Miért hiszi anyós, hogy én nevelem ellene a gyereket?

16 hónapos a lányom, anyósék messzebb laknak, így havi 1-2-szer találkozunk. Olyan mintha anyóst nem szeretné a lányom. Apóst sem látja gyakrabban, vele mégis teljesen jól kijön a kicsi. Anyós folyton megy utána, meg azt hiszi, hogy beleülteti az ölébe és akkor ott egész nap elüldögél. Az én lányom nem az a típus, ő egész nap jön-megy, mindig van valami tennivalója. Most hogy itt voltak, ugye mindent úgy csinált a lányom mint szokott, jött-ment a lakásban, anyós meg egyfolytában követte. Ha bement a kicsi játszani akkor szaladt utána, de olyankor a lányom meg rögtön kiment a szobából, de szerintem azért mert ő nem játszik vele, hanem ott áll fölötte és mondogatja neki hogy "nem szabad, ne csináld, ezt csináld azt csináld", meg mindig könyvet akar vele nézegetni egész nap. Átjött a húgom is hozzánk ( ő a keresztanyja a kicsinek) és vele meg szépen eljátszott a kicsi. Anyós tiszta féltékeny volt, szinte kizavarta a húgomat a szobából, hogy most ő is játszhasson a kislánnyal. Páromnak is panaszkodott, hogy nem is foglalkozik a kisunokája vele, hogy ő itt van. Erre a férjem kikapta a húgom kezéből a kicsit, és átadta az anyjának, de 2 perc múlva már sírt is hogy le akar menni. Telefonon ha beszélünk, mindig ki van hangosítva és beszél a kislányunkhoz, de mostmár anyós azon is besértődött, hogy ilyenkor nem mond semmit a kicsi neki. Szerinte én vagyok az aki ellene nevelem. Eszem ágában nincs ellene nevelni, sőt én is mindig mondogatom neki hogy menj a mamához, játsz vele is. Lehet ha nem akaszkodna ennyire a kislányra akkor jobban ellenne vele?