Sokszor érzitek magatokat magányosnak? Nincs rosszkedvetek?

Én ezt nemtudom megérteni.Nekem ugyanúgy megvannak a barátaim,pár napja voltunk 1 hónaposak 2 hete kezdtünk hosszabb sétákat tenni és már találkozgatunk barátokkal barátnőkkel ^^ Az első két hét meg eltelt azzal,h rácsodálkoztam,hogy itt vagyok 21 évesen egy ilyen tüneménnyel.

Szerintem nektek is akarni kell nemcsak nekik.Egy kapcsolat nem 1 emberen múlik.Nektek ott a gyerek,nekik ott a munka.Tudjátok jól,hogy munka után az ember hulla, a baba meg mosolyt csal az arcokra,hát kapjátok fel ti a babát és mosolyogtassátok meg a barátokat.Attól mert anya vagy nem vagy más,nem vagy kiváltságos, nem vagy szent,csak egy ember egy kicsivel.

Én magányosnak érzem magam sokszor napközben. De nálunk meg pont fordítva van, nagyon sokan akartak és akarnak is jönni látogatni. Amint hazajöttünk szinte rögtön mindenki jönni akart, alig győztem, totál ki voltam purcanva. Meg is lett az eredménye, mert jól összevesztem a férjemmel, hogy én ezt így nem bírom, és úgy gondoltam neki kellene segítenie, hogy szóljon a rokonoknak barátoknak, hogy kicsit várjanak még. Na, mindegy, azóta ez már megváltozott, mert most már 7 hónaposak a babáim és tudom "fogadni" a vendégeket, jó is hogy jönnek, viszont magányosnak azért érzem magam, mert ők is mind csak a babákról kérdezgetnek, beszélgetnek. És néha jó lenne, olyan felnőttes dolgokról is beszélni. Olyan mintha az senkit nem érdekelne, velem mi van, csak a babák. (persze ez valahol teljesen természetes, csak néha jó lenne másról is beszélni,mert ők jönnek, babáznak, aztán mennek a saját dolgukra, úgymond ki a pörgős világba, én meg maradok itt a lányaimmal és minden nap ugyanaz van) Szóval jó lenne feltöltődni már egy kicsit.

Hármasikres anyuka

Én is hasonlóan vagyok. A barátaim mind dolgoznak,ott is gyerekek és soha nem érnek rá,még telefonálni is fáradtak.De elfogadtam ez van,hívom őket telefonon amikor lehet és közben meg sokat vagyunk levegőn a babával,ha az idő engedi,igaz nem nagyon találkozom ismerőssel,és nincs kivel beszélgetni de legalább levegőn vagyunk.Ha meg időnk engedi a párommal,és a babával mi tesszük a rokonlátogatást.

Persze nekem sem esik jól hogy más nehezebben talál el hozzánk,de ha mi sem megyünk akkor tényleg eltávolodunk egymástól.

ne gubózz be annál rosszabb,keress magadnak otthon is olyan elfoglaltságot amit szívesen csinálsz,csinálj fotoalbumot a babád képeiből,gyújts kajásrecepteket és minden nap találj ki valami új ebédet.Süss sütit apának.vagy ha teheted menj el szoliba,vagy úszni amíg a mamák a picire tudnak vigyázni.

Nem tudom ami érdekel,és amit meg tudsz engedni magadnak,a lényeg hogy ne hagyd el magad,mert annál rosszabb.