Anyós-kérdés:tényleg én reagálom túl? Akkor se vehetem el a lányom, mikor már 2 kézzel nyúl utánam, és sír szegényke. Anyós inkább elfordul tőlem, viszi tovább a gyereket, aki siratgat.

Szia!

A gyerek téged akar, nálad nyugszik meg. Ilyen esetben a jó anyós rájön gyorsan erre és visszaadja a picit, kívülről "asszisztál" tovább . A szeretet nem abban nyilvánul meg hogy fogom és viszem, hanem hogy tudom mi a jó/ jobb neki!

Nálunk azt nem érti meg senki, hogy , ha átmegyünk akkor ne vegyék el rögtön a gyereket és ne kezdjék el egyből puszilgatni meg ilyenek. Akkor ordít.

Kb 10 perc után már nem fog óbégatni, de akkor sem érzi majd jól magát, hacsak le nem kötik valamivel a figyelmét.

Anyu férje szokta elvenni tőlem, akkor elkezd sírni, és nem akarja visszaadni, mert olyan édesen sír. Egyébként nagyon szereti a kicsit, nem nagypapa, mégis annak érzi magát. 4 fiút nevelt.

Szóval... Ez nehéz. De, ha úgy látod jónak akkor vedd el a gyerekedet anyóstól!!!

Nálunk is volt ilyen gond :)

Tudom, hogy le leszek hurrogva, de én beáldoztam pár perc sírást az ügy érdekében. Na nem annak az érdekében, hogy ne legyen konflikt anyóssal, mert azt én sem viselném el, ha hétről hétre látnám ahogy sír utánam a törpi.

Ő azt mondta megvígasztalja, én mondtam szabad a pálya. A gyerkőc persze nem nyugodott meg, így bizonyos idő elteltével átadta anyósom magától nekem, nem mondott semmit. Aztán a következő alkalommal ugyanez, megint átadta magától és belátta, hogy bár ő egy nagyi és a gyerek imádja, de az anyukája mégiscsak én vagyok. Tehát nálunk az jött be, hogy hagytam anyósomat a "gyerkőc alatt izzadni", míg magától belátta, hogy ez így nem fekszik annyira :)

Azóta, ha látszik, hogy gond van, átadja nekem rögtön .