Anyukák, ti nem unatkoztok otthon?

Szerintem ne legyen lelkiismeret-furdalásod, hiszen törődsz a babával, gondos anyukája vagy és még házimunkára meg a párodra is marad energiád (szerintem ez inkább elismerésre méltó), és ugyan ki vethetné a szemedre, hogy vágysz másféle időtöltésre is? Az én szememben ez abszolute normális, mások vagyunk, és az ,hogy téged nem elégít ki csupáncsak a babázás, nem hiszem, hogy gondot kéne jelentsen.Ne gyötörd magad emiatt és ne szégyelld. Sokan vannak ám ugyanígy...

Találj valami hobbit, ami kikapcsol, olvass vagy menj el esténként kocogni egy kicsit, vagy akármi. Mindenkinek szüksége van olyan elfoglaltságra, ami feltölti. Így újult energiával lehetsz jelen a kicsinél, meg a párodnál, mindenki profitál majd belőle. Meg aztán jön a nyár, bővülnek a programlehetőségek (akár babával, akár nélküle). Szervezkedj, intézkedj, öteltej a pároddal, barátnőkkel, ismerősökkel, kutakodj a környéken, hátha rábukkansz valami jóra. Én sok kedves ismerőst és kellemes időtöltést szereztem magunknak, csak mert nem bírtam már otthon ülni nap nap után... :)

Ohh.. bár én unatkozhatnék már otthon egy babával :)

25/N

Megértelek bár én most pont fordítva vagyok...

Én babám is 9 hónapos, de én meg pont most kezdek kicsit magamra találni (bár gyanítom lesz ez még így se...)

Nekem inkább amiatt van lelkiismeret furdalásom, hogy nem foglalkozok már teljes erőbedobással vele. Délelőtt itthon vagyunk és amíg ő felfedezi a lakást és tök jól elvan magában, addig én lakást rendezgetek, ötletelek miket csináljunk majd nyáron; elkezdtem rajzolni amit sose tudtam, de rájöttem, hogy nem is olyan nehéz :D. Furulyázni tanulok, meg szakmámban is ideje lenne kicsit fejleszteni magam.... persze ezeket mind úgy csinálom, hogy közben megyek a baba után egyik szobából a másikba, hogy fél szemem mindig rajta legyen, vagy hagyom, hogy közben mászkáljon rajtam, stb-stb :D:D De amíg nem igényli, hogy kifejezetten vele foglalkozzak, addig csinálom ezeket.

Ha szól, hogy anyázhatnékja van, akkor persze megyek, nagyokat hentergünk az ágyon, mondókázunk, énekelünk, stb-stb...

Aztán sétálunk, ami mondjuk uncsi, hogy ugyanazokat a köröket rójuk minden nap, de elmegyünk kicsit boltba, játszóterezni, ami tök új neki is meg nekem is... lassan itt az ideje, hogy nagyobb kirándulásokra is elmerészkedjünk, ahova eddig nem "mertem" vinni... stb-stb...

Huhh... nna de nem ömlengést kértél, bocsi... csak gondoltam merítesz pár ötletet vagy egy kis erőt a leírtakból... egyébként tök megértelek, nagyon sokszor rám is rám jön ez a dolog, de aztán jönnek az új dolgok, ahogy nyílik ki a világ számára és olyankor egy kis időre megtörik a monotonitás. :)

Szóval ha tanácsot kéne adnom akkor talán azt mondanám, hogy egy picurkát próbálj önzőbb lenni. Igen kell a rendszeresség a babának. Ez ad egy elég szoros keretet a napnak, de próbáld megtalálni a keretben a "lyukakat" amiket te is élvezhetsz. Pl. séta idején menjetek olyan helyre amit te is élvezel, emberek közé, stb... :)

Hát nekem 3 gyerekem van, rengeteg házimunkám, lecke-kikérdezésem, oviból hazahozatalom, de a kicsikémet minden héten Ringató foglalkozásra viszem, ahol más anyukák is vannak, és nekem ez a hét fénypontja. Minden nap van valami, amit várok: vagy egy esti műsor, vagy az, hogy locsolgatom a virágaimat, vagy az, hogy reggelente futok, és így elrohan a nap.

Hidd el, ha majd elkezd járni, beszélni, játszótéren játszani, és olyan programokat ad, amik kényszerűen kimozdítanak Téged vele együtt és Te látod az örömét, vágyni fogod az érzést újra, meg újra. És addig már nem sok van hátra. Kitartást! Abba se akarod majd hagyni, hogy vele legyél. Meg fog nevettetni, hozzád fog bújni, puszit fog adni, ügyeskedni akar majd, hogy elnyerje a dicséretedet, tudatosan magára irányítja a figyelmedet és idővel mondani fogja, hogy szeret. Nekem ez szinte drog. :)

Kutya? Főleg nagyon kicsiknél testvérpótlónak is nagyszerűek, illetve a gyereket is leköti, lemozgatja.

Még egyetemista koromban volt egy kutyám, egy barátnőmnek pedig kisfia. Mindketten ugyanazzal a problémával szembesültünk: le kéne mozgatni őket, szórakoztatni és nem mindig van rá energiánk. Összeengedtük őket egy parkban. 2 óra nyugi, hazaérve a kutya és a gyerek is felborult és reggelig csend volt. Akkor rendszeresítettük ezt.

Most terhes vagyok, de a gyerek kb fél éves korában szeretnék beszerezni egy kutyát is.

9-es azt ugye tudod, hogy a barátnődet nem a kutyád töltötte fel, hanem a te társaságod? A kérdezőn egy háziállat nem fog segíteni. Sőt talán még rosszabb is lesz, mert pl játszótérre nem is mehetne majd a gyerekkel és a kutyával egyszerre.

Nyilván vannak kisgyerekes-kutyás anyukák, akik megoldják, de szerintem mikor valakinek a szociális kapcsolatok, a felnőtt társaság hiányzik, vagy a saját magával törődésre, kikapcsolódásra van igénye több a baba mellett, akkor nem az a megoldás, hogy beszerez egy kutyát...