A modern kor anyukája császárral szül, nem várja meg a 6hetet az összebújáshoz, sem a sporthoz, kevés ideig szoptat, nem ül otthon, hanem mászkál. Mire alapozták ezt?

Repedt a méhfalam, szakadt a méhszájam, de a következőt is hüvelyi úton szeretném szülni, mert csodálatos élmény volt a fiamat megszülni.

Sajna allergiás a tejemre, így nem szoptathatom, egy speciális tápszert kap, nagyon nehéz feldolgozni, de adott körülmények közt neki ez a legjobb. (Nekem megszakad a szívem, hogy ott vannak a lefagyasztott tejek, minden sírásnál beindul, spriccel a cicim, nem győzök fejni...

7 hetes és a sérüléseim miatt még hetekig nem bújunk össze a férjemmel.

4 hetesen vittem először emberek közé, addig ha voltunk is sétálni csak az utcára vittem, senkihez nem mentünk be, nem vittem boltba, ide-oda (orvost kivéve). Fokozatosan volt levegőhöz, majd emberekhez szoktatva. De most sem engedem, hogy a kezéhez, vagy az arcához érjenek, illetve megkérem, aki meg akarja fogni, mosson kezet. Idegennek nem adom oda.

Az egyetlen, amit nem tudtam kivitelezni az a 6 hét pihenés. Segítség híján a magunkat és a háztartást el kellett látni, papírokat elintézni, orvoshoz hordani. 4 naposan visszakerült a kórházba, 3 napot ültem az ágy mellett a friss sebeimen egy vasszéken, mert nem volt biztosítva, hogy valahol lefeküdjek én is. Végül egy rácsos gyerekágyban kaptam helyet a kórteremben és ott velem alhatott a baba. A pihenésről ennyit...

Az 5és fél kilós gyerek éjjel-nappal rám van kötve, mert hol fájdalmai vannak, hol elszürkül, mert nem vesz levegőt. Aki így megoldja a nem emelés, kímélést, az előtt le a kalappal.

A császár az egy olyan dolog ami sokszor elkerülhetetlen.Azt nem értem miért probléma ha nem ül otthon miért kéne otthon ülnie? Ez is egyéni nyilván nem vinném egy bevásárlóközpontba a pár hetes babát de a séta meg ilyesmi miért ne férhetne bele?

A szoptatás megint egyéni kérdés nem hiszem,hogy bárkinek köze lenne ahhoz a másik szoptat-e ha igen meddig.

A sport az jó dolog és ha a doki engedélyezi az anyuka jobban érzi magát tőle miért is lenne baj?

Az összebújás is egyéni,nekem pl fájt a gátsebem még 2 hónap után is.

Én modern anyukának tartom magam, de szerintem nem ezek a dolgok határozzák meg a modern jelzőt, amik a kérdésben fel vannak sorolva.

Angliában élünk, második babánkat várjuk. Itt az anyák kb 30 %-a kezd szoptatni szülés után, de a baba fél éves korára már csak 3 %-uk szopik. A kórházból egy sima szülés után pár óra múlva hazaengednek és a kis család nem haza siet a pár órás babáva, hanem a Pub-ba. Anyuka a pultot támasztja, mert ülni nem tud, baba a hordozóban a földön. Pár napos babákkal mennek a Tescoba, vasárnapi ebédre éttermekbe, játszóházba a nagyobb tesóval. Ezeken az újszülötteken nincs kissapka és zokni, hogy szokják csak. Aztán olvasok olyat, hogy 6 hetesen tüdőgyulladásban meghal a baba és a szülő a kórházat perli. Mondjuk tény, hogy az egészségügy is egy borzalom. Alulképzett orosok, ápolók...na de ez más téma.

Ahhoz képest, hogy én itt miket látok, hallok, tapasztalok, a magyarországi modern anyák is csak kismiskák az itteni normál anyákhoz képest. Itt tényleg mindenki úgy gondolja, hogy a baba érkezett a családba, alkalmazkodjon ő. Az már mindegy, hogy nem a baba kérte, hogy jöhessen, hanem érkezéséről a szülei döntöttek. Ugye.

A 64%-os korábbi válaszoló, egyben felháborító és vicces is. A még meg nem született gyermekét olyan jelzőkkel illeti, hogy gusztustalan, meg kinek hogyan nem fog lógni a s*ggébe. Az már más téma, hogy amíg nincs gyereke az embernek, van egy biztos elképzelése a jövőről. Aztán ahogy nő és szeret minket a gyermekünk és imádjuk mi Őt, úgy adjuk fel az elképzeléseinket, sőt az elveinket is. :) Arról nem is beszélve, hogy amikor a mi gyerekünk 1 éves, akkor rá jövünk, hogy az 1 éves még nem nagy, hanem még bőven baba. Még a két éves sem nagy! Ugyan kérem!

Szóval én, modernségem ellenére, szeretnék sokáig szoptatni (boldog is volt a védőnőm), nem fogok az 1 hetes csecsemőmmel plázázni, de nem is ülünk a lakásban 6 hétig majd. A tesót oviba kell majd vinni, szóval sétálni biztosan korán kezdünk majd. Progis császárral fogok szülni. Ennek előzménye, hogy az első szülésem sürgősségi császár volt, és az, hogy egyáltalán nem bízok az itteni rendszerben. Inkább egy műtét. mint hogy ne legyen egészséges a babám.

Az én környezetemben elég vegyes a felállás. Szülés tekintetében, úgy látom, azért alap a természetes szülés, van, hogy valami miatt nem sikerül, de egy ismerősöm sem akart kimondottan császárt.

A szoptatás talán fele-fele arányban van, viszont, aki szoptat, az többnyire évekig, tehát itt a "középső" megoldást nem sokan választják.

Sportolni normál keretek között jár, aki jár, nem kéthetes gyerek mellől.

6 hetet én sem voltam otthon, nyáron született a fiam, kb. kéthetes volt, mikor kivittük, én addigra közel voltam a depresszióhoz, napelemmel működöm, de az összes függöny be volt húzva egész nap, hogy 40 fok alatt maradjon a lakás. Teljesen befordultam volna, ha végig itthon ültem volna. Ha kimentem, csak gyerekkel együtt tettem. De az ismerőseim közt nagyrészt többgyerekesek vannak, az megint más felállás, sok esetben nem kényelmi szempontok döntenek, hanem a nagyobbak miatt muszáj menni.

Amit általánosabbnak látok, az a külön szobában altatás és - ha kell - éjjel sírni hagyás. Többnyire nem szülés után, hanem a gyerek 6-8 hónapos korában jutott el ide az ismerőseim kb. 3/4 része. A maradék 1/4 együtt alszik az akár 2-3-4 éves gyerekkel is, ha a gyerek igényli.

A bölcsi is elég megosztó dolog. Az együttalvók közül senki nem adta be a gyereket. A különalvók közül is kevesebben vannak, akik tervezik a bölcsit. Van, ahol muszáj, van olyan is, ahol kihagyhatatlan(nak tűnő?) állásajánlat érkezett.

Én ugyan nem terveztem egy trendhez sem csatlakozni, de a fiam kikövetelte magának a kötődő nevelést, úgyhogy gyakorlatilag együtt alszunk, szopik, hordozom, eddig hosszabb időre nem bíztam rá senkire, úgy látom, még nincs készen rá. Viszont nemsokára elkerülhetetlen lesz, mert érkezőben a testvére. 15 hónapos.

Elolvastam a kérdést, teljesen összefüggéstelen egyveleg van benne, nem is értettem elsőre, hogy miért pont ezek a dolgok vannak egy csokorba összegyűjtve. Aztán persze leesett, hogy itt a kérdező kis életéről, hiányosságairól, kudarcairól vagy éppen sikereiről van szó.

Én a munkaidőm felét babákkal és anyukáikkal töltöm, a babák enyhébb vagy súlyosabb eltéréssel vannak nálam, bizton állíthatom, hogy mindenféle anyukatípussal találkoztam már, mindenféle hozzáálással a szüléssel, szoptatással, gyerekággyal stb kapcsolatban. Több száz anyuka fordult már meg nálam, de a kérdezőhöz hasonló primitív, intoleráns, együgyű, szűk látókörú anyukával szerencsére még nem hozott össze az élet. Nem tudom mi okozza ezt a frusztrációt benned, kudarcot vallottál mint anya, feleség, dolgozó nő vagy bármi más, de egyértelműen segítségre szorulsz. Keress fel egy pszichológust, amíg még nem késő.

Összevissza vannak a dolgok a kérdésbe összegyűjtve. Támogatom, hogy elsősorban, ha nincs komplikáció akkor természetes úton a legjobb szülni. Én is így szültem reggel, este már fel-le rohangáltam, míg a császáros szobatársam mondogatta, hogy mennyire irigyel, nagyon nehéz volt neki. A szoptatás is nagyon fontos, de ha valakinek nem megy, elapad akkor ne szaranyázzunk már! Egy csomó kérdésnél láttam már, hogy írják, hogy akinek elapad a teje, az milyen anya már, mert mindig minden anya vissza tudná hozni, csak nem akarja. Nem, ez nem így megy, igen is van olyan, hogy hogy a fél tgyást arra tejserkentő szerekre költöd és fejsz mint állat, de elapad.

Az egy ágyban alvás, viszont teljesen más téma. Megértem, és elfogadom, hogy valaki együtt alszik a gyerekével, de én nem tenném, és nem tartom helyesnek. Így nőttek fel generációk, én is kiságyban nőttem fel, a kórházban is külön alszanak a babák és az én fiam is külön ágyban alszik, szereti az ágyát, végig alussza benne az éjszakákat 7 hetes korától. Ne keverjük már ide az alapvetően elvárható anyai teendőkhöz!

Kedves utolsó! A kisfiam 2 hetes korától végigaludta az éjszakákat, ami 10 órát jelentett. Ugyanígy gondolkodtam az együttalvásról, mint te. Aztán megszületett a kislányom, aki szintén a külön szobájában volt, és éjszaka minimum 5x kelt fel. Ne firtassuk az okokat, a gyerekek külónbözőek. Pár hónap után bizony együtt aludtam vele, mint a sicc, hogy másnap el tudjam látni a gyerekeket.

És, amíg ki nem jöttek a fogai, bizony maradt is ez a felállás.

Szóval, jó, ha vannak elveid, de azok bármikor borulhatnak.

Nekem volt a legnagyobb szám, amikor arról volt szó, hogy különalvás, aztán az élet úgy hozta, hogy másként alakult, pedig elég határozott ember vagyok. De a fáradtság, alváshiány nagy úr, pláne, ha nem egy gyereked van.