Anyukák, ti nem unatkoztok otthon?

Az unatkozást nem klasszikus értelemben gondolom, inkább a mindennapok monotonitása az, amit rettentően unok. Minden nap ugyan olyan, nyilván próbálok változatosságot vinni a mindennapokba, de egy 9 hós babának kell a napi rendszerességel, amelyhez nekem is alkalmazkodnom kell.

Amikor ébren van, akkor vele foglalkozom, játszunk, zenélünk, de kicsit unom már ezredjére is várat építeni neki, amit ő leborít, flakonokkal csörömpölni, miegymás. Amikor alszik, akkor a házimunkát végzem, vagy netezgetek kicsit, de már ezek is annyira unalmasak ... esténként alig várom, hogy hazaérjen a férjem, én pedig elmehessek kicsit sétálni, vásárolni Egyedül (már az feltölt, ha egymagam lemehetek a kisboltba), vagy ha letettük a gyereket aludni, akkor felnőttel beszélgethessek.

A fentiek miatt persze lelkiismeretfurdalásom is van, hogy hogy lehetek ilyen, miért nem élvezem ezt az egészet. Persze rengeteg vidám pillanatunk van, imádom a gyermekemet, de valami mégsem jó. (nem, nem vagyok depressziós)