Miért van az, hogy valaki amint kimondja, hogy a babája tápszeres, rögtön nagy lemondóan hozzáteszi, hogy sajnos? Olyan szörnyű dolog ez a mai világban?

Hol olvastad azt, hogy ez szenvedés? Nem az. A lehető legjobbat adom a fiamnak, ami tőlem telhető. Mert NEKI ez fontos, iszonyat cicifüggő, és hatalmas törést okozna nála, ha ettől megfosztanám még. Mivel allergiára hajlamos, közel nem biztos, hogy az első tápszer beválna, nem kísérleti nyúl. Jók a mai tápszerek, de soha nem fogják tudni összetételben az anyatejet utolérni. Nehezen jött össze a szoptatás, és voltak percek, hogy majdnem azt mondtam nincs tovább, de az életben vannak dolgok, amikért küzdeni kell. Egy percig nem bántam meg, főleg amikor a fiam szemembe néz és elégedetten gurguláuik, amikor cicizés jön.

A felsorolás pedig annak a válaszolónak szól, aki azt hiszi ez az egyetlen siker az életemben. Hát nem. Eddig minden összejött, mert akartam.

OOOO, te büszke sikeres szoptató anya! Te anyák legjobbika! Te végsőkig elmenő, te önfeláldozó, szenvedő, gyermekéért sokat éjszakázó ANYA! Te 12-es, te lenéző, mások felett sajnálkozó, lekezelő, indokolatlanul másokba rugó, földön fekvő embert megtaposó, gőgös, mindent tudni vélő.....szánalmas vagy!

Nem szégyen a tápszer, sőt, nagyon sokféle igen jó tápszer van, némelyik egyes dologban le is körözi az anyatejet, ami vitathatatlanul a legideálisabb táplálék egy csecsemő számára. De a szoptatás nem erény! Örülj, hogy van tejed és nem kell főzőcskézned, sterilezned, vagyonokat fizetned a tápszerért és ne gondold, hogy ezzel te különb vagy bárkinél is! Egy anya vagy, akinek mivel van teje kutya kötelessége szoptatni. Ennyi.

Kedves 12-es!

Én egy nagyon maximalista ember vagyok, és nekem is minden összejött amit akartam. Kivéve a szoptatást, pedig én is mindent megtettem. Vitatkoznék én azzal a 2%-kal egyébként, szerintem ezt azért mondják, hogy a nők ne higyjék azt, hogy olyan gyakori amikor valakinek nincs (elég) teje. Nekünk a baba is nehezen jött össze, és próbáltam magam azzal vigasztalni, hogy ha nem tudom (kizárólagosan) szoptatni, az még mindig sokkal jobb, mint mikor az volt a problémám, hogy miért nem esem teherbe, ill. miért ment el a babám. Sajnos a mai stresszes világban nagyon sokan nem tudnak szoptatni. Lehet, hogy nálam is a stressz volt az egyik ok, nem tudom, hiába tettem meg mindent, a kórházban megadták a negatív kezdő lökést. Hozzám is jött a szoptatási tanácsadó, és ő mondta, hogy nem szabad fejni...

Itthon aztán pár nap múlva elkezdtem fejni, attól indult meg végül a tejem, de nem lett elég akármit csináltam utána. És nem hiszem, hogy te pl. többet tettél volna mint én, mert azt már fizikailag lehetetlennek gondolom. Úgyhogy azt mondom örülj nagyon a szerencsédnek, mert igenis van aki mindent megtesz, de ennek ellenére nem sikerül.

12-es! Magyarázhatod bárhogy, de teljesen egyértelmű a hozzáállásod a dologhoz, és azokhoz, akiknek nem sikerült! Nincs itt semmi félreértés.:)

Két gyerekem van, mindkettőt igény szerint szoptattam, az elsővel simán ment, a másodikkal nem. Nem részletezem, tudom, hogyan kell szoptatni, mit kell próbálni, kihez kell fordulni. Mi itt mindannyian küzdöttünk, de bármilyen hihetetlen, nem sikerült. Hiába a statisztikád, meg a százalékok, - amiket nem tudom ki és hogyan mért meg, mert engem pl. nem kérdeztek még meg soha, ahogy szerintem itt sokakat...

Az első válaszodból idézem, hogy ne érezd, hogy oktalanul írtam: "Na nehogy már szarul kelljen érezni magamat azért mert tudok szoptatni...Egy gyerek lemondásokkal jár, és én addig mentem amíg a megfelelő segítséget meg nem kaptam... Napokat töltöttem a hintaszékben karomban a fiammal és tettem 1,5 -2 óránként mindkét mellre, hogy legyen tejem és szoptatási tanácsadót hívtam, amikor problémám volt. Bizony sokat kell a szoptatásért tenni."

Képzeld, ezen túl vagyunk mindannyian. Inkább örülj, hogy neked sikerült, és leírhattad, hogy milyen önfeláldozó vagy, ellentétben velünk! Na, ez a szánalmas.:) Pontosan az ilyen emberek miatt tesszük hozzá, hogy "sajnos".