Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Sokszor érzitek magatokat...

Sokszor érzitek magatokat magányosnak? Nincs rosszkedvetek?

Figyelt kérdés
Néha úgy érzem, mióta megszületett a kisfiam megszűntünk létezni másoknak. mindenkit elfoglal a munka, jönnek az ígérgetések hogy majd meglátogatunk, de abból sem lesz semmi, úgy érzem mindenkinek csak útban vagyunk
2010. jan. 19. 09:26
1 2 3 4
 21/32 anonim ***** válasza:
100%

11:01-es vagyok.Aki azt mondja Adáéknak,hogy majd melátja,meg 18-21 évesen más,amikor még sokan suliba járnak,annak van némi igaza,de nálunk pl.nem áll a dolog,mert mi már túl vagyunk a 30-on...

És én nem dicsekdni jöttem,eszem ágában sincs,csak,hogy lássátok,hogy máshogy is lehet.Természetesen nehezebb összegyeztetni az időt mert a barátaink dolgoznak,de pont ezért megpróbálok alkalmazkodni én a gyerekkel,ők meg megértik,a mi napirendünket.

Abba is gondoljatok bele,hogy ők sem akarnak púp lenni a hátatokon,a gyerek miatt...És itt meg is akadt a dolog...

A&V

2010. jan. 19. 11:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/32 anonim ***** válasza:
100%

Bocsi a hibákért,a gyerkőc lökdösi a kezem :-)

A&V

2010. jan. 19. 11:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/32 anonim ***** válasza:
100%
Én mondtam,hogy könnyebb annak,akinek iskolás korú barátai vannak.Abban viszont maximálisan igazad van,hogy nem akarnak púp lenni hátunkon.Barátnőm egyszer hívott,hogy itt van a házunk előtt,feljöhetne-e.Aztán kiderült,hogy minden nap itt megy el,de nem mert feljönni,nehogy zavarjon.Azóta tisztátuk,hogy ez nekem nem teher:).Persze azért vannak olyan "barátok" is,akik már nem kíváncsiak ránk.Sőt,fél év alatt még a gyereket sem nézték meg.Ami nem kicsit esik rosszul.
2010. jan. 19. 12:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/32 anonim ***** válasza:
52%

Hát urambocsá'...a barátaim iskolába járnak és mellette dolgoznak,mégis eljutnak hozzám.

Nem laknak messze,van aki a szomszédban, van aki 250 km-re,mégis ő is azért havonta egyszer biztos benéz.

Én otthon vagyok igen, de azért nem abból áll az élet,hogy otthon vagyok, vezetem a háztartást és látástól vakulásig szoptatok, pelust cserélek és internetezek.

Például tegnap kivittem a lányom szundizni egyet az udvarra és míg ő aludt én építettem neki egy hóembert.Kikapcsol,mókás és nem érzem magam hülyén ^^

Ma séta gyanánt lemegyünk a játszótérre.Igaz ő még nem tudj játszani ,de ott vannak a régi ismerősök (nem barátok),akik a 4-5 éves gyerekeiket viszik és beszélgethetünk.Aztán megyek mamámhoz,mert sütünk,együtt.


Én még mindig kitartok amellett,hogy aki akar az megy is és aki nem akar otthon megkukulni az nem is fog

2010. jan. 19. 13:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/32 anonim ***** válasza:
Na,oké,szerintem maradjunk akkor annyiban,hogy te másképp fogod csinálni,később is lesz időd mindenre,stb.Ezt pedig nem piszkálódásból írom,de tök jó neked,hogy van időd és energiád hóembert építeni.Én örülök,ha a háztartásra jut időm.Persze ez függ a baba korától is.De tényleg jó neked:)Nálunk nem is esett a hó.Te hol laksz?Én is szeretem a havat,kár,hogy nálunk nem esett:(
2010. jan. 19. 13:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/32 anonim ***** válasza:

É-Mo ^^


Nem kötekedésből írtam tényleg, de akkor is így gondolom.


Carpe Diem ahogy a Holt Költők társaságában mondank ^^

2010. jan. 19. 14:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/32 anonim ***** válasza:

Én is egyetértek a másodikkal!

Tudom, hogy rosszul esik a magány, de szerintem tudatosítani kéne hogy Ti változtatok meg és nem a régi ismerősök! Ők dolgoznak, esetleg nagyobb gyereket nevelnek, ha nem akkor is van ezer dolguk hacsak nem milliomosok és otthon ülhetnek egész nap! Nem csak a gyereknevelés fárasztó ám! Aztán azt is jó tudni, hogy a Te gyereked Neked csodálatos, érdekes, imádvaló és ez így is van jól, de másnak lehet hogy annyira nem, mert nem az ő gyereke, vagy nem szeretik a gyerekeket csak erről nem szokás beszélni... Esetleg pont ők nem akarnak zavarni, de ezer más indok is van! Nem kell rögtön őket szídni, meg kikiáltani, hogy nem voltak igazi barátok! Persze van olyan is, hogy valaki azért marad el mert nem igazi barát! De tapasztalatom szerinte nagyrész ez inkább úgy van, hogy megszületik a gyerek akkor anyuka másról sem tud beszélni mint babás dolgok, nem tud sehova menni mert túlzottam ragaszkodik a babához pl még apára is féltékeny ráhagyni, stb... Szerintem neked is tenni kéne hogy visszajöjjenek, vagy megérteni hogy esetleg őket nem érdeklik annyira a gyerekek mivel nekik még nincs... Tuti hogy van pár másik kisgyerek is ott ahol laktok, érdemes azokkal barátkozni.

2010. jan. 19. 14:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/32 A kérdező kommentje:

köszönöm a válaszokat

sajnos igazatok van, nekem kell tennem ezellen, de higgyétek el nem könnyű

én mindig úgy érzem teher vagyok a másiknak és félek a visszautasítástól, utálom a lekoptatós dumákat

mikor állapotos voltam akkor is úgy éreztem csak púp vagyok a társadalom hátán

a fiamért megteszem, hogy nem hagyom el magam

2010. jan. 19. 15:34
 29/32 anonim ***** válasza:

Nem bántásból írom,de inkább elsősorban magadért tedd és az jó hatással lesz a fiadra is,ha egy boldog,vidám anyuja van.

A&V

2010. jan. 19. 19:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/32 anonim ***** válasza:
Egy ideig én is így éreztem. Pedig fiatalon szültem, 20 évesen, és a barátaim kivétel nélkül iskolába járnak, a többség még fiatalabb is nálam 1-2-3 évvel. De aztán rájöttem, hogy én vagyok az, aki nem keresi őket, én vagyok az, aki körülményeskedik, stb. Persze, amikor szültem, jött mindenki meglátogatni, meg utána is az első 1-2 hónapban egymásnak adták a kilincset, de aztán már nem voltunk szenzáció, mindenki megnézett minket. Közben tulajdonképpen csak nem akartak zavarni. Ami érthető is, mert nem akartak itt "lábatlankodni" így is zsúfoltan voltunk, mert anyukámnál laktunk egy két és feles lakásban, ahol a miénk volt a félszoba. A fiam meg ősz végén született, télen elindulni egy babával... Mert persze, mehettünk volna másokkal sétálni, de én világ életemben olyan pontos voltam, viszont ha gyereket kellett öltöztetni, mindenhonnan elkéstem, ezért inkább nem is beszéltem meg találkozókat. Aztán mire végre nyár lett, és el tudtam szabadulni 2 napra barátokkal, akkor rájöttem, hogy na ez hiányzott, és hogy csak én gyártottam a problémát magamnak. Olyan dolgokon is megsértődtem, amiken nem kellett volna, persze nem vesztem össze senkivel látványosan, csak hetekig sértve éreztem magam. De tényleg, nem lehetett a kedvemben járni. Ilyenek voltak, hogy pl. ha haverok elhívtak buliba, akkor azért sértődtem meg, mert minek hívnak, tudhatnák, hogy úgysem tudok elmenni, ha meg nem hívtak, akkor azon sértődtem meg, hogy már eszükbe sem jutok, meg miért nem kérdezik meg, hátha mégis el tudnék menni. Na ez volt az utálatos, barátokat lekoptató korszakom, de szerencsére még időben észrevettem magam. Azóta én vagyok az, aki keresi a többieket, megbeszélek velük csavargásokat a városban, hiszen gyerekkel ugyan úgy lehet, lett már annyi rutinom, hogy időben el tudjak készülni, és amúgy meg ha kések 10 percet, úgyis megvárnak, ők is szoktak késni. Szóval nem, mostmár nem érzem magam magányosnak, csak volt egy rossz periódusom, de aztán összeszedtem magam.
2010. jan. 19. 20:19
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!