Anyukák, veletek volt ilyen? Van, hogy a baba miatt romlik meg egy kapcsolat? Ne járjunk oda?
Az anyámról lenne szó...Amikor kiderült,hogy terhes vagyok,megváltozott a kapcsolatunk.Előtte sem volt felhőtlen,de azóta borzalom.240 km-re lakik tőlünk,úgyhogy a látogatások nem gyakoriak,de ha beszélünk,akkor rendszerint kiborulok.Mindenbe beleszól.
Már a terhességem alatt is kezdte.Magánkórházban voltunk,ezzel az volt a baja,hogy miért fizetünk milliókat,amikor máshol ingyen van.Rettegtem a szüléstől,ezért programozott császárom volt,megkaptam,hogy hisztis vagyok és ha más kibírja,én is túlélném.
Mondta,hogy kivesz 1 hét szabadságot és eljön hozzánk.Mondtuk,hogy nem szükséges,megvagyunk nélküle.Ezen is megsértődött.
Olyanokba köt bele,amihez semmi köze nincsen.Folyton azt hallgatom,hogy miért veszem fel a picit,ha sír,miért nem velünk alszik,miért nem főzök,miért megyünk egész nap,miért nem vagyunk soha itthon,miért kell takarítónő,amikor egy nőnek a főzés és a takarítás is a dolga,nem csak a vásárolgatás és a barátnőzgetés.És ehhez hasonló felesleges kérdések,"tanácsok".
Már többször mondtam neki,hogy nem kell tanács gyerekneveléssel kapcsolatban,de az a válasz,hogy "dehogynem,hiszen fiatal vagyok".Tény,hogy az vagyok,de nem kortól függ,hogy ki milyen anya.
Úgy érzem,mintha direkt idegesítene.
Nem tudom,mit tudnék tenni,hogy ne legyek tiszta ideg,ha már csak csörög a telefon.
A férjem szerint egy ideig hanyagoljuk a beszélgetést vele és ne is menjünk hozzájuk.
válasza:Sok mindenben egyetértek anyukáddal...
De ha ennyire zavar hogy beleszól, mondd el neki. Ha akkor is folytatja vagy elengeded a füled mellett vagy megszakítod a kapcsolatot.
válasza:
válasza:Nem a baba miatt romlott meg a kapcsolatom az anyámmal, de az első baba érkezése felerősítette a köztünk lévő feszültséget, és a sok éve ki nem mondott ellentétek napvilágra bukkannak ilyenkor.
A szituációnk majdnem hogy azonos volt, a legfőbb probléma abban állt, hogy anyám nem akart "elengedni", és hogy magát fontosnak állítsa be, úgy irányította a szituációkat, hogy nekem "szükségem legyen rá".
Szerintem nálatok is hasonló lehet, a "fiatal vagy még" azt jelenti nála, hogy "rám van szükséged, majd én megmondom mit hogy csinálj".
Amire rájöttem, hogy ez nem tudatos bosszantás a részéről (ezért nem is érti, amikor megmondod neki, hogy nem kell tanács), hanem ez róla szól. Nagyon egoista, és tudat alatt csinálja ezeket a dolgokat, nem körmön fontoltan.
Talán annyi a különbség, hogy az én anyám egyedül van, ezért több ideje volt ránk telepedni.
Sajnos meg kellett húzni a határokat, és ez azzal járt, hogy most a kapcsolatunk nagyon gyér. Mert ha egy kicsit is beengedjük jobban az életünkbe (ami az unokák miatt nem lenne annyira rossz), akkor lehetetlenül kezd viselkedni.
Így a kilométerek miatt nehéz lehet, mert tényleg menni kell, meg ha már mész akkor nem egy napra.
Nálunk ő szokott jönni, egy-egy délutánra, olyan két havonta. Játszik az unokákkal, vacsorázik, aztán haza megy és ennyi.
Néha beszélünk telefonon.
Nekem sok évembe és egy terápiába került, mire le tudtam válni róla, és most sokkal jobb. Már nincs gyomorgörcsöm, ha cseng a telefon, igaz nem is cseng túl gyakran.
Nekem annyi a bánatom, hogy tudom, hogy ő nem érti, mi (volt) a baj, de ezzel sem tudok mit kezdeni, mert megírtam neki levélben egyszer, de az sem sült jól el (a beszélgetések nem sikerültek soha jól, mert ott gyorsan lehengerelt mindig valamivel, amire nem tudtam megfelelően reagálni, bár idő közben ez is jobban megy)
Nehéz lesz, de el kell indulnod, és valahogy élni a saját felnőtt életedet, és megtanulni azt, hogy ne legyen rád hatással az, amiket rólad mond. És tudni azt, hogy jogod van nem megmondani az indokaidat, amikor neki valami nem tetszik. (Mármint hogy mit miért csinálsz)
válasza:Igaza van sok mindenben. Mindenki fél a szüléstől, mégsem vágatja fel magát. Ha meg orvosilag bizonyítottan pánikol tőle, megcsászározzák ingyen. De ha már hisztiből felvágatod magad, nem milliókért kéne, hanem keresel egy sima dokit, aki 100ezerér is megcsinálja neked. De hát gondolom a te pénzed, te dolgoztál meg érte (remélhetőleg), arra költöd, amire akarod.
Még jó, hogy megsértődött az elutasításodon, bezzeg amikor a te sz*ros seggedet kellett törölni jól jött, hogy van egy anyukád, mi? Hálátlan vagy.
"miért kell takarítónő,amikor egy nőnek a főzés és a takarítás is a dolga,nem csak a vásárolgatás és a barátnőzgetés"
Ez komoly? Ahelyett, hogy vezetnéd a háztartást, barátnőzgetsz meg vásárolgatsz? Ezért aztán kellett a gyerek igaz? Csak dolgozni ne kelljen. Marha jó anya lehetsz, tényleg... Én sem hagynám szó nélkül, ha a lányom, akibe annyi energiát belefektettem, elbarmolja az életét.
Nem, nem kortól függ, hogy ki milyen anya, más is lehet olyan buta, mint te, akár 40 évesen is.
ma 11:42
Az a baj,hogy ritkán megyünk,de akkor sem több napra...Szóval fárasztó,mert ott aludni nem akarunk.
Én tudom,hogy nincs a tanácsaira szükségem,mert amíg nekünk jó így,addig így csináljuk.
A bátyámékkal ugyanezt csinálta,csak nekik rosszabb volt,mert ugyanabban a városban élnek.Úgy nézett ki egy napjuk,hogy anya reggel ment,ott volt 1-másfél órát,utána ment dolgozni,ahogy ott végzett,ment hozzájuk és órákat ott volt.A tesóm helyre tette,mert a felesége is ki volt,hogy nem volt szinte magánéletük.
Ezek a látogatások minimalizálódtak heti 1-2 délutánra.
ma 12:20
A magánkórházat azért választottuk,mert ott azért jobbak a körülmények,mint az államiban.A császárból könnyen felépültem,egyáltalán nem szenvedtem,pedig az anyámtól folyton azt hallgattam,hogy milyen szörnyű lesz utána.
Azért szerintem nem annyira szörnyű,hogy nem akartam,hogy az anyám,aki amúgy is idegesít és fejfájást kapok tőle 10 percen belül,ide költözzön egy teljes hétre.Új volt az egész helyzet nekünk,semmi kedvem nem volt még veszekedni is vele nap,mint nap.Szerintem jogom van eldönteni,hogy szeretném-e,hogy segítsen,vagy nem.
Ha megengedhetjük magunknak azt,hogy ne kelljen itthon főznöm és takarítanom órákat,attól még nem leszek sz.r anya és feleség.Az,hogy a kisbabás barátnőimmel megyünk sétálni és közben beülünk kávézni,elmegyünk nézelődni a boltokba,még nem jelenti azt,hogy a pici nem érzi jól magát.Ő is szeret társaságban lenni,ha nyűgös lenne és sírna,akkor nem mennénk.De örülök,hogy szocializálódik és nem sír,hogyha meglát egy ismeretlen arcot.
A baba előtt sem dolgoztam,úgyhogy nem ezért kellett.
Attól sem leszek rossz anya,mert egy héten van pár órám,amit csak magamra fordíthatok.
válasza: válasza:240 km.-re laktok egymástol, és ennyire bele tud szólni az életetekbe? Akkor ez csak rajtad mulik. Valószínűleg kicsit rájátszol. A telefont bármikor le lehet tenni. Talán ha lenne dolgod, akkor nem csinálnál magadnak problémákat.
Az írásodból úgy túnik, hogy túl sok időd van agyalni, és ezért generálsz problémákat.
Nekem az anyósom itt lakik a seggünkben, mindenbe beleszólna, ha hagynám, de mivel van elég dolgom, ezért rövid úton lerendeztem, hogy ne szóljon bele az életúnkbe. Ennyi, nincs gond.
Próbáld ki.
válasza: válasza:Megint a kilences válaszoló vagyok: nálunk egyébként egészen hasonló temperamentumbeli különbségek vannak anyummal, mint nálatok, mégis jól elvagyunk egymással, talán mert AKARTUNK jól meglenni... SOk mindenben nem ért velem egyet (pl. én is nagyon sokszor barátnőzök, folyton jövünk-megyünk - ez nem szocializáció egyébként egy picinek, jobb, ha tőlem tudod, ez nekünk, anyáknak szocializáció, azzal soha nem áltattam magam, hogy ez számára hasznos, inkább tudtam, hogy nekem szükséglet, és ha a babának sem rossz, akkor minden oké-, én sürgősségivel szültem ugyan az elsőt, de a másodikat, ha lesz, akkor tervezett császárral akarom, nem vágyok spontán hüvelyi szülésre, ebben sem ért velem egyet). Ennek ellenére mégis jóban vagyunk, minden eltérő álláspontunkat megbeszéltük, megvitattuk, néha össze is vesztünk, de soha nem tudnék fél óránál tovább haragudni rá... Ha a kiscsaj apukája ügyeletes, akkor mindig náluk vagyunk, minden nap beszélünk többször telefonon, és nagyon szeretjük egymást, ami pedig a legfontosabb: a kislányunk is imádja a nagyiját!!! Szerintem ahhoz lett volna a legkevesebb jogom, hogy az én kicsinyességem miatt őt megfosszam a nagyizás élményétől...
Ugyanígy anyósommal is remekül kijövünk, mert nem csak rólam vagy a páromról van szó, hanem a lányunkról is, ők pedig az ő családja is, ezért szerintem kötelességünk példamutatóan konfliktust kezelni (pszichológusként amúgy is ez a neuralgikus pontom), és nem haragban tölteni heteket-hónapokat...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!