A modern kor anyukája császárral szül, nem várja meg a 6hetet az összebújáshoz, sem a sporthoz, kevés ideig szoptat, nem ül otthon, hanem mászkál. Mire alapozták ezt?

Szerintem is efelé haldunk.

Én ezt az irány nem követem, de szerintem is több lesz az ilyen anyuka,aki -és ez kimaradt a felsorolásban- egy éves kora körül bölcsibe adja a kicsit, mert "dolgoznia kell.

Ezt az oldalt olvasva sokakban tényleg ilyen kép alakulhat ki, de az életben, tapasztalataim szerint azért nem egészen így mennek a dolgok. Összesen egy ilyen anyukát ismerek, aki az általad leírtak szerint gondolkodik, de ő sem ilyen sarkosan.

Olyan környéken élek, ahol rengeteg a kisgyerekes, többségük értelmiségi, tájékozott ember. Valóban sokak szülése végződött császárral, de ennek minden esetben volt indoka. Tudok olyanról, aki nem tudott szoptatni, és ez nagyon fáj neki, de a többség 1-1,5 évig szoptat. És ami a legnagyobb kontraszt az ide írogató, és az általam ismert anyukák között: egyetlen, ismétlem, egyetlen olyan anyát sem ismerek, aki hosszabb-rövidebb ideig ne aludt volna együtt a gyerekével. Van, aki csak pár hétig, más még a 4 évesével is együtt alszik - ő egyébként csecsemőként szigorúan külön altatta és sírni hagyta a kisfiút, aki szegény nagyon érzékeny lélek, és ez úgy megviselte, hogy 2 éves kora óta sokkot kap, ha egyedül hagyják éjjel. Ez persze egy olyan téma, ami "ciki", mert az a divatos, ha a gyerek egyedül alszik el, és nyikkanás nélkül végigalussza a saját szobájában az éjjelt, de ez kisgyerekkorban inkább kivétel, mint szabály.

Szerintem az általad leírt módszer inkább néhány generációval ezelőtt volt általános. Nagyanyáink még valóban cipelték a 6 hetes gyereket tömegközlekedéssel kora reggel a vállalati bölcsibe, és még minket is szigorú rendszer szerint etettek, sírni hagytak, csak akkor vettek ki a kiságyból, ha a napirendben épp az következett stb. Ma már ez nem jellemző szerencsére.

Kulfoldon elek,itt valoban igaz nehany pont a felsoroltakbol.Az ismeroseim kozul mindenki csaszarral szult,es senki nem szoptatott,a tobbseg egy napot sem.Sot 1-2 honappal szules utan sokan mennek is vissza dolgozni.Itt mondjuk nincs is gyes vagy gyed,ha 1 fizetesbol nem tud megelni a csalad nem nagyon van mas valasztas.Sot a piciket mar nehany honapos kortol felveszik magan bolcsibe.

A fiammal meg en is itthon maradtam 1,5 evig,termeszetes uton szuletett es szoptattam egy ideig.Akkor meg jol megvoltunk 1 fizetesbol is,de lenyegeben szinte semmink nem volt.Minnel tobb tulajdona van az embernek,annal tobbe kerul a fenntartas is.Igy a tervben levo kistesoval sajnos csatlakozok majd a "trendhez",programozott csaszart szeretnek, 1-2 honap mulva megyek majd vissza dolgozni,igy a szoptatas is kimarad(bar ezt nem banom).

Szerintem azert Magyarorszagon ez nem lesz rovid idon belul jellemzo,hacsak el nem torlik a gyedet.

" Minnel tobb tulajdona van az embernek,annal tobbe kerul a fenntartas is.Igy a tervben levo kistesoval sajnos csatlakozok majd a "trendhez",programozott csaszart szeretnek"

A fenntartási költségekhez, már ha lehet ilyenről beszélni gyerekek esetében, hogy jön már az, hogy akkor a második programozott császár lesz?

Nagyobbik gyermekem hüvelyi úton született, könnyű szülés volt, viszont szoptatni sajnos csak 2,5-3 hónapig tudtam (már ennek a végén is kellett tápszeres kiegészítés), második gyermekemmel sürgősségi császár volt, őt 8,5 hónapig szoptattam. Második decemberi, vele kb. 1 hónap után mentem sétálni, nagyobbik áprilisi, őt kb 3 hét után vittem ki - de már előtte is kapott persze friss levegőt mindegyik.

Most szeretnénk még egy babát, és az eddigi tapasztalatok alapján szeretnék hüvelyi úton szülni és sokáig szoptatni - ha ezek nem jönnek össze, az nem azért lesz, mert nem így akarom, hanem mert a sors közbe szól.

No megint egy lepontozós topic.

Meg lehet nézni a statisztikákat, hogy merre haladunk, mennyivel nőtt a császárok aránya, és mennyire lecsökkent a szoptatás, nemzetközi szinten.

Nálunk? Én szültem így is úgy is, nem csak rajtam múlt. Sokan félnek a szüléstől és választják a császárt tény. Szoptattam 13 hónapig lányomat, ill fiam nem tudott szopizni így üvegből kapta a tejet( csak azt) egy évig. Egyébként külföldön, ha az első császáros baba volt, az anyuka dönthet arról, hogy a második mi legyen, és nyilván a császárt fogja választani.

De csak a kötödő nevelés a jó, aki nem eszerint neveli a kicsit az pocsék anya? Egyik ismerősöm, kötödve nevelte a kissebbik lányát, már ha vele volt, mert 5-6 hetes korában passzolta a nagyinak a kicsit, ment vásárolgatni, ügyeket intézni stb, és 13 hónaposn bölcsibe adta, de igen igény szerint szoptatta , egy ágyban aludtak, és hordozta -már ha éppen ráért a kicsire-. Igen ő (is, akárcsak mi) diplomások, 200 nm es palotában lakik, vállalkozó apuákával, de "dolgznia kell".

Én pont azt látom,hogy az ide írogató kötödő nevelés párti anyukák akik állandóan lefújjolják, lepontozzák azt aki nem az ő elveiket követi.

Tény, hogy egyre tóbben választják a császárt, és fizetnek érte. Az orvosnak jobb, mert nem kell asszisztálni egy szülésnél, hanem tervezetten műt, és be tudja osztani az idejét. Aztán azt mondják, hogy mert veszélytelenebb a műtét. Hát nem, csak kényelmesebb az orvosnak. És egyre tóbben kezdenek el sportolni róviddel szülés után, mert háta legfontosabb a külső, a gyerekre meg addig vigyáz valaki. Ezt látom a kórnyezetemben, és nem értem.

Gyereket vállalnak, mindent megtesznek érte, hogy összejöjjón, de utána nem győzik lepasszolni a babát, depressziösok lesznek, nem tudnak vele mit kezdeni.

Én még nem szültem, de mondjuk természetes úton szeretnék.

Szoptatni max 1 évig szeretnék, mert utána már undorító, hogy "nagy gyerekek" csüngenek az anyuka mellén. Az a kicsiknek való.

Az összebújással, sporttal sem várnék 6 hetet. Amikor már úgy érzem, erős vagyok hozzá, csinálnám.

A közös ágyunkba semmiképpen nem tenném be a gyereket. Van neki is ágya, aludjon ott.

És nem támogatom, hogy ahova megyek, oda jön a gyerek is. Nem jön. Van nagymama, bébiszitter, van aki vigyáz rá.

15-ös vagyok.

Én otthon voltam mindkét gyerekkel 3 évig. Anyagilag nem volt egyszerű, mert nyilván ha visszamegyek dolgozni a keresetemmel jobban jártunk volna, mint a gyes-sel, de megoldottuk (nem vettünk felesleges dolgokat stb, amire kellett, arra jutott). Második gyerkőcnél tanultam, kb.9 hónapos korátol 2 hetente 2 napot voltam suliban, addig nagyi vigyázott rá, de a tanulást, beadandókat stb. általában éjjel oldottam meg, a napközbeni idő az övüké volt. Ha valahova mennem kellett, vittem magammal a kicsit, ha tehettem (nagyobbik ovis volt), hogy ne másra hagyjam...

Senki nem állítja, hogy aki nem kötődve nevel, az rossz anya - de akinek csak arra való a gyerek, hogy fel tudja mutatni és megfeleljen az esetleges családi, társadalmi, stb elvárásnak, annak szerintem felesleges. Ha valaki nem tud sok időt tölteni a gyerekkel, keveset is minőségivé teheti. De ha nem is akar, az számomra nem érthető, szerintem azt igenis megsínyli a gyerek.