Miért van az, hogy valaki amint kimondja, hogy a babája tápszeres, rögtön nagy lemondóan hozzáteszi, hogy sajnos? Olyan szörnyű dolog ez a mai világban?

Én úgy vagyok vele, hogy akinek megy, szoptat, akinek nem megy, az úgysem tud mit tenni.

Ezerszer inkább tápszer, mint az a kínlódás, amit itt egyesek leírnak a fejéssel meg a szoptatással. Nekem fontosabb, hogy a gyerekemnek kipihent, normális anyja legyen, minthogy még egy hétig szoptathassam.

Mi olyan rossz ebben?