Volt, aki "megbánta", hogy anya lett?
Kicsit furcsa a kérdés, de próbálom megmagyarázni. Szóval: nagyon nehezen bírok a 10 hónaposommal, nincs el egyedül,egész nap sikítozok, folyamatosan nem tetszését fejezi ki mindennel kapcsolatban mióta megszületett. Már sok mindenkivel beszéltem, orvostól az ismerősökön át, és azt mondják, hogy ő ilyen. Állandó törődést igényel. Ezzel nincs is gond, de amikor az ember mindent megtesz érte folyamatosan és semmi nem jó és ez napi szinten. Állandóan az ő kedvébe járok, állatokat nézünk, játszótér, mese, babaúszás stb. mert ő folyamatosan ezeket igényli. Ha pedig ezeket nem teszem, minél előbb és gyorsan, 1-2 perc nyeszergés után sírás, aztán pár perc múlva sírás, és végül ordítás van, de hatalmas nagy krokodilkönnyekkel. Már nagyon ki vagyok, minden napot túl szeretnék élni. Úgy dőlök be az ágyba esténként. Segítségem csak nagyon ritkán van, 2-3 hetente 1-2 óra. Többet sajnos sem anyagilag, sem sehogy nem tudunk biztosítani :(
Bűntudatom van, hogy alig várom hogy bölcsibe menjen, nem bírom ezt már. Hónapok óta csak azt várom, hogy jobb legyen, de születésétől egy hierérzékeny baba. Egyébként imádom, szeretem, főleg ha alszik :) de amúgy kikészülök tőle :(((
Volt valaki így? Túl szeretném élni ezt, de mindenki csak azt mondja, h ez csak rosszabb lesz. Apjával mindketten nagyon nehezen tudjuk ezt elviselni, kezelni, jól csinálni.. ki van az egész család :(
De hogy kontrollálsz egy 10 hónapost, mégis milyen módszerrel?
Leírom miket csinálok: mondom, hogy valamit nem szabad, susogok, csitítgatom, mondom, okosan viselkedj, próbálom elterelni a figyelmét. Ha bánt lefogom a kezét és mondom, hogy nem szabad, mert fáj anyának. Szereti, simogatja nem bántja. Ilyenek.
Ennél még szerinted mit tehetnék többet? Mert még szerintem ezeket se érti mindig..
Megbüntetni nem lehet, mert nem fogja fel az ok-okozatot. Bántani, soha nem bántanám. Nos?
ötös!
ezt írtam ugye: Állandóan az ő kedvébe járok, állatokat nézünk, játszótér, mese, babaúszás stb. Ezeket nem minden nap, hanem egyik nap ez, másik nap az.
Mit érzel ebben túlpörgetésnek? Velünk ennyi idős babaismerőseinknek is ugyanígy van minden, sőt.. Nem lehet, hogy a 3 gyerek mellett neked nem volt annyi időd foglalkozni eggyel? Nekem viszont egy van és ő köt le 200%osan
"Nekem viszont egy van és ő köt le 200%osan"
Itt a baj...
Könnyű kijelenteni, hogy el van kapatva, meg túl sok az inger, és hogy szabályozni kell..
Ez rendben van, de ha az ember megteszi, amit kell, és a gyerek még mindig üvölt, akkor mi van?
Láttatlanban okosak tudnak lenni sokan.
Én is okoskodhatnék, mert két nyugis kislányom van, hogy biztos én vagyok a tökéletes anya. De szerintem sok múlik a gyerek temperamentumán is.
Persze közre játszik minden, onnantól, hogy milyen az anya viselkedése a terhesség alatt, stb, de az alapvető jellemén senki nem tud változtatni.
A kérdező leírása alapján pedig nem a kérdezőt kéne támadni.
Én itt olvastam olyanokat, akiknél ilyen nehéz volt, mint neked, hogy 1 éves kor után könnyebb lett, tényleg úgy, ahogy nyílik az értelme.
Azon valóban érdemes gondolkodnod, hogy hogyan szoktasd hozzá, hogy egyedül is el legyen kicsit. Szoktad-e picit hagyni sírni? Bár ahogy olvasom, próbáltad már, csak üvöltés a vége.
Lehet, hogy még nem most tudsz ezen változtatni, és nem most kell beszabályozni szegénykét, hanem szépen fokozatosan, ahogy egyre több mindent megért. Ezt neked kell figyelned, és észre venned, hogy mikor mit ért meg abból, amit mondasz neki. Ha pl 14 hónaposan próbálkozol, hogy mondod neki, "várj egy picit, hozok egy játékot", és addig figyel, és csendben vár, akkor lehet ezt gyakorolni, szoktatgatni. Utána, hogy kimész, iszol, mert szomjas vagy, mindjárt jössz.
Ahogy nagyobb lesz, és te házimunkát végzel, próbálj mindent vele együtt csinálni. Pakolhat majd mosógépet, egy müanyag késsel szeletelhet a konyhában. Amíg nem bírtam a lányaimat mással lefoglalni, volt, hogy néhány marék liszttel játszottak, amíg én főztem. Inkább takarítottam utána kicsit, de legalább kész voltam.
Ha ott, amikor már érti az emberi beszédet, akkor nagyon észnél leszel, akkor szerintem nem lesz nehezebb egyáltalán. :)
Csak ügyesen, sok sikert!!! :)
Van napirendetek? Mert erről például semmit nem írsz.
Milyen szakembernél jártál vele? Mert egy háziorvos nem igazán kompetens ilyen témában.
Mozgásfejlődése rendben halad?
Én sem értem, hogy milyen az, ha egy csecsemó/kisbaba irányít mindent. sok baba van körülöttem, vannak sírósabb és nyugodtabb fajták is, de sehol sem a baba "dönti el", hogy mi legyen a program.
Kicsit úgy érzem, hogy teljesen elvesztél, kiesett az irányítás a kezedből. Próbálsz jó anya lenni, de kétségbeesésedben egyik hibát követed el a másik után. Hogy konkrétan mit, azt nem tudom, mert nem írsz igaziból semmit, csak, hogy sír, meg üvölt, meg visít a babád.
Próbálj napirendet kialakítani, legyen benne önllóan eltöltött idő is, közös játék is.
De ha úgy érzed, hogy a probléma esetleg szervi eredetű, mutasd meg szakembernek. Mondjuk fejlődésneurológusnak.
meg kell tanítani arra, hogy önállóan is tudjon játszani
ez fontos, hogy felfedezze a saját erejét, tudását, mert mindig anyura támaszkodik így, jóhogy, ha ahhoz lett szoktatva
pl játék közben (ami babakorban sima nézelődés)sokszor nem szabad megzavarni, hagyni kell "egyedül" játszani
lenne pár ötletem, de látom előttem regényeket írtak
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!