Volt, aki "megbánta", hogy anya lett?

Arra írják,hogy el van kapatva,hogy mindig az van amit ő akar.Én is járok a lányommal de,du is el,mert rettentő hisztis 22,5 hónapos. De,ha én valamit nem akarok,akkor meggebedve hisztizhet,az nem lesz úgy.Pl esik az eső,ő hozzámvágja a cipőt,hogy séta.Hát márpedig én esőbe nem fogok vele sétálni menni,főleg hogy ő kidugja a fejét az esővédőn.

Pl ha el akarna szaladni az úton,nem engedem,akkor üljön le a földre és vergődjön,de nem ő irányít.

De egyébként egy 10 hónapos nem igényel ennyi programot,főleg nem aktívakat,mint úszás,játszótér.

Nehéz lehet neked nagyon,de a kicsid nem csak többemberes,hanem hisztis és neveletlen is lesz,ha nem szabsz korlátot az akaratának.Nem kell mindenre nemet mondani,de ne ő diktáljon,csak mert sír.Abba bele nem fog halni.Nálunk ha nagy hiszti volt,ment szépen a kiságyba,ha abbahagyta,jöhetett ki.Most is ha csinálja,beküldöm a szobájába.Elfekszik az ágyain,aztán kijön ha megnyugodott.

Ejj ejj a tied nagyon soká megy bölcsibe még.

Lehet, hogy sokan felhördülnek a párhuzamon, de azt látom, hogy kb egy éves kor alatt sok a hasonlóság egy kutya és egy gyerek "nevelése" között.

A kutya se érti a magyarázatot, a viselkedésből von le következtetéseket. Persze részleteiben más a dolog, mert míg a kutyánál néha az erőfitogtatás a megoldás (pl elállod az útját, fölé magasodsz, ezzel fitogtatva az erődet), gyereknél ez nem működik, hiszen ott nincs falkaösztön.

De a türelmes, következetes viselkedés, a "kisugárzás", vagy más szóhasználatban energiaszint ugyanúgy kihat a gyerekre, ahogy a kutyára is. Ha érzi a szülő feszültségét, bármennyire is próbálja azt titkolni az illető, akkor maga is szorongóvá válik.

Ez a kutyáknál is így van.

Tapasztalatom szerint, ha én nem vagyok nyugodt és ténylegesen kiegyensúlyozott (nem csak kifelé mutatom, de belül fortyogok), akkor azt mind a babák, mind a kutyák átveszik és zaklatottá válnak.

Nálam az első egy évben a kutyanevelésben megszokott, gyerekre módosított elvek beváltak.

A (kutya vagy gyerek) nevelés lényege szerintem épp az, hogy testre tudja szabni az ember.

Kutyákkal szélesebbkörű tapasztalatom van, olyanból több volt, gyerekből egy van.

Máshogy kell egy labradort és egy terriert nevelni, a hozzáértés szerintem ahhoz kell, hogy az ember felismerje az egyedi szükségleteket és ahhoz igazítva reagáljon rájuk.

Egy terrierre hasonlító személyiségű gyerek más neveléstípust igényel, mint egy labrador típus, hogy a skála két végét mondjam kezelhetőség szempontjából.

Az utolsonal van a pont ;) Es mindenki ugyanakkor a sajat gyerekere szeretne szabni a kerdezoet is. Pedig ahogy olvasom itt 1-2 hasonlo gyerek van, mindenki mas a sajat pldajabol indul ki, es hogy ki milyen jol csinalja, mert neki nem volt ilyen 10 honaposan!

En is nagyon szivesen adok tanacsot, hogy kell a gyereknek megtanitani, hogy ataludja az ejszakat, hogy megegye a kajajat, hogy szeresse a gyumolcsot, stb. Mert nalunk ezzel nincs gond :D De a "modszereim" nem valnanak be masnal, mert NINCS modszer. Ilyen! Ellenben akaratos, hisztis, kepes tulporogni, es meg sorolhatnam. Es nem, en sem hagyom ra, es probalkozom mindennel. De egyenlore meg nem talaltam meg, hogy "milyen tipusu kutyam" van ;) Egyszer majd talan konnyebb lesz.