyerekén kívül már semmi más nem érdekli,semmi nem fontos.
Hasonlóan voltam én is,mint te a fiaddal,csak nekem komoly szülés utáni depresszióm is volt.Nagyon szeretem a fiamat,szoktam becézgetni is,de nem a szerelmem,vagy az életem stb.
válasza:Azért pontoztak le, mert manapság aki nem nyalja 24 órában a gyereke s*ggét, néha rá mert csapni a fenekére, kézfejére, vagy más is érdekli a gyerekén kívül (férj, munka stb.), az már szaranya és minek szült gyereket.
Mondja ezt pár elvakult anyuka aki szerelmes a gyerekébe aztán csodálkozik, hogy a férje elhagyja/megcsalja pár hónapon, éven belül.
válasza:Megértelek, pont ezeken mentem keresztül én. Az első évet én is bánom, hogy ilyen vacakul éltem meg, bár szerintem egy jó nagy adag depresszió is volt a háttérben. Kb. 15 hó-s koráig alig aludtunk, egy félőrült voltam, nem tudtam rendesen megélni semmit, sokat sírtam is, szóval elég bűntudatom van nekem is. Nem is vágyom még egy gyerekre ezután.
Az elsővel én is egyetértek. Sajnos bennem sem alakult ki a mai napig ez a fajta nyálas kötődés. Ki tudja. Bár szerintem mi vagyunk a normálisabbak, akiknek megmaradt a régebbi élete is a gyerek mellett.
válasza:Eddig olyan anyukák írtak, akik nagyon az egyik végleten helyezkednek el. Nem szerelmesek a gyerekükbe /miért is kellene?/, kifejezetten szenvtelenül nyilatkoznak erről az egész gyerektémáról.
A másik véglet az, aki szinte belebolondul a nagy anyaságba. Egyik sem jó, nem természetes.
És van az arany középút. Ha vki depresszióval küzd, mint itt valaki, annak a legszelídebb anya-gyermek kapcsolat is majmolásnak tűnhet. Pedig lehet úgy imádni a gyermekünket, hogy közben megmaradunk épeszű felnőttnek, akinek van magánElete, kedvese, hobbijai. Én úgy érzem, megtaláltam az arany középutat. Szinte földöntúli szeretettel szeretem a kisfiam, nagyon szeretem a férjem, kiegyensúlyozott a szexuális életünk, annyira vonzódom még mindig a férjemhez, hogy gyakran álmomban is szeretkezünk. Mégis akkor teljes a napunk, ha a fiunkkal lehetünk, szinte a férjem is szerelmes a fiunkba, és így érezzük magunkat boldognak. Gyönyörködünk abban, aki belőlünk lett, és ez megunhatatlan.
Nem lehet jó annak, pl. a Kérdezőnek, aki nem érez ilyen elsöprő szeretetet a gyermeke iránt, hiszen folyton azon gondolkodik, hogy ő miért nem képes erre. p
válasza:A gond ott van már,hogy imádod a gyerekedet..Az imádás az elég erős szó.
Nem nem vagyok az egyik végleten,pont az aranyközépúton vagyunk,veled ellentétben.
válasza:64%os te elolvastad amit írtál?
Földöntúli módon szereted a gyereked,imádod, a férjed is szerelmes a gyerekbe. Úgy gondolod ez az aranyközépút és ez normális??
Időközben én is jobban elgondolkodtam a saját kérdésemen :) :)))
Szerintem mindannyian közel hasonló ugyanannyira szeretjük a gyerekeinket, hajszálnyi különbségek lehetnek, és hadd ne kelljen eldöntenünk, hogy kit szeretünk jobban, a férjünket-e vagy a gyereket, szerencsére nincs szükség ilyesmire..
Én arra jöttem rá, hogy az zavar, hogy más ezt facebookra kiteszi. Én például hasonló érzéseket éreztem a férjem iránt, mikor szerelmes voltam belé, De mégsem tettem fel 55 képet is írtam alá, hogy manóm, kincsem, szerelmem stb. Én úgy gondolom, hogy ezek azokra tartoznak, akikkel érezzük közösen, tehát a baba, a család stb.
a 6-os válaszoló számomra is érdekes :)))
válasza:64 %-os vagyok.
Imádjuk a gyerekünket, azért vállaltuk. Igen, szinte szerelmesek vagyunk belé, mint ahogyan a nemsokára megszületendő kislányunkba is. Nekünk nincs lelkiismeret-furdalásunk ellentétben azokkal, akiknek a többéves gyermekük mellett sem alakultak ki a szülői/anyai érzéseik. Megtaláltuk az arany középutat, mert boldog házasságban élünk a kisfiunk létezése ellenére is, mindketten imádjuk a munkánkat /bár én most itthonról csinálom/, mellette magántanítok, özönlenek hozzám a diákjaim, hódolunk a hobbijainknak és rengeteget csavargunk hármasban. Nagyon teljes életet élünk.
Nem igazán vagyok kíváncsi azok osztására, akik a nyilvánvalóan tüneményes gyermekükről úgy nyilatkoznak, mint egy hasznos háztartási gépről: jó, hogy van, hasznát veszem, néha meg is tisztítom, de ennyi...Kedves elsők között nyilatkozók!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!