Mi az apa szerepe a baba érkezése után?

Hát én leírom a történetünket, és remélem elolvassa a párod is! Először is üzenem neki, hogy egy gyereket nem csak "megcsinálni" kell tudni, hanem felnevelni is! És a nevelésből bizony az apának is ki kell venni a részét, hiszen együtt vállaltátok a gyermeketeket. Amíg csecsemő addig mégjobban ki van szolgáltatva a szüleinek. Nem csak az édesanyának, hanem A SZÜLEINEK! Bár véleményem szerint a te párod eléggé alkalmatlan a szülői feladatokra, de semmi sem lehetetlen ezt is meg lehet tanulni, csak akarni kell. Nekem nem szokványos szülésem volt, ezalatt nagyjából azt kell érteni, hogy téraránytalanság miatt császározni akart a dokim de a babucim úgy dönött nem várja meg míg a főorvos ezt engedélyezi. Megszültem a kislányunkat hüvelyi útnon, melynek következtében a végbelemen kívül mindenem szétszakadt kívül-belül, a gátsebem a végbelemig ér, és leszakadt bennem "valami" a méhemnél. Az egész hasam bevérzett belülről, ödémás lett a húgyhólyagom három hétig hasizomból pisiltem. Megrepedt a bordám, és elcsúszott és begyulladt a farokcsontom. És mégsem szülnék másképp ha újra átélhetném! A tejem egy hét után elapadt a fájdalomtól, de a babám nem is tudta kiszívni a tejcsit ezért fejnem kellett. Nálunk nincsenek nagyszülők, rokonok, csak egymásra számíthatunk. A férjem végig bennt volt a szülés alatt amiért hálás vagyok neki. A harmadik napon mentünk haza a kórházból. Olyan fájdalmaim voltak, hogy csak az illemhelyig tudtam kimenni, meg tisztálkodni, de abban is a férjem segített mert olyan gyenge voltam. A gátsebemet a férjem "kezelte". Ő kelt föl éjjel a babánkhoz, ő rakta oda nekem hogy szoptathassam, ő pelenkázta. Mire haza mentünk a kórházból az egész lakást kinagytakarította, fertőtlenített mindent, és főzött, pedig soha nem szokott. Én elmondtam hogy mit hogyan kell, ő pedig megfőzte és nem is akárhogy! Három hétig itthon volt velünk és még egy hetet szeretett volna, de már nem lehetett sajnos. A lényeg, hogy imádja a kislányunkat, tud és akar is vele fogalkozni pedig 12 órás váltó műszakban dolgozik 10 éve! De nem múlik úgy el nap és este, hogy ne etesse vagy pelenkázza be a gyereket. Mivel már 14 hetes a babánk így játszik is vele, "beszélgetnek". Csodálatos nézni őket így együtt. A sétákat is mindíg együtt tesszük meg. Este hét után ér haza a párom és utána megyünk sétálni hármasban. A mai napig megkímél, mert az orvos szerint még mindíg gyógyulófélben vagyok.A farokcsontom pedig még mindíg gyulladt, ezért még mindíg úszógumin tudok csak ülni. Nincs olyan amit ne csinálna meg és mindezt kérés nélkül teszi. Ez neki természetes. És amúgy nekem is. Hiszen így mindkettőnkhöz kötődik a gyermekünk, és ha velem bármi történne, a gyermekem semmiben nem szenvedne hiányt! Igenis neked is jár kikapcsolódás, az hogy magaddal foglalkozz egy kicsit mert te 24 órában édesanya vagy ami a világon a legnagyobb felelősség és a legcsodálatosabb "munka". Viszont a család azért család, hogy mindenki egyenrangú elgyen benne. És a munkából is ugyan úgy kivegye a részét a férj is mint a feleség. Ha majd lejár a GYES, vagy a GYED, és vissza mész dolgozni, te akkor is anya leszel és feleség. Te nem teheted majd meg, hogy felrakott lábakkal TV-t nézzél, csak mert "egész nap halálra dolgoztad magad"! És minél jobban együttműködnek a szülők, annál több idő marad az együtt töltött percekre, órákra, pihenésre, kikapcsolódásra. Tehát ha a férjed nem változik akkor bizony alkalmatlan arra hogy neked a TÁRSAD legyen, a gyeremeketeknek pedig az édesapja. De ne csüggedj az ilyen" apáknak" a későbbiekben "meghálálja" majd a "gondoskodását" a gyermekük. Viszont én elég erősen elgondolkodnék, hogy vajon egy ilyen emberrel akarom e leélni az életemet? Minden jót és sok sikert kívánok nektek!

Utolsó vagyok és szívből remélem hogy nem bántottalak meg mert nem ez volt a célom, csak szókimondó vagyok és kemény sajnos ez nem mindíg jó. Nagyon sajnáltalak a szomorú soraid miatt, és kívánok nektek nagyon sok örömet és boldogságot és örülök ha segíthettem üdv.

Ki volt az a "kedves", aki már megint lepontozta a teljesen jó és normális válaszokat?