Sokszor érzitek magatokat magányosnak? Nincs rosszkedvetek?
11:01-es vagyok.Aki azt mondja Adáéknak,hogy majd melátja,meg 18-21 évesen más,amikor még sokan suliba járnak,annak van némi igaza,de nálunk pl.nem áll a dolog,mert mi már túl vagyunk a 30-on...
És én nem dicsekdni jöttem,eszem ágában sincs,csak,hogy lássátok,hogy máshogy is lehet.Természetesen nehezebb összegyeztetni az időt mert a barátaink dolgoznak,de pont ezért megpróbálok alkalmazkodni én a gyerekkel,ők meg megértik,a mi napirendünket.
Abba is gondoljatok bele,hogy ők sem akarnak púp lenni a hátatokon,a gyerek miatt...És itt meg is akadt a dolog...
A&V
Bocsi a hibákért,a gyerkőc lökdösi a kezem :-)
A&V
Hát urambocsá'...a barátaim iskolába járnak és mellette dolgoznak,mégis eljutnak hozzám.
Nem laknak messze,van aki a szomszédban, van aki 250 km-re,mégis ő is azért havonta egyszer biztos benéz.
Én otthon vagyok igen, de azért nem abból áll az élet,hogy otthon vagyok, vezetem a háztartást és látástól vakulásig szoptatok, pelust cserélek és internetezek.
Például tegnap kivittem a lányom szundizni egyet az udvarra és míg ő aludt én építettem neki egy hóembert.Kikapcsol,mókás és nem érzem magam hülyén ^^
Ma séta gyanánt lemegyünk a játszótérre.Igaz ő még nem tudj játszani ,de ott vannak a régi ismerősök (nem barátok),akik a 4-5 éves gyerekeiket viszik és beszélgethetünk.Aztán megyek mamámhoz,mert sütünk,együtt.
Én még mindig kitartok amellett,hogy aki akar az megy is és aki nem akar otthon megkukulni az nem is fog
É-Mo ^^
Nem kötekedésből írtam tényleg, de akkor is így gondolom.
Carpe Diem ahogy a Holt Költők társaságában mondank ^^
Én is egyetértek a másodikkal!
Tudom, hogy rosszul esik a magány, de szerintem tudatosítani kéne hogy Ti változtatok meg és nem a régi ismerősök! Ők dolgoznak, esetleg nagyobb gyereket nevelnek, ha nem akkor is van ezer dolguk hacsak nem milliomosok és otthon ülhetnek egész nap! Nem csak a gyereknevelés fárasztó ám! Aztán azt is jó tudni, hogy a Te gyereked Neked csodálatos, érdekes, imádvaló és ez így is van jól, de másnak lehet hogy annyira nem, mert nem az ő gyereke, vagy nem szeretik a gyerekeket csak erről nem szokás beszélni... Esetleg pont ők nem akarnak zavarni, de ezer más indok is van! Nem kell rögtön őket szídni, meg kikiáltani, hogy nem voltak igazi barátok! Persze van olyan is, hogy valaki azért marad el mert nem igazi barát! De tapasztalatom szerinte nagyrész ez inkább úgy van, hogy megszületik a gyerek akkor anyuka másról sem tud beszélni mint babás dolgok, nem tud sehova menni mert túlzottam ragaszkodik a babához pl még apára is féltékeny ráhagyni, stb... Szerintem neked is tenni kéne hogy visszajöjjenek, vagy megérteni hogy esetleg őket nem érdeklik annyira a gyerekek mivel nekik még nincs... Tuti hogy van pár másik kisgyerek is ott ahol laktok, érdemes azokkal barátkozni.
köszönöm a válaszokat
sajnos igazatok van, nekem kell tennem ezellen, de higgyétek el nem könnyű
én mindig úgy érzem teher vagyok a másiknak és félek a visszautasítástól, utálom a lekoptatós dumákat
mikor állapotos voltam akkor is úgy éreztem csak púp vagyok a társadalom hátán
a fiamért megteszem, hogy nem hagyom el magam
Nem bántásból írom,de inkább elsősorban magadért tedd és az jó hatással lesz a fiadra is,ha egy boldog,vidám anyuja van.
A&V
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!