Szülés utáni depressziója van? Miért szól be ilyeneket?
Mi nem terveztük a barátommal a picit,de megtartottuk.Most van egy fél éves kislányunk,akit imádunk.A terhességet szerettem,könnyen viseltem és a császárból is könnyen felépültem,nem viselt meg.
Kezdettől fogva jó baba,szeret ismerkedni,bárhol elalszik és nem volt sose sírós annyira.
A nővéremék viszont nagyon sokat vártak a babájukra,3 éve próbálkoztak.A terhessége is problémás volt,nehezen szült és a házasságában is gondjaik vannak/voltak.
Most van egy 3 hónapos kisfia,de valahogy furcsa vele is.Tegnap voltunk a szüleinknél egy családi ebéden (apukánk szülinapja volt) és a nagynéném kérdezte,hogy tudok ennyire fitt lenni a baba mellett,mert nem is látszik,hogy van egy lányunk.Erre közbeszólt a nővérem,hogy úgy nem nehéz,hogy se nem főzök,se nem takarítok otthon és folyton a barátnőimmel vagyok-Szerinte nem viselkedek anyaként,mert már kisebb korában is "úgy öltöztettem a gyereket,mint egy felnőttet" és tejem is lett volna,ha tovább próbálkozom.Ezeket arra értette,hogy nem rajongtunk annyira a rugdalózókért,azokat inkább alváshoz használtuk és tápszert kap a lányunk,mert nem volt tejem.Nem értem,éheztetnem kellett volna,hogy utána büszkén mondhassam,hogy szoptattam?!
Ez nagyon rosszul esett,mert jó anyának tartom magam.De már máskor is voltak ilyen és ehhez hasonló beszólásai,akkor elengedtem őket a fülem mellett.Viszont ez már igenis zavaró.Az anyagi helyzetünkre is tett megjegyzést,hogy úgy könnyű kishercegnőt csinálni a lányunkból,hogy mindenre van pénz.Én sem turkálok az ő pénztárcájukban,akkor ő se tegyen már ilyen megjegyzéseket,ráadásul mások előtt.
A férje mondta az én páromnak,hogy a tesóm nagyon megváltozott,sehova nem megy,csak ülnek otthon.
Ez lehet szülés utáni depresszió?
Ha az és nem kér/kap segítséget,annak lehetnek komolyabb következményei?
Beszéljek vele vagy próbáljam kerülni a vele való találkozásokat?
Nagyon várták ezt a babát,ezért meglepő,hogy ilyen lett.
Hát lehet hogy valami nem kerek..nem ismerem a nővéred..de ha tényleg ilyen sokat várt a babára, akkor gondolom évekig szenvedtek, várta a kis rózsaszín világát, ahol a baba szép, nyugodt..stb.Amerikai film szindrómának hívom ezt..nekem is volt egyébként.Csak a jóra és szépre gondoltam terhesen..erre üvöltés, szaros pelus, lehányt póló és társai jöttek.Egy mellbeverés volt amit éreztem! :) Persze azóta már 2 gyerekünk van, úgy hogy tulajdonképpen helyre jöttem..
Nekem is főznöm, takarítanom sőt még dolgoznom is kell.Nem egy leány álom az életem..ezek szerint a nővérednek sem.
Nem értem hogy ezért miért kell másnak beszólni..valószínűleg irigy is..
De mi az hogy nem kér segítséget?Te próbáltál neki segíteni?Tanácsokkal?Ruhával?Egy csomag pelussal?Vagy bármivel?Visszautasította?
Tulajdonképpen le ülhetnél beszélni vele..maximum többet nem fogtok..
Nekünk voltak ilyen babás barátaink..egy ideig eszme cseréztünk, aztán a csaj úgy elszállt, hogy ő mennyire jó anya, hogy mindenkit kizárt az életéből, és senkivel nem kommunikál, csak azzal aki osztja a nézeteit.És mivel én naponta nem öltöztetem át a gyereket 10x, adok a gyerekeimnek 1 éves korukban tejet és hagyom mozgásfejlődni őket, és nem nyomom vissza állásból ülésbe a gyereket 10 hónaposan, ezért én is ki offolódtam a társaságukból..de nem is bánom..
Problémáik vannak. És ezt szülés után főleg nehéz elviselni. Főleg, ha azt látja, hogy nálatok minden hiper-szuper. Minden, ami nektek összejött, saját sikertelenségének a tükre. Egyáltalán nem biztos, hogy depressziós, talán csak mérges a sorsra, és épp te voltál kéznél, akin ezt levezetheti. Ráférne biztosan egy kis kimozdulás, esetleg segíthetnél neki, vigyázhatnál a gyerkőcre.
Amúgy meg igen, tényleg könnyű úgy fittnek maradni, ha nem kell főzni, takarítani, és tudsz barátnőzni a baba mellett. Nem sértésnek szánom, de tényleg sokkal könnyebb, mintha 4 fal közé lennél zárva egész nap egy bőgőmasinával, mellette pedig ott a főzés-mosás-takarítás, és még pénz sincs annyi, amennyi szükséges. Szóval ebben igaza van. De felróni valakinek nem szép dolog az ilyet, mert ha ő ugyanazt megtehetné, amire neked van lehetőséged, gyanítom, nem lenne kérdéses, hogy melyik utat választja.
Szia....
Én csak tippelni tudok,lehet butaság...szerintem irigy lehet(csúnya szóval).Hisz ha összehasonlítod kettőtök életét akkor kiderülhet,hogy Te éled azt az életet amit Ö szeretett volna.
Ha jó volt előtte a kapcsolatotok akkor én megpróbálnék beszélni vele. Nem vádaskodni és dobálózni a sérelmekkel hanem megtudni mi bántja igazából.Lehet ha megtudjátok beszélni akkor megváltozik a kapcsolatotok.
Még az is eszembe jutott,hogy esetleg otthon a férjével vannak gondok.
A segítség alatt pszichológusra gondoltam,de amúgy én is próbáltam neki segíteni.
Pl. tegnap is panaszkodott,hogy nincs egy szabad fél órája se és utána kérdeztem anyukámat,hogy ő szokott-e vigyázni a kisfiúra,mert a lányunkkal nagyon jól elvannak a szüleim.De mondta,hogy a tesóm nem bízza rá soha,mert "ő nem azért szült,hogy utána lepasszolja".
Hívtam,hogy jöjjön el velem és a barátnőimmel délutánonként sétálni a picikkel (hasonló korú gyerekeik vannak nekik is),beülünk majd valahová és dumálunk,a gyerekek is jól elszoktak olyankor lenni.De mondta,hogy ő nem illik bele abba a társaságba és jobban szeret egyedül sétálni a babával.
Elfogadtam,nem sértődtem meg.De akkor meg minek panaszkodik,ha nem jó neki semmi?
Azt tudom,hogy a baba születése előtt voltak gondok a férjével is,azt nem tudom,hogy megoldották-e őket,vagy sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!