Sokszor érzitek magatokat magányosnak? Nincs rosszkedvetek?

Erre szokták mondani, hogy ha a Mohamed nem megy a hegyhez a hegy megy a Mohamedhez. Ha nem megy hozzátok senki, akkor kapd fel azt a gyerkőcöt és te menj el vele akárhova. Akár egy kolleganőhöz, "volt" barátnőhöz, vagy csak a rokonokhoz. A lényeg, hogy tessék kimozdulni.

Ezek nem üres tanácsok, mert az első gyereknél ugyanezt átéltem, sőt én még a függönyöket is behúztam, napokig még az ablakot sem nyitottam ki. Tiszta depi!!!!

Már a szomszédok csengettek be, mert azt hitték, hogy valami bajunk van, már mentőt is akartak hívni! Ekkor döbbentem rá, hogy menni kell!!! Kb 3 hét alatt teljesen visszatért az életkedvem!

Vigaszképp mondom, hogy a második gyereknél már nincs se lehetőség, és idő arra hogy depis legyek. Az 5 és fél éves kisfiam nem hagyja. Mindig kitalál valami tennivalót!

KITARTÁST, és jobbulást mindenkinek!

Nekem 3 hónapos a babám és sajnos egész nap a kutya sem néz felénk,nincs aki csak kicsit is vigyázzon Rá,így ha el akarok menni boltba akkor marad a hétvégén kb.egy órám amíg az apja hajlandó vigyázni Rá,akkor kell elintéznem amit akarok akkor pedig rohanok.Viszont ha jönnek akkor meg összecsődülnek a vendégek,mindenki egy napon akar jönni,és olyankor kézről kézre megy szegénykém és estére meg nem bírok Vele.A barátok akikről azt hittem azok,tényleg elkoptak mert míg újdonság volt a lányom addig jöttek,de nekik megmaradt a régi életük tudnak menni mindenfelé,össze tudnak ülni mint régen így mi már kiestünk a pixisből.Nagyon rossz,mert a négy fal között kezdek begolyózni,az idő is rossz sétálni sem tudunk így marad a net,és a rosszkedv.Abban bízom,ha jön a jobb idő a séta majd segít.

Kitartás.

Jó...hát akkor magyarázzátok csak belém,de úgysem így lesz.

Az én barátnőm, 18 évesen szült...ugyanúgy járunk hozzájuk,pedig ebben a korban azért másról szól az élet...És nem félévente egyszer,hanem minimum havonta 1x,pedig 250 km-re lakunk tőlük.

Attól,hogy nektek kudarcba fulladt a barátságotok,ami ezek szerint nem volt igazi barátság,kötelező,hogy az én barátaim is elmaradjanak? Hát nem.

Én nem leszek depressziós, nem maradok egyedül mert akarom a barátaimat és akarom a régi életem.

szerintem is így van aki tényleg szeretné látni az embert és a picit akkor igenis veszi a fáradtságot és megnézi. Nálunk úgy van hogy én 21 évesen szültem a fiam 4 hós a párom 26 mi nekünk nem nagyon voltak barátaink, anyumékkal lakunk 4 e

n- most már 5 en a kisfütykösömmel,hát hozzánk se jön senki. De, hogy ŐSZINTE LEGYEK nem is hiányzik,ha valakit tényleg érdekelnénk már vette volna a fáradságot és eljön legyen ez nagymama stb......

de ha mi megyünk ,pedig mindenkinek ugyanannyi.........

akkkor atyala- pattyala majd jöüvő héten megyünk...

Mi tök jól elvagyunk eddig se jártak eddig is mi mentünk mindenhová ezután nem megyek még ha tehetem se ,én is a jó időt várom mi nagyonsokat járunk természetbe ,horgászni ide oda alig várom hogy elmenjünk ,horgászni,jót bográcsolunk ott alszunk a sátorba fürdünk stb.....

ALIG VÁROM

Tudod kit érdelkelnek a rokonok,barátok.

Szerintem ez teljesen normális dolog, bizony a nem gyerekes barátok elmaradoznak, mert annyira más az érdeklődésük. Ezért nagyon rossz ha nincs a környezetedben kisgyerekes barát, teljesen megértelek... főleg ha előtte pörgős életet éltél..

Nincs mese új barátok után kell nézni!! :) játszótéren, akár itt a neten, baba-mama csoportban, esetleg felvenni a kapcsolatot régi vagy eddig nem olyan közeli babás ismerősökkel. Hány hós a babád? mert ha már rá lehet bízni néha a nagyira, nagyon jót fog tenni úrja kimozdulni, szórakozni egyet a férjeddel, találkozni a régi barátokkal (akikkel nem a babádról fogsz majd beszélgetni, mert őket érthető módon csak annyi fogja érdekelni, hogy ááá jól vagytok, nő a picike? megmondod, hogy igen, és ezzel a téma ki is van merítve :)))

a lényeg, hogy nem vagy egyedül ezzel a helyzettel, ezen mindenki átmegy (az a fiatal anyuka aki szerint ő nem, semmi baj, de akkor minek írt ide választ, ha őt nem érinti?? nem kell mások orra alá dörgölni, hogy nekem bezzeg nincs ilyen bajom!).

ha úgy érzed, hogy nagyon rossz a helyzet, és depressziós vagy, keress fel egy orvost, ezen tudank segíteni és semmi szégyellnivaló nincs benne!

Az mi igazi barátaink megmaradtak,igaz kevesebbet találkozunk,de hetente1x legalább beszélünk telefonon és 1-2 havonta találkozunk(ált.én megyek,a gyerkőccel,ami nem is baj,mert kimozdulunk)nyáron mentünk ill. jöttek grillpartyzni pedig még csak 7 hónapos volt a lányom,mentünk anyával tóhoz fürödni természetesen vittük a gyerkőcöt is.Tudják,hogy ránk számíthatnak és ez nem változott,azért mert lett 1 gyerekünk,természtesen fordítva is igaz.Vannak olyan ismerőseim,akik ritkán jönnek,de akkor szívessen,sőt szívessen segítenek a ház felújjításában is,csrébe jó kaját csinálok:-)Ők ilyenek,megszoktuk egymást így.A legjobb barátomat lassan 15 éve ismerem,nagy pocakkal voltam a tanuja.A párom a legjobb barátját is 10 éve ismeri,náluk 3 hóapos a pici.Nem áll meg az élet,mert született egy gyerekünk(14 hónapos).

A kapcsolatokat ápolni kell.