Van itt közületek olyan, aki 17 évesen lett anya? Megbánta? Nem zavarta, hogy nem élte ki magát?

Szia

December 23-án leszek 18 és 8 hónapos a babám.Nagyon megijedtem mikor kimaradt a menstruációm,akkor vesztettem el a szüzességem és még védekeztünk is.De az élet így akarta.Sose voltam bulizós,de csavarogni szerettem és a barátaimmal eljárni néha inni.Nem mondom hogy nem hiányzik,de szeretem a lányom mindennél jobban...Néha eszembe jut,hogy másképp jobb lett volna,de akkor rám mosolyog Zoé és el is felejtem.Az iskolát bánom,mert imádom amit tanulok. most ebben az évben nagyon sok új tantárgy jött(pl német az angol mellé) és nem hiszem hogy letudok majd vizsgázni, valahogy mindig lesz, a fő hogy van egy lányom és ő mindig mellettem lesz..

Szia!Én most,18 évesen estem teherbe,5 hetes vagyok.

Egy kicsit félek.Egy kicsit szégyenlem magam,az ismerőseim,barátaim körében.Holott abszolut nem kellene annak lennem.Párommal 2 éve együtt lakunk,mindenünk megvan,és a gyereknek is mindene meglesz.Nagyon félek,mert anyósék mellettünk laknak,és mindenbe beleszólós,kötöszködős tipus.A párom előző feleségét is ő üldözte el.Ő is szült egy gyereket,és anyós egyszerűen kivette a kezéből,ő fürdette a gyereket fél éves koráig,és az anyját meg sem kérdezte,h. lehet-e.Mikor az ex közölte vele,h. mostmár elég,akkor megsértődött,eljátszotta a hattyúk halálát a fiának.Nagyon sokat veszekedtek a párom és az exe.Mikor viszont a volt feleség akarta a páromat az anyja ellen fordítani,akkor anyós bepánikolt,és azt hazudta,h. a volt feleség,megcsalta a páromat.Mert a házban egy férfival volt az ex,és mikor ment anyós,nem nyitották ki az ajtót azonnal,tehát,biztos dugtak.Persze ez nem igaz.Senki nem szeretett még úgy férfit,mint az ex feleség a páromat,sztem nem lett volna képes megcsalni a férjét.Persze a párom az anyucijának hitt,így a volt feleség,elköltözött,mert már nem bírta tovább.

Mikor már én nem bírom tovább,kikelek magamból,ilyenkor anyós,és a párom összevesznek,és anyuci kórházba került miattam!És persze ilyenkor meg kell látogatni ölelgetni a kórházban,és minden kezdődik ilyenkor előlről.Persze a kórlapjára az volt írva,h. semmi baja,mégis a párom a fejemhez vágta,h. én vagyok a hibás!!!Szóval nem lesz könnyű dolgom szülés után,egy pokol lesz az életem.Őszintén szólva,nem tudom,hogy miért vállaltam gyereket,hisz tudom,h. anyós tönkre fog tenni,a párom az anyjának fog hinni mindig,és nem lesz hova menjek,ha szakítunk.De mégis mindennél jobban akarom ezt a babát.Épp betöltöm a 19-et mikor megszülöm a gyerekem.

Szia!

Én ugyan ne m17, hanem 19 évesen lettem anno anya, de sosem bántam meg.

A gyerekemnek már születése előtt megvolt az érettségije és a jogosítványa, hiszen együtt csináltuk végig. :)

A baba miatt változtattam várost, költöztem anyósomékhoz. Őt a mai napig imádom, egy tüneményes asszony. Persze, általában nem egyezett a véleményünk, de nem győzködtük egymást, ő elfogadta, hogy a gyerekemmel kapcsolatban én döntök. Kénytelen volt ;-)

Sosem éreztem, hogy kihagytam volna valamit, ha bulizni szerettünk volna néha, három lelkes nagyszülő és egy egész sereg egyéb rokon várta, hogy a kezébe nyomjuk az utódot pár órára. :)

Mit jelent az, hogy kiélni magam?

Vad tivornyákat? Azokat akkor is kihagytam volna, ha nincs gyerekem.

Utazás? Akár babával is lehet, tök helyes kengurukat lehet kapni. :)

Drága cuccokra költeni? Az nem attól függ, van-e gyerek. :)

A gyereknevelés nemcsak a pelenkázásból áll, és az életünk nem áll meg a szülőszoba ajtajában. :)

Én úgy érzem, akkor is ugyanazokat a dolgokat tettem volna meg, ha nincs a gyerekem, legfeljebb a helyszín lett volna más. :)