Próbára teszi / tette a házasságodat (kapcsolatodat) a baba érkezése?

a kialvatlanság de nem az első időben hanem a fogzás beindulásakor

a babával kapcsolatban nem veszekszünk a ruhákkal kapcsolatban én döntök turiból veszem őket igy anyagilag apa sem érzi magát rosszul

a közös vásárlások - babakocsi - bútor közös döntés

az egyetlen feszültség hogy kevesebbet szeretkezünk és neki hiányzik de erőt vettem magamon és ha nem is bújunk össze változatosabban vagyunk együtt szóval megoldottuk és még annyi hogy nem csak szülők vagyunk hanem szerelmesek is időnként eljárunk ilyenkor a mama vigyáz a babára - már 20 hónapos- ezt nem tudnám kihagyni !!!

A legelső hónapban voltam én nagyon zizzent.

a babánk majd egy hónappal korában jött, nem igazán készültem fel rá.

Mindenért a férjem volt a hibás, kialvatlan voltam, veszekedtem vele.

Aztán leültünk egy délután, én bocsánatot kértem, mert így viselkedtem, pedig tényleg elég sokat segített, mikor nem dolgozott.

Magamban kellett felismernem hogy valójában milyen szörnyen viselkedek.

Azóta minden rendben szerencsére, ő is türelmesebb lett, mikor látta a szándékot bennem, hogy akarok változtatni.

De , ha akkor nem beszéljük meg, nem tudom hol tartanánk már.

2. vok.

ha van megjegyzés az nem az igazi...

mi nem csak eljárunk hanem amig kicsi volt két szoptatás között könyvesboltba vagy csak úgy sétálni esetleg úgy bevásárolni hogy anyósom tolta a bev. kocsit benne a hordozóban az unoka mi meg nézelődtünk és vásárolni igy ő is tudott ezt a mai napig igy tesszük mondjuk mi vasárnaponként is összejárunk hálIstennek áldott jólelkü anyósom van .

Nálunk nincs gond, leszámítva, hogy néha nekem sok, hogy nem látjuk apát a munkától, és kiborulok. Ez pár havonta előfordul, akkor apa kicsit jobban figyel pár napig aztán nem változik semmi, megy tovább az élet.

Kettesben sosem voltunk sehol, pedig nagylányom már 2 éves . Most talán augusztusban kapunk anyumtól 2-3 szabad éjszakát, alig várjuk:-))

Nem érzem úgy, hogy rossz irányban változott volna a kapcsolatunk, inkább jobban összetartunk.

Nem igazán van segítségünk, így kettesben nem voltunk még sehol, mióta megszületett a fiunk.

Viszont minden reggel kettesben kávézunk a teraszon, mindig kimegyek vele, ha megy cigizni és mikor elalszik a baba együtt netezünk, beszélgetünk, stb. Mindketten elfogadtuk, hogy nekünk ennyi jut most és nem lemondásként éljük meg, hanem természetes dologként.